Feltolódás az Alpokból

A hétfő mindig kicsit komor nap, engem is elkapott most a melankólia, úgyhogy egy a hangulathoz illó szürke képet mutatok ma.

Ha elolvastátok a legutóbbi túraleírást (holnap következő rész!), sokat tudhattok a vetőkről. Mondogattam ugye, hogy léteznek vetők mikroszkopikus skálán és hegységeket létrehozó skálán is. Most egy jóóó nagyot hoztam.

Ez a vető, ami egy rátolódás, az Alpokban található. Néhány turistát leretusáltam a képről, mert személyiségi jogok, meg dolgok. Bár így, a turisták nélkül nincs lépték, de higgyétek el nekem, hogy a két kőzetlap között kb. 4-5 m van. A képen jól megfigyelhető, hogy milyen szép laposra lecsiszolódnak a kőzetfelszínek, amikor egy vető mentén elmozognak egymás mellett, köztük pedig a törmelékükből álló, általában nagyobb rögökkel tűzdelt finomszemcsés képződmény, vetőagyag jön létre.

R.

Rudisták

Brr… Nagyon hideg lett így a hétvégére. Mit szólnátok, ha visszautaznánk a jóval melegebb kréta időszakba, a tengerpartra? Amúgy is régen volt már ősmaradvány.

Ma egy különleges kagylócsoportot mutatok be nektek. A rudisták (nem, nem nudisták…), vagy más néven Pachyodonta kagylók már a jura végén megjelentek, de igazán jelentőssé a krétában váltak. Különlegességük egyrészt az alakjukból fakad. Mind a két teknőjük módosult, az egyik leginkább egy ökörszarvra hasonlított, a másik pedig egy kis kör alakú fedővé vált, ami lezárta az “ökörszarvban” lakó állatot. Még érdekesebb, hogy az állat nem az aljazaton feküdt, hanem az “ökörszarv” hegyes felénél fogva “le volt szúrva” az iszapba.

Igen, elég bizarr látványt kelthettek, de itt még nincs vége! A rudisták gyakran tömegesen jelentek meg, összenőttek, komoly, ellenálló struktúrákat létrehozva. Egyes példányaik több tíz cm nagyra nőttek, a héjuk pedig igen vastag volt. Tökéletes tulajdonságok egy zátony számára, nem? Bizony, a földtörténet során korántsem mindig csak a korallok alkottak zátonyokat, a krétában a leggyakoribbak a rudistákból álló zátonyok voltak!

Magyarországon is találhatunk megkövesedett rudista-zátonyokat. A Dunántúli-középhegység kőzetei közül az Ugodi Mészkő és a Zirci Mészkő is dögivel tartalmazza ezeket a dögöket. Érdemes például megemlíteni a Zirchez közeli Eperjes tanösvényt, ahol sok érdekesség mellett rudista-zátonyokat is láthattok.

További jó vasárnapot!

R.

Kis ragasztógyurma segítségével megpróbáltam élethelyzetbe állítani a törött rudistákat.
A képen látható cetli minden infót elmond, a kő közepén egy rudista hosszanti metszetét láthatjátok. Az erre merőleges metszet gyakran közel kör, vagy szív alakú.
Vagy ovális, mint itt… 😃

Kortáblázat

Sziasztok!

Józsival készítettünk nektek egy kortáblázatot. Bár ő inkább csak a színezés részét vállalta… De persze az is fontos.

Mivel sokszor dobálózunk korokkal, korszakokkal, ezért gondoltam, egyszerűbb lesz nektek, ha van egy olyan táblázat, amiben minden időegység szerepel, amit a bejegyzéseinkben használni fogunk. Így csak elő kell keresni, ha valami nem teljesen tiszta. Az első hasábban, jobbról a második oszlopban az oligocéntől a pliocénig a Paratethys emeleteket írtam ki nektek, mivel hazánkban ezeket használjuk, nem pedig a nemzetközieket. Illetve nem került kiírásra minden részegység, amiket mi is csak szökőévente használunk, azokra nektek sem lesz sok szükségetek.

Remélem, nagyrészt olvasható. 😃

R.

U.I.: A kor mellett zárójelben lévő “Ma” azt jelenti, hogy millió évvel ezelőtt.

Mohs-skála 1. – Talk

Sziasztok!

Ma egy új rövid sorozatot kezdünk. Van egy ásványtani skála, a Mohs-skála, mely nagy segítséget jelent az ásványok meghatározásához. A lényege az, hogy kipróbálták, melyik ásvány milyen kemény, melyik karcolja a másikat és így létrehoztak egy tízfokozatú skálát. Azonos fokozatú ásványok kölcsönösen karcolják egymást, míg egy magasabb fokozatú (=keményebb) ásvány karcolja az alacsonyabb fokozatút (=puhábbat), de ő maga a karcolás során nem szenved semmi kárt. Mind a tíz fokozatnak van egy-egy típusásványa, ezeket bemutatva haladunk majd sorban. Talán kicsit bonyolultnak tűnik így, de meglátjátok majd, hogy pofonegyszerű.

Tehát jöjjön az 1-es, legpuhább ásvány, a talk, vagy hagyományos nevén zsírkő. Azért ő az 1-es, mert minden magasabb fokozatú ásvány karcolja a talkot, de a talk egyiküket sem. Az 1-es fokozat jellemzője, hogy körömmel is nagyon könnyen karcolható.

Beszéljünk kicsit a talkról. Egy rendkívül bonyolult szerkezetű, metaform környezetben keletkező szilikátról van szó. Azért nevezik zsírkőnek is, mert sokszor olyan, mint egy nagy darab viasz (vigyázat, gyakran csalnak is vele az árusok!), annak minden jellemzőjével (jó, lángra nem olvad). Biztosan találkoztatok amúgy vele, hiszen a hintőpor darált talk!

Legyen ennyi mára, ígérem a többi ásvány már izgalmasabb lesz! Sziasztok.

R.

Fejtörő

Sziasztok!!

Ma egy fejtörő vár rátok, mert Rezsőt tegnap óta nem láttam…. Szerintem nem sikerült utolérnie a Betyárt… No, nem baj, legalább szabadon randalírozhatok az oldalon! 😃

Az a kérdés, hogy mit láthattok a kezemben. Aki tudja, írja le a nevét, aki pedig azt is tudja, mitől különleges ez a képződmény, nyugodtan írja mellé azt is. Addig is, én alszom egyet. Sziasztok!

J.

Sünérdekű közlemény

Sziasztok!

Páran már kérdeztétek, úgyhogy közhírré tétetik, hogy mivel én vattavérű sün vagyok, nem megyek el téli álmot aludni!  Itt leszek télen is és gyártom majd a bejegyzéseket. Azonban sok süntársam már elvackolta magát, úgyhogy aki eddig nem bizergálta az avarhalmokat, mostantól már kérem, legyen különösen körültekintő!

Na nem, nem ilyen helyekre ássák be magukat, ezt egy Betyár nevű kutya ásta ki előttem. Bááár… Most, hogy belegondolok alkalmazhatnám feltárások létrehozására és sekély fúrások mélyítésére… BETYÁR!

Ő… sziasztok, most sietek! BETYÁR!

R.

Piroxén

Ha az amfibolról beszélünk, beszélnünk kell a kistestvéréről, a piroxénről is! (Már csak azért is, mert Józsi, nem tudja megkülönböztetni őket…)

A piroxének az amfibolokhoz végtelenül hasonlóak, mind szerkezetükben, mind pedig összetételükben. Általában szintén fekete színűek (pl. augit), de attól függően, hogy milyen fémek épülnek be a láncszilikát szerkezetbe, a színük az amfiboléhoz hasonlóan változhat. Lehetnek fehérek/áttetszőek (pl. a szpodumen – nem, nem egy újabb szuperhős), vagy akár zöldek (pl. omfacit, diopszid, jadeit). Az alakja az amfibolnál jellemzően kevésbé megnyúlt, épphogy csak téglalap, míg a megnyúlásra merőleges keresztmetszete egy a sarkaitól megszabadított négyzet, amin ~90°-ot bezáró hasadások láthatóak.

Nem fogok róluk sokat beszélni, mert láttam, hogy az amfibol sem jött be annyira.  Milyen kőzetekben fordulnak elő? Ugyanúgy magmás/vulkanikus kőzetekben, bár, ha az amfibol inkább neutrális-savanyú volt, akkor a piroxén inkább ultrabázikus-bázikus-neutrális. Jellemzően megtalálható a bazaltokban, gabbrókban és peridotitokban. Szintén előfordul metamorf környezetben, pl. a diopszid egy jellemzően kontakt metamorfózis során létrejövő ásvány, míg mondjuk az omfacit a legnagyobb metamorf fokú kőzet (vagyis a legnagyobb nyomás és hőhatás mellett létrejövő kőzet, ami még nem kezdett olvadni), az eklogit fontos eleme.

És hogy itt is legyen bónusz: BÓNUSZ! Olyan, hogy jáde, nem létezik. A tiszta, zöld színű nefritből, vagy jadeitből álló kőzeteket nevezik hagyományosan jádénak. Mivel a nefrit amfibol, valójában az ebből álló változat egy amfibolit, míg a jadeitből álló változat igazából egy piroxenit.

További jó hetet! Ha látjátok Józsit, szóljatok neki, hogy ezt legyen szíves elolvasni!
R.

Ezek a közel 1 cm-es kristályok nem gyakoriak, általában a piroxén is csak 1-2 mm-es. Ez a kőzet egy különleges magmás kőzet, egy lamprofír, Olaszországból, a Latemar közeléből.
Talán ezen a lamprofír darabon látszik a legjobban, pedig 230 millió éves. Látjátok, nem annyira karcsú és hosszú, parkettaszerű, hanem inkább tömzsi.
Ez a fotó megint minőségromlásnak esett áldozatul. 🙁 Azért hogy valami hazai is legyen, Mecsekjánosi Bazalt a magyaregregyi Vár-völgyből.
Hmm… Ez még rosszabb lett… 😃 Mindenesetre ezen nem kell sok mindent látni. Az egész kő fura, zöldes anyaga mikroszkópikus méretű, egymásba nőtt diopszidokból áll. Benne az a 2-3 barnás-vöröses folt, az vezuvián. A kő egy kontakt mészkő Polgárdiról, a Kőszár-hegyről.

Amfibol

Sziasztok!

Ma egy kicsit megnézzük közelebbről a dolgokat. Vagyis inkább kőzeteket. Egy gyakori kőzetalkotó ásványt fogok nektek bemutatni, az amfibolt.
Az amfibolok megint roppant bonyolult és összetett képletű szalagszilikátok. Általában fekete (pl. hornblende) színű, üvegfényű ásvány, amely megnyúlásával párhuzamosan nagyon jól hasad. Legtöbbször egy apró parketta lécre hasonlítanak a legjobban, azonban, ha sikerül elkapnotok egy a megnyúlásra merőleges metszetet, akkor egy összenyomott hatszöget láthattok, rajta ~124°-ot bezáró hasadásokkal. Az első dolog, amit tisztáznunk kell! Egy ásvány vagy törik (pl. kvarc), vagy hasad (pl. kalcit). A törést gondolom nem kell magyarázni, a hasadás azonban azt jelenti, hogy az ásvány egy fényes, lapos felület, kristálylap mentén válik el, nem rücskös törési felszín jön létre. Előfordulhat az is, hogy egy ásvány az egyik irányba törik, egy másik kristálytani irányban azonban hasad.

Az amfibol elsősorban neutrális magmás kőzetekben fordul elő, ezekben nagy valószínűséggel találhattok ilyen ásványt. Megjelenhet azonban gránitban, riolitban és ritkán gabbróban és bazaltban is. Tisztázzunk egy újabb terminust! A magmás/vulkanikus kőzeteket osztályozhatjuk a kovasav/SiO2 tartalmuk alapján. Amelyek kovasav tartalma 44% alatti, azok az ultrabázikus kőzetek (pl. peridotit, pikrit), ha 44-53% között van, bázikus kőzetről beszélünk (pl. bazalt, gabbró), 53-64%-ig neutrális a nevük (pl. diorit, andezit), míg 64% felett savanyúak a kőzetek (amúgy nem, ne kóstoljátok meg!) (pl. gránit, riolit).

Az amfibol metamorf kőzetekben is előfordul, pl. az uralkodóan amfibolból álló metamorf kőzetet, senki ki nem találná, amfibolitnak nevezzük. Metamorf kőzetekben már izgalmasabb kék (glaukofán, crossit, ribeckit) vagy zöld (aktinolit) amfibolokat is találni!
Így leírva elég unalmasnak tűnik, de nagyító vagy mikroszkóp alatt már sokkal érdekesebb ásvány. Ha szerencsések vagytok, vannak olyan kőzetek, amiben elég nagyra nőnek ezek az amúgy alig 1-2 mm-es ásványok, mutatok most nektek ilyet is!

Szép napot!

R.

U.I.: Az azbesztről remélem sokan tudjátok, hogy rákkeltő. Ez így némileg téves, ugyanis az ásványtanban az azbeszt szó egy megjelenési formát takar és nem minden ásvány azbeszt formája rákkeltő. Sajnos a legtöbb esetben metaform kőzetekben előforduló amfibol azbesztről beszélünk, ami tényleg erősen karcinogén (rákkeltő) hatású, így ebben a szerencsétlen kontextusban is meg kell emlékezni az amfibolról.

Egy 2,5 cm-es hornblende amfibol Szarvaskőről, gabbróból.
Ugyanaz, a legnagyobb ásvány itt eléri a 3,5 cm-t is.
Hát… Nem igen látszik, de higgyétek el nekem, hogy ezek az aktinolitok sötét zöldek és nem feketék. A kép közepén lévő 4 cm hosszú. Esetleg felismeritek a kőzetet amiben van? Már láttátok az oldalon!
Hát, sajnálom, ezt a képet erősen megviselte a feltöltés. Ugyanaz a kőzet, mint az előbb.
Általában csak így láthatjátok az amfibolt. Ez egy 2 mm-es kristály egy dácitban a Csódi-hegyről.
És végül, de nem utolsó sorban egy jórészt amfibolból álló kőzet, vagyis amfibolit kavicsa. Hogy őszinte legyek, ezt Budapesten az Infóparkban található szökőkút kavicságyában találtam… 😃

Országos Kéktúra 14. szakasz, Hűvösvölgy – Rozália téglagyár 1. részlet

Sziasztok!

Készen álltok egy új túrára? Én igen! Mostanában kicsit kiveszett az élet az oldalból, mert összecsaptak a hullámok a fejem fölött, de ideje felpörgetni a dolgokat. Hol is hagytuk utoljára abba? Áh, igen a Hárs-hegyen! Mit szólnátok, ha ebben az esetben a Hárs-hegy tövéből indulnánk tovább? A kéktúráról eleinte nem akartam túraleírást írni, mert egyrészt a járvány keresztbe törte az épp csak kibontakozó kéktúrázó karrierem, másrészt, lássuk be, ezekről a szakaszokról ezer meg egy dolgot/leírást találni. Most azonban arra gondoltam, vizsgáljunk meg egy szakaszt geológus szemmel, meglátjuk mit tudok hozzátenni, amit eddig máshol esetleg nem olvashattatok!

Tehát Hűvösvölgy, Hárs-hegy. A Gyermekvasút itteni megállójától indulunk, ne felejtsetek el pecsételni az pecsét gyűjtő füzetetekbe! Készüljetek, 14,2 km és 525 m szintkülönbség áll előttünk! Az utunk le vezet Hűvösvölgybe, majd egy nagyon kis hangulatos hídon kelünk át az Ördög-árkon. Emlékeztek, hogy Pécsen mit mondtam a 19. – kora 20. századi épületekről? Nos, itt is ugyanez érvényes. Ennek a szakasznak egy jó részét az első világháború előtt, vagy egyből az után építették ki a természetjárás népszerűsítése végett. Ez a kellemes hangulat vár ránk legalább a Látó-hegyig. Utunk során egy kis erdőbe érünk. Elég azonban a mellébeszélésből, mi a kő? Homokkő. Szikrázik? Szikrázik. Hárshegyi Homokkő. Ugyanúgy, mint a Nagy-Hárs-hegy tetején. Na álljunk meg egy pillanatra! A csúcs, ahol láttuk ezt a képződményt a Dachsteini Mészkőre települni, 434 m magasan volt, mi pedig most kb. 200 m-rel vagyunk a tengerszint felett. Ugye ti is érzitek, hogy itt valami turpisság van? A probléma feloldására több magyarázat is létezhet. A legvalószínűbb, hogy valahol áthaladtunk egy feltolódáson. A feltolódás a vetők egy fajtája, egy olyan törészóna, mely mentén kőzettömegek mozdulnak el. Az egyik kőzettömeg  (Hárs-hegy) ˝felmászik˝ a feltolódás mentén a másikra (a jelenlegi helyzetünk) és magasabb pozícióba kerül. A vetők léteznek mikroszkopikus skálán és akár hegységeket létrehozó méretben is. Feltolódások jellemzően akkor jönnek létre, mikor a kőzettömeget egymás felé nyomják a hatalmas erők. Az erdőben találkozhatunk még ugyanúgy lösszel, valamint a lösz és a Hárshegyi Homokkő keverékével. Ti már ezt is felismeritek, ugye?

Híd az Ördög-árok felett.

Így érünk ki a Hármashatárhegyi repülőtérre. Na, nem kell nagy Ferihegyekben gondolkozni, egy szép lapos, füves puszta, amit gyakran csak kutyafuttatónak használnak. Innentől a repülőtérrel párhuzamosan, visszafele haladunk DK-i irányba. Több emlékmű/kereszt is található itt. Van, ami a repüléshez kapcsolódik, van, ami szintén Budapest ostroma során a Budai Várból való kitöréskor életét vesztő katona sírja és van, amelyik Mátyás király egykori itteni vadasparkjára emlékeztet. Út közben több tényleg apró bunker, lőszerraktár, állás tűnik fel, ami szintén a II. világháborúhoz és az oroszok elleni védekezéshez kapcsolódik. Idővel az út elkezd emelkedni, dimbes-dombossá válni és itt több helyen is megfigyelhető az ember keze nyoma. Könnyen lehet, hogy a katonák ástak/vájtak a sziklába kis állásokat, fedezékeket. Na, de mielőtt a Hármashatárhegy irányába fordulnánk, egy kis kitérő!

A Hármashatárhegyi repülőtér és mögötte a Hármashatárhegy. A kép jobb alsó sarkában az egyik kis kőfejtő.

Ha megállunk az úton a Hármashatárhegy felé nézve, úgy, hogy köztünk elterül a repülőtér, szembeötlik valami. A térszín felőlünk és a hegy felől is lejt a reptér irányába. Emellett a reptér szép lapos, nem göröngyös, mint eddig, valamilyen puha képződménynek kell alatta lennie, nem a homokkőnek. Jól sejtitek, újabb vetőt találtunk, nem is egyet, rögtön kettőt! Ezek azonban nem feltolódások, hanem normál vetők. A normál vetők mentén az egyik kőzettest a másikhoz képest nem felfelé, hanem lefelé mozdul el, lezökken. Akkor jönnek ilyenek létre, mikor az érintett kőzettest tágulásos feszültségtérben van, vagyis két irányból két felé húzzák, nyújtják. Egyrészt maga az útvonal is itt egy vető peremén halad, másrészt a szemben lévő hegy meredek oldala is egy erősen kopott, de hatalmas vető. Ezek a vetők zökkentették le a mélybe a köztük elhelyezkedő blokkot, amire aztán fiatal, puha, folyóvízi üledék ülepedett. Ez lett később a reptér! Ha kicsit letérünk az útról, és elindulunk a reptér irányába, feltűnik, hogy kisebb kőfejtők vannak az út oldalába vájva. Fehér kő. Dolomit! Dolomit és a rá települő Hárshegyi Homokkő. Újabb sünöknek és sünkövetőknek való rejtély! A Nagy-Hárs-hegy csúcsán Dachsteini Mészkőre települt a homokkő, itt pedig egy Fődolomit nevű kőzetre. A Dachsteini Mészkő normál esetben folyamatosan alakul ki a Fődolomitból, ami azt jelenti, hogy itt hiányzik a mészkő a homokkő és a dolomit közül. Eláruljam mi történt? Valamikor a triászban, több mint 200 millió évvel ezelőtt lerakódott a Fődolomit, majd kicsit megváltoztak a körülmények és a dolomitképződést felváltotta a mészkő, lerakódott a Dachsteini Mészkő is. Ezután mostoha évmilliók teltek el. Az addig egységes térség összetöredezett, vetők léptek működésbe, egyes blokkok kiemelkedtek, mások lesüllyedtek. Idő közben a Dachsteini Mészkő tetején fiatalabb üledékek is lerakódtak, ezek azonban több szárazra kerülési esemény során, a szél, a folyók stb. hatására ledarálódtak. Eltérő, hogy egyes blokkot milyen minőségű ˝darálás˝ ért. Van, ahol a Dachsteini Mészkőből még maradt (Hárs-hegy) és van, ahol egészen a Fődolomitig lekopott az adott blokk (pl. a jelenlegi helyünkön). Így jutunk el kb. 30 millió évvel ezelőttig, mikor egy tenger partján elkezd leülepedni a Hárshegyi Homokkő. Ekkor a tengerpartot már különböző mértékben ledarált blokkok alkották. Aztán, a Hárshegyi Homokkő lerakódása után kb. 20 millió évvel ezelőtt a területet addig még soha nem látott megnyújtás érte. Egyes normál vetők reaktiválódtak, újra működésbe léptek, valamint újak is jöttek létre. Egyes blokkok kiemelve maradtak, míg mások süllyedésbe kezdtek és vitték magukkal a Hárshegyit mélyebb helyzetbe. Emellett vagy ez előtt, vagy ez után a Nagy-Hárs-hegy peremén addig is valószínűleg létező feltolódás is újra működésbe lépett, kiemelve a hegyet. Remélem, még nem veszítettelek el titeket. Rengeteg lépést kihagytam a helyzet egyszerűsítése végett és az ábrák között mellékelek majd egy segítő rajzot.

Egy másik kőfejtő, a Homok-hegy oldalában. Gondolom sejtitek, honnan jött a neve.
Fődolomit a kőfejtőben.
Tehát itt van a magyarázó kép. Előre leszögezném, hogy nem végeztem kutató munkát, csupán a megfigyeléseimen alapulnak a dolgok. Ez sem volt igazi, részletes megfigyelés, hiszen ugye túrázni indultam, nem dolgozni. A képen a rétegdőlések nem a valóságot tükrözik, azokat ugyanis rossz geológusként elmulasztottam megfigyelni. Ne legyetek rossz geológusok! 😃

Most azonban gyorsan vissza a túrához, mielőtt megunjátok. Ma még szeretnék eljutni a Kecske-hegyig, útközben pedig csak egy érdekesség maradt, amit meg szeretnék mutatni nektek: sekély, az úttal párhuzamos, több sorban elhelyezkedő árokrendszerek az út két oldalán. Nem vagyok benne biztos, nincs rá semmilyen forrásom, de ahol ilyeneket láttam eddig (pl. Gerecse), mindenhol az út két oldalán helyezkedtek el. Lehet, hogy katonai lövészárkok és a II. világháború, Budapest ostromának emlékei? Ha valaki esetleg jobban tudja, nyugodtan írja le! Most azonban itt, a Kecske-hegy tövében befejezzük, mert terjedelmi tekintetben túlgeologizáltam magam. Vigyázzatok magatokra a folytatásig, sziasztok!

R.

Nem tudom, mennyire látszanak a párhuzamos sekély árkok, de itt mindenesetre megfigyelhetőek.
Kis lőszerraktár.