Levéllenyomatos travertínó

Sziasztok!

Ma megint Jónásnál jártam. Az utóbbi időben ritkábban mentem át hozzá, mert mikor esik, állandóan elbújik, és akkor sem jön elő, ha én hívom. Viszont ma egy elég nagy követ akartam nektek mutatni, és kellett, hogy segítsen róla képet csinálni.

Amit pedig a képen láthattok az egy szép nagy darab vértesszőlősi levéllenyomatos travertínó. Mi az a travertínó? Tulajdonképpen az édesvízi mészkövek egy fajtája. Az édesvízi mészkövek úgy keletkeznek, hogy tavakból, forrásokból vagy kis patakokból kiválik a kalcium-karbonát, létrehozva ezzel egy építkezésre is használatos, könnyen faragható kőzetet. Gyakran tartalmaz levél-, növényi szár-, csiga maradványokat, vagy lenyomatokat. Ezek közül a képen az első kettőt láthatjátok is.

A Vértesszőlősön előforduló édesvízi mészkő egyébként pliocén-alsó pleisztocén korú (5,3 – 2 millió éves). Biztos, hogy hallottatok róla már sokan, ugyanis ebben találták meg a híres előember, Samu csontmaradványait. Remélem, egyszer én is ilyen híres leszek! Sziasztok!

R.

U.I.: Egyébként sok helyen használják építő- és díszítő kőként, pl. találkozhattok vele a pesti rakpart mentén, de az Országház ékesítésére is használták.

Ezen a képen jól láthatjátok a levél lenyomatokat.
Ezen pedig már a szárak nyomai is láthatók.

Magyarország aljzata

Sziasztok!

Ma egy kérésnek eleget téve előrébb hoztam egy témát: Magyarország aljzatáról lesz szó! Mivel nem szeretem más ábráit felhasználni, “ellopni”, ezért rajzoltam nektek én egyet. Előre is elnézést a rajztudásom miatt, de talán Magyarország felismerhető.  Még annyit fűznék hozzá, hogy erről lehetne nagyon sokáig és nagyon részletesen beszélni, mi viszont most épphogy csak megkaristoljuk majd a felszínt, úgyhogy aki maximalista, most forduljon el.

Bár az ország nagy részén a Pannon-tó üledékei, vagy még ennél is fiatalabb képződmények vannak a felszínen, bőven van érdekesség ezek alatt is (sajnos valahol vastagabbak mint 7 km!). Az aljzat, nevezzük most így, 2+1 alapvető részre osztható. Ezek az ALCAPA (ALpi-KÁrpáti-PAnnon) mikrolemez és a Tisza/Tiszia mikrolemez, valamint az ezek közé ékelődő Közép-magyarországi egység, vagy Közép-magyarországi-nyírózóna. A nyírózóna sokkal inkább találó név, ugyanis itt olyan lemeztöredékek vannak, amit a 2 mikrolemez a mozgásuk során darált/csípett be. A nyírózóna északi határa az ún. Balaton-vonal, míg déli határa a Zágráb-Hernád-vonal, vagy másképp, a Közép-magyarországi-vonal. A “?”-lel jelölt fehér rész eredetét nem ismerjük, ezen a részen nincs információnk, hogy érintkeznek az egyes egységek. A két mikrolemez tovább is bontható, de én ettől most eltekintek, különösen az ALCAPA válna bonyolulttá, ha ebbe belemennénk.

És mi olyan érdekes ezekben a mikrolemezekben? Az, hogy csak kb. 20 millió évvel ezelőtt érkeztek meg mai helyükre, addig egymástól többnyire teljesen független életet éltek! Mind a kettő része volt a Pangea szuperkontinensnek, mint a kettő az egykori Tethys óceán partjához közel helyezkedett el, majd mind a kettőt érintette az Alpi-hegységrendszer kialakulása annak minden nyűgjével és bajával. Nem is bírta sokáig a stresszt az ALCAPA és a Tisza, hamar el is kezdtek kiszökni a kutyaszorítóból, valamikor az eocén végén (kb. 35-40 millió évvel ezelőtt), hogy aztán eltüntetve az egykori Magura-óceánt, megérkezzenek mai helyzetükbe.

De mi az igazi csavar a történetben? Az Alpokat ugye Európa és Afrika ütközése hozta létre, a naaagy Eurázsiai-lemez ütközött a szintén hatalmas Afrikai-lemezzel. Normál esetben ezt ahogy elképzeljük, Eurázsia van északon és Afrika délen, ugye? Na, hazánkban felborult a sorrend! A Tisza mikrolemez az Eurázsiai-lemezről szakadt le jó sok millió éve, míg az ALCAPA az Afrikai-lemezről, csak aztán kalandos útjuk során helyet cseréltek egymással. Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy akik például a Kőszegi/Soproni-hegységben, a Kisalföldön, a Dunántúli-középhegységben, vagy az Északi-középhegységben élnek, gyakorlatilag Afrikában, vagy legalábbis afrikai eredetű kőzeteken sétálnak! 

R.

Kőzethatározás

Sziasztok!

Ezt a bejegyzést már tervezgetem egy ideje. Most kicsit betekintést nyújtok nektek abba, hogy a geológusok mennyi szempontot vesznek figyelembe egy-egy kőzet/ásvány/képződmény meghatározásához. Vegyesen fogjuk érinteni a dolgokat, de végül is a kőzetek is ásványokból állnak. Hogy erre miért van szükség? A szakmában töltött éveim alatt sokszor tapasztaltam, hogy az emberek magától értetődőnek veszik, hogy egy geológus mindent meg tud határozni a legkisebb bizonytalanság nélkül, még akkor is, ha az adott dolgot csak fotón mutatták meg neki, vagy rosszabb esetben csak szóban írták körbe. Biztosan kifelejtek majd szempontokat, nem is lesz túlságosan rendszerbe szedve, de így majd ti is beláthattok a munkánkba.

A legfontosabb dolog, hogy az esetek túlnyomó részében kézi nagyítót (lupét) is kell használnunk, hogy láthassuk az apró részleteket. Ezzel vizsgáljuk a szemcséket, a szemcsék alakját, törését, hasadását, stb. Ez már ugye eleve nem teljesülhet egy fotó alapján.

Az ásványoknál az alak után határozójelleg a fény, fényvisszaverő képesség, hogy csillog,ha forgatod a napfényben. Fontos a keménység, erre van egy tapasztalati skála az ún. Mohs-skála. Bizonyos ásványok karcolhatóak körömmel (pl. gipsz), de vannak olyan ásványok, amik még a fémet is karistolják (pl. kvarc). Ugyanígy bélyeg az is, hogy milyen színű az ásvány/kőzet karca például egy fehér csempén. Meg lehet vizsgálni, hogy a képződmény reagál-e a mágnesre, melyik része reagál a mágnesre. Előfordul, hogy meg kell nyalnunk a követ. Bármennyire is vicces ez, de a bauxit, vagy bizonyos agyagok tapadnak a nyelvhez, a kősó értelemszerűen sós, míg a szilvin pl. keserű. A szaglást (bitumen, fokhagyma szag), de még a tapintást is segítségül hívjuk, bizonyos kőzetek ugyanis selymesek, puhák, míg mások érdesek. Megnézzük, hogy egy kőzet kézzel morzsolható-e és ha igen, ha lefújjuk a port az ujjunkról, az megragad-e a barázdákban, vagy nem. Minden geológus hord magánál 20%-os sósavat is. Miért? Mert pl. a mészkő és a kalcit ezzel megcseppentve pezseg, de a dolomit nem. Ugyanakkor, ha ennél erősebb savat használunk már más karbonátok is pezsgésre bírhatóak. Azt már ti is tudjátok, hogy a tűzkő kalapácsütésre szikrázik, de kellő tapasztalattal az is sokat mond el, ha csak szimplán megütjük kalapáccsal a követ. A kő hangja, keménysége, törése, hogy milyen nehezen adja magát, nekünk mind-mind információ.

Bizonyára feltűnt nektek, hogy nem említettem a színt. Ahogy egy kedves tanárom mondta egyszer: “Felejtsd el a színt! Egyszer olyan színe van, máskor meg más, az az utolsó kapaszkodód!” Ezzel félig egyetértek, mert mindig figyelembe kell venni, hogy egy adott kődarab bármikor megváltoztathatja a színét az őt érintő behatásokra, de tapasztalattal és kellő óvatossággal, azért a szín igenis határozóbélyeg lehet. Ugyanakkor fontos, hogy mindig egy  friss törési felületet vizsgálunk, egy darab kő külsejét bármi IS érhette.

Sokat beszéltem a tapasztalatról. Ez függ a geológus eddigi munkáitól, ma már sokan ülnek csak számítógép előtt és figyelik az adatokat, ők a számokhoz értenek, nem csoda hát, ha idővel felejtenek. Ugyanakkor fontos, hogy például egy paleontológus nem fog ugyanolyan részletes tudással rendelkezni mondjuk az ásványokról, mint egy ásványtanos és vica versa. Bár érdemes megemlíteni, hogy még az ősmaradványok esetében a leghálásabb feladat fotóról határozni, mert amennyiben a fotón jól látszik az adott csoportra jellemző határozási rész, úgy ez megoldható. Ehhez azonban tudni kell, hogy melyik élőlénycsoportnál mit kell fotózni.

És mi van, ha még ez után sem tudjuk? Mert bizony ilyen is van! Sokszor csinálunk vékonycsiszolatokat. Ez azt jelenti, hogy a követ felragasztjuk egy üveglapra és pár 10 mikrométeresre vékonyítjuk, majd az eredményt mikroszkópon keresztül vizsgáljuk. Van, hogy ez sem elég, akkor jön a legózás és szétszedjük a dolgot atomjaira.

Ez egy nagyon hosszú bejegyzés lett, úgyhogy most itt egy huszárvágással véget is vetek neki. Elnézést a hosszú sorokért, de köszönöm, ha végigolvastad! Ha végigolvastad ugyanis, akkor most már te is érted, hogy mivel ezek közül a határozóbélyegek közül szóban vagy fotón csak nagyon kevés áll rendelkezésre, miért nem tudunk, illetve nem szeretünk biztosat mondani, ha nem foghatjuk kézbe a kérdéses dolgot.

Rezső

Marokkói sztromatolitok

Menjünk még visszább az időben a sztromatolitok segítségével!

Ma mutatok nektek pár 600 millió éves példányt. Kérdezhetnétek, miért nagy szám a 600 millió év. Nos, a földtörténetben van egy nagyon jelentős határ 541 millió évvel ezelőttnél, ez a fanerozoikum kezdete, amit az első szilárd váz megjelenése jelöl ki. Ezt az ediakara időszak előzte meg, amikor már beszélhetünk többsejtű élőlényekről, de ezek többnyire nagyon kezdetlegesek voltak és viccesen festettek.

Tehát ezek a sztromatolitok az ediakara időszakból származnak, bár 600 millió évesként is fiatalok az első, ~3,5 milliárd (!) éves példányokhoz képest. Lelőhelyük Marokkó, még pontosabban az Anti-Atlasz, Quarzazate környéke.

Ami igazán különlegessé teszi őket az az, hogy így, 600 millió év távlatából is ugyanúgy ülnek sorban a lapos felszínen a sivatagban, mint azt egykor a tengerben tették. Azért ez eléggé lenyűgöző, nem? Remélem a sünök is hasonló karriert futnak majd be!

R.

Jól megfigyelhető itt is a lemezesség.
Annak köszönhetően konzerválódtak ilyen jól, hogy kovával átitatódtak hosszú “életük” során.
Mintha egy 600 millió éves tengerparton lennél…
Sajnos azonban pusztulnak, a saját törmelékükbe temetkeznek.
Recens (ma élő) sztromatolitok Ausztráliában, a Shark Bay-ben.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sztromatolit…
És ugyanúgy csücsülnek sorban Marokkóban a sivatagban.

Kállai Kavics

Sziasztok!

Tudtátok, hogy a kavicsok nagy része kvarc (SiO2) kavics? Ez annak köszönhető, hogy a kvarc egy nagyon gyakori és eléggé ellenálló ásvány. Amit előttem láttok, az is egy kvarc kavics, rajta sok másik, apróbb nyomával. A kis foltok, bemélyedések úgy keletkeznek, hogy ha két szemcse (esetünkben kavics) kellő erővel egymásnak nyomódik, nyomási oldódáson esnek át, vagyis mind a két szemcséből feloldódik valamennyi.

És akkor térjünk rá a nagyobb képre: ez a kavics a Kállai Kavics nevű képződményből származik, a gyűjtés helye Tapolca, Billege kavicsbánya (ellenőriztem, nem billegett!). A Kállai Kavics az egykori Pannon-tóból kiálló szigetek, illetve a szárazföldek partján keletkezett (kb. 12-4,5 millió évvel ezelőttig) , így szerte az országban több helyen megtalálható.

Ezen a példányon jól megfigyelhető, hogy rozsdás elszíneződés van. Ez annak köszönhető, hogy az egyes szemcséket vas-oxid fogta/fogja össze, cementálja. Nem mindenhol van ez azonban így! A közeli Szentbékkállán például a vulkáni utóműködés során feltörő hévizekből kiváló kova cementálta az akkor még laza kavicsot. Mivel a kovával cementált kavics sokkal ellenállóbb, mint pl. a vas-oxiddal cementált, ezért jobban is bírta a gyűrődést a máig eltelt évmilliók során. A kovával cementált foltok helyben maradtak, míg a “puhább” változatot elhordta a szél, a folyók, az eső stb. A következmény? A Szentbékkállai-kőtenger!

Így lesz tehát tóparti kavicsból kőtenger!
R.

Nagy-Somlyó

Sziasztok!

Ma egy különleges helyet mutatok nektek eldugva a Pilis mélyén, a Nagy-Somlyó régi kőbányáját. Pilisjászfaluról lehet följutni az egykori kőfejtőbe, amelyet az 1980-as évekig műveltek.

A bányában található kőzetek a Dachsteini Mészkő Formáció Fenyőfői Tagozatába tartoznak. Ez a tagozat fokozatos átmenetet képez a Fődolomit és a Dachsteini Mészkő között. Ez azt jelenti, hogy a képződményben dolomit és mészkő egységek váltogatják egymást.

Mind a Fődolomitra, mind pedig a Dachsteini Mészkőre (mind a kettő késő-triász) jellemző az ún. Lofer-ciklus. Ez egy nagyon érdekes jelenség, amely alapján következtetni lehet a kőzet képződési környezetére. Három részből: A, B és C tagból áll. Az A tag néhány cm vastag agyagos réteg, mely gyakran fekete klasztokat tartalmaz. Ez az árapályöv felett keletkezett. A B tag már vastagabb, az árapályövben képződik, mégpedig úgy, hogy a cianobaktériumok élettevékenységük során megkötik a karbonátszemcséket és egy finomlemezes karbonátstruktúrát (sztromatolit) hoznak létre. Ez később is megőrzi a réteges szerkezetét, mint azt az egyik képen is láthatjátok. A C tag árapályöv alatt keletkezett, ez a legvastagabb tag, amely nagy méretű Megalodus (nem Megalodon!) kagylókat tartalmazó tömeges, masszív egység. Magyarán a C tagtól az A tag felé egyre sekélyebb tengerről beszélünk, majd az újabb C taggal kezdődő ciklus már egy kimélyüléssel indul. A Fenyőfői Tagozat érdekessége abban áll, hogy a C tag már tiszta mészkő, de az A és B tag még dolomitból áll.

A bányában jól látható a dolomit és a mészkő rétegek váltakozása, de ahhoz, hogy a milliméteres sztromatolit rétegeket észrevegyük, már érdemes közelebb menni a falhoz vagy a lábunk elé nézni. Az itt található mészkövet egyébként mészégetésre és útkövezésre használták, a bánya egyik oldalában pedig egy régi bányavasút talpfáit is észrevehetjük, ha szemfülesek vagyunk!

Szerintem nagyon érdemes ide ellátogatni, mert gyönyörű a kilátás, csak figyelni kell a meredek sziklafalakra!

R.

U.I.: A bánya területén található egy kálvária is, érdemes végigjárni, mert nagyon szép helyekre visz el.

Azurit és malachit

Tudtátok, hogy a malachit nem jár egyedül? Ismerjük hát meg a testvérét az azuritot is!

Az azurit szintén réz-karbonát, gyakorlatilag a képlete is ugyanaz, mint a malachitnak. Igazából mindenben megegyezik ez a két ásvány, azt az egyet leszámítva, hogy ez… hát… kék.

Talán arról hallottatok, hogy a porrá őrült azuritot egy időben használták kék festékként. Ma már azonban ez nem szokás, mivel az azurit és malachit képes átalakulni a másikká a rendelkezésre álló nedvesség és oxigén függvényében. Igen, így születtek a zöld egek… 

További jó vasárnapot!
R.

Mecseki Bányász Emlékút 6.

Sziasztok!

Elérkeztünk tehát sorozatunk záróakkordjához. Remélem ti is annyira élveztétek, mint én! A végén tartok majd egy kis összefoglalót, de most kezdjük minél előbb!

Tehát Rücker-akna. Az idő sürgetése miatt nem volt igazán időm megnézni a tavakat, amelyeket a bányászat hagyott hátra. Az előző rész végén található egyik képen látható, itt mekkora külfejtés volt. Ennek a maradványa a három bányató, melyek ma jobb híján horgásztóként funkcionálnak. Vajon szenet is lehet benne fogni?

Az út innen újra bemegy a bozótosba, sok a szemét, a törmelék. Valószínűleg vannak itt a bányászatból visszamaradt dolgok is, de a nagyja egész fiatal lehet. A földön új kőzet darabjaira akadni. Sötét, csillámos, vékonylemezes aleurolit. Az aleurolit aleuritból álló kőzet. És hogy akkor mi az aleurit? Gyakorlatilag a szemcseméret szempontjából a homok és az agyag között félúton lévő üledék. Ez a képződmény még valószínűleg a Mecseki Kőszénhez tartozik, de ebben csak olyan 80-90%-ig vagyok biztos. Ahogy túránk közeledik Pécs-Somogy felé, megfigyelhető, hogy az útban mesterséges kövek, téglák bukkannak elő, ahogy egyre közelebb érünk a településhez, egyre egyértelműbb, hogy itt egész igényesen macskakövezett út vezetett egykor. Aztán egy idő után épületromok is előbukkannak. Ugyan információm nincs róla, de az az érzésem, ezek nem a bányászathoz kapcsolódnak, hanem akár még régebbiek is lehetnek. Idősebbnek hatnak, mint az eddigi építmények.

És ki is értünk a Kőbányai útra, ahol normál esetben a túránk véget ért volna. Normál esetben, mivel az itteni buszmegálló szerint nem jár az a busz, amit én az interneten keresztül kinéztem. Kínos… Két választás maradt: várni az út szélén két órát, vagy megkockáztatni, hogy leérek-e a pécs-somogyi megállóba szűk egy óra alatt. Némi tétovázás után úgy döntöttem, hogy elkezdem tekerni a lábacskáimat lefelé, vissza a civilizációba. Utólag is elnézést, de a túraleírás innentől nem irodalmias, inkább impresszionista lesz, a hangsúly a sietségen volt.

A térszín hirtelen, meredeken elkezd lejteni a település irányába. Az út homokkövet vág be, ennek van tele az egész környék a törmelékével. Egy kemény, masszív, kvarcokból álló homokkőről van szó. Ez már sárga és nem barna, mint a Mecseki Kőszénben általában. Ebben sem vagyok biztos, de talán az ún. fedő homokkőről lehet szó, mely lefedi a kőszenes összletet. Az, hogy jól osztályozott és a rohanás közben egy kagylót is kiszúrtam benne, arra enged következtetni, hogy ekkorra már megérkezhetett a tenger. Ó, igen, a tenger, ugyanis a Mecseki Kőszén még édesvízi környezetben kezdett el lerakódni. Valószínűleg a hirtelen meredek lejtés is annak köszönhető, hogy ez a képződmény kemény, nehezen kopik, azonban az erre következő Vasasi Márga, amely a lenti medencében található már jóval puhább.

És mire elkezdett szürkülni az ég, elértük túránk végállomását, Pécs-Somogyot. Itt is volt bányászati tevékenység (Henrik-, Josefin-táró), van egy emlékműve is, de sajnos ez nekem már nem fért bele, talán majd, amikor folytatom a Bányász Emlékutat. Emlékszem, rengeteg gyerekkel találkoztam, valamiféle farsangi mulatságra igyekeztek. Engem is meginvitáltak, de számomra már csak az volt fontos, hogy felszenvedjem magam a buszváró padjára és megpihenhessek, mielőtt beér a helyijárat, ami visszavisz a városba.

Tehát ennyi lett volna. Remélem tetszett nektek is legalább fele annyira, mint nekem újraélni. Engem nagyon megfogott ez a túra több szempontból is. Egyrészt olyan képződményekkel találkoztam, amik régóta érdekeltek, de még nem láttam őket, másrészt a történelem is mindig vonzott. Ugyanolyan árgus szemekkel kerestem az egykori építmények nyomait, mint mondjuk az ősmaradványokat. Nem tudom, számomra valami megmagyarázhatatlanul misztikus is volt abban, hogy ahol egykor épületkomplexumok álltak, ma csak fű és fák. Valahogy olyan hirtelen és nyomtalan tűnt el bizonyos helyekről a bányászat, geológusként pedig annyira fáj mindezt látni… Egy szó, mint száz, ezúton is szeretném megköszönni azoknak, akik ezt a túraútvonalat létrehozták! Sajnos méltatlanul kevés figyelmet kap. Ezenkívül pedig szeretném megköszönni nektek is, akik végigolvasták és átélték velem ezt a túrát. Hamarosan majd kiírok egy szavazást, melyben megoszthatjátok gondolataitokat, legyen-e még ilyen, unalmas volt, miről legyen stb. Természetes itt is várom a visszajelzéseiteket!

Köszönöm!

Rezső

Térkép
A Rücker-bányatavakat pirossal karikáztam be, a sárga homokkő előfordulási helyét pedig kékkel.
Forrás: https://turistautak.hu/routes.php
A sötét aleurolit. Az aluerolitban általában jól láthatóan apró csillámok csillognak, ez látható itt is.
Ugyanaz a darab, itt a lemezesség figyelhető meg.
Végül a sárga homokkő és a kagyló.

Malachit Rudabányáról

Sziasztok!

Régen volt már réz-ásvány, vagy úgy egyáltalán ásvány, úgyhogy ideje pótolni ezt a hiányosságot!

Malachit Rudabányáról.
A malachit jellegzetes méregzöld színű réz-karbonát, gyakran a szulfidos réz-ásványok mállása során keletkezik. Biztos vagyok benne, hogy mindnyájan láttatok már malachitot, csak eddig nem biztos, hogy tudtatok róla. Képzeljétek magatok elé egy régi templom tornyát! Milyen színe van a tetejének? Zöld? Kicsit haloványabb, de ehhez hasonló zöld? Nos, az is malachit, csak éppen mikrokristályos, nem fejlődtek ki ilyen szépen az egyes kristályok, ezért tompul a szín. Ezeknek a templomoknak egykor csodaszép réz sapkájuk volt, ami az idő során később, hogy is mondjam… Gyakorlatilag berozsdásodott.

A példányon az áttetsző, színtelen kristályok kalcium-karbonátok, kalcitok, a rozsdavörös, sárgás foltok pedig erősen mállott vas-ásványok maradványai.

R.