Kozári-kőfejtő

Sziasztok!

Ha már volt szó a Kozári Mészkőről, beszélek nektek kicsit a Kozári-kőfejtőről is, ugyanis még mi, akik készültünk, is meglepődtünk, mi mindent találtunk ott!

A kőfejtőről nem sok infót találni és geológiailag az információk nagy része téves is. Lássuk, mi az, ami biztos: itt eredetileg a híres Zsolnay kerámiához bányásztak agyagot a miocén, azon belül kárpáti korú (16-17 millió éves) Budafai Formációból. Biztosan használták a bányát kőfejtőnek is, ugyanis másképp nem kőfejtő lenne a neve, hanem bánya, másodszor pedig láttunk a helyszínen vágott köveket és minek vágná az ember a követ, ha nem akarja elvinni. Talán miután kibányászták az agyagot, a hátramaradó katlan falából kezdtek el követ fejteni. Ki tudja?  Arról nem találtam infót, mióta nem működik, de az biztos, hogy ma már védett. A közepére egy kis fenyvest ültettek, a hangulatnak jót tesz, de rekultiváció szempontjából kevés, a geológus szempontjából meg zavaró.

Milyen kőzetek vannak itt? Hát Kozári Mészkő. Persze. Azt hittük mi is, hogy csak ennyi, minden leírás azt mondta, középső triász szürke mészkő… Azonban három középső triász szürke mészkő van itt! A Zuhányai Mészkő érintkezése természetes a Kozári Mészkővel, egymásból fejlődnek ki, azonban ők ketten már tektonikusan érintkeznek a Lapisi Mészkővel. A kőfejtőt egy ÉNy-DK irányú vető szeli át, amelytől északkeletre található a Lapisi Mészkő. Az agyagbányászat fő színtere is itt, a vetőtől északkeletre volt, ugyanis az itteni terület alacsonyabban helyezkedett el és így a fiatalabb üledék kitölthette. Ugyanakkor homokkő darabok és az, hogy a talaj vizenyős (az agyag nem engedi beszivárogni a vizet), arra enged következtetni, hogy a Budafai Formáció némileg átnyúlt a vető túloldalára is. Mit jelenthet ez? A vető valószínűleg öregebb a Budafai Formációnál és emiatt némileg lepusztult a környék a köztes időszakban.

Azonban miért igazán nagy szám a kőfejtő? Mi is azért indultunk, mert hírét vettük, hogy itt azurit és malachit található (na meg mert marhára hiányzott a Kozári Mészkő a gyűjteményemből). A leírások, amelyek kitérnek az ásványok létrejöttére, azt mondják, itt breccsás a mészkő. Azonban ez nem teljesen igaz. A vetők mentén valóban breccsa, úgynevezett vetőbreccsa jön létre. Az egymás mellett elmozduló kőzetek törik, csiszolják egymást, így egyrészt agyag (vetőagyag), másrészt különböző méretű kőzettörmelék keletkezik, ezek töltik ki együttesen a törészónát. Ez azonban nem elsődleges, üledékes bélyeg! A vetők mentén a törésekben gyakran mozognak oldatok, amik ásványkiválásokat okoznak. Így történt ez itt is, ahol rézásványok (kalkopirit, azurit, malachit), illetve kvarc, kalcit, aragonit, pirit, valamint galenit és egyéb kevésbé jelentős ásványok jöttek létre.

Igazán sajnálom, hogy nem úgy készültünk, hogy megvizsgáljuk rendesen a kőfejtőt. Nem számítottunk négy képződményre, sem egy ilyen jól térképezhető vetőre. Idő híján sajnos nem kerülhetett sor alaposabb térképezésre, de belenyugodtam, mondván egy ilyen jó helynek biztos van valami jó leírása. Hát, eddig úgy látom, nincs. Sajnos én sem nevezném ezt alapos, inkább csak elnagyolt, emlékezetből felskiccelt leírásnak.

R.

A feketével elkerített rész a bánya területe, a vörös vonal a vető.
A módosított kép forrása:
https://turistautak.hu/routes.php
Lapisi Mészkő az egyik falban.
Meg aztán messze tovább…
Kb. itt megy át Zuhányai Mészkőbe, vagyis itt lenne a vető túloldali metszete. Itt nem kapcsolódnak hozzá ásványok.
Minimocsár. A megrekedt víz arra utal, hogy a lábunk alatt agyag van. Vagyis nem kapartak ki teljesen minden agyagot!
A Budafai F. homokköve.
Kilátás a bánya és kb. a vető tetejéről. Középen láthatjátok az ideültetett fenyvest.
Jó nagy kőfejtő volt…
Vetőbreccsa.
A sárga anyag vetőagyag, míg a szürke, különböző méretű, koptatottságú és kerekítettségű darabok Kozári Mészkőből vannak.
Ugyanaz, csak nagyban. Kár hogy nem tettünk oda méretarányt…
Mi azonban valójában ezért jöttünk!
Bár a kőfejtő területén ma már tilos a bontás és az ehhez kapcsolódó gyűjtés, itt valaki alighanem mégis nekilátott. Ellentmondásos dolgok amúgy ezek. Nem szabad gyűjteni, jó, de hivatásos embert meg soha nem fognak kiküldeni, hogy vigye be a múzeumba az ásványt, ami így meg elpusztul az esőn, szélben stb. Amíg nem ipari mértékben “bombázza” szét valaki a lelőhelyet és a lelőhely sem valami sokkal fontosabb földtani értéket képvisel, addig nem hiszem, hogy ezzel bármi baj lenne. 
Azurit.
Malachit pikkelyek.
Azurit és piroluzit.
Malachit és piroluzit.
Aragonit.
Az alakját megőrizte, de kalcittá alakult. Ezt nevezzük pszeudomorfózának, álalaknak.

Ausztriai földrengés

Ma kb. 18:25-kor Ausztriában, Bécsújhelytől nem messze is bekövetkezett egy 4,9-es erősségű földrengés (azóta 4,2-esre módosították!). Ez sem meglepő helyen, beszéltünk erről a törészónáról már egyszer. Itt a domborzati térképen is egy jól kivehető DNy-ÉK irányú vonal fut, amely mentén az Északi-Mészkőalpok érintkezik a Középső Ausztroalpi takarókkal. Nagyrészt balos oldaleltolódásokról beszélünk. A rengés nem meglepő, a tágan értelmezett Kárpát-medence tektonikailag legaktívabb TOP 5 területébe mindenképpen befér a helyszín. Mint a képen látjátok, Magyarországról is észlelhető volt.

R.

A kép LastQuake alkalmazásból származik.

A mecseki triász – Csukmai Dolomit

A Csukmai Dolomit egy nagyon fura képződmény. Elsősorban azért, mert nagyrészt mészkő… Kozári Mészkő. A Flóra-pihenőnél is büszkén hirdeti a tábla: „Mecseki dolomitsziklagyep”. Pedig ez is mészkő, méghozzá szintúgy Kozári…

Bogozzuk ezt ki. A formáció neve Csukmai Dolomit Formáció, de egy-egy formáción belül elkülöníthetünk tagozatokat, amelyek (elvileg) szervesen összetartoznak a formációval, de valamiben mások. Így jött létre a Csukmai Dolomit Formáció Kozári Mészkő és Káni Dolomit Tagozata. Ha engem kérdeztek, ebben az esetben ez nem a legszerencsésebb megoldás, de nézzük mind a kettőt.

A Káni Dolomit sárgás-barnás szürke, jellemzően vékonyréteges tipikus dolomit, néha egy-két mészkőréteggel, vagy vulkáni tufával. Gyakoriak benne az ooidok.

A Kozári Mészkő ezzel szemben tipikus mészkő. Sőt, kb. az egyetlen olyan igazi mészkő a Mecsekben, amire ezt jó szívvel rá lehet mondani szemre is. Aztán mégis dolomit… A Kozári Mészkő egy szintén ooidos, onkoidos, ritkán intraklasztos (már félig megkövült mésziszap feltépve, majd újraülepítve), szürke mészkő. A legfelső rétegeiben az onkoidok nagyra nőnek, tömegesen jelennek meg csigák, kagylók, crinoideák és kagylósrákok (osztrakódák). Néha szintén vékonyréteges, viszont helyenként jellemzőek rá a fél méter vastag padok is. Ez utóbbi bélyegeit sűrűn váltogatja.

Hogy mi a kapcsolat a két tagozat között? Valószínűleg a Káni Dolomit a Kozári Mészkő azon változata, ami az elsekélyedő lagúnákban dolomitosodott. De könyörgöm, akkor miért nem a Kozári Mészkő a formációnév egy harmadik név helyett?! Befejeztem…

A Csukmai Dolomit lerakódása durván 4-5 millió évig tartott. Ezzel szemben a vastagsága nem éri el a 400 métert, bár szárazföldi lepusztulás miatt majdnem mindenhol hiányzik valamennyi a tetejéből vagy az aljából. A Káni Dolomitot elsősorban a Nyugat-Mecsek északi részén, peremén kell keresnünk, míg a Kozári Mészkő a Nyugat-Mecsek keleti, a Karolina-külfejtés felé meredeken leszakadó oldalát követi végig. Utóbbi neves „lelőhelyei” a volt pécsi vidámpark, a Flóra-pihenő, a Bertalan-szikla és a Kozári-kőfejtő.

Mit mutat nekünk ez a formáció? Bár a Kozári Mészkő még „mészkövebb” a Zuhányainál, az ooidok a tenger sekélyedését jelzik. Ezek nagyrészt igen sekély, partközeli régióban jönnek létre és ott zátonyszerű struktúrákat, ún. ooid homokdombokat alkotnak a partok mentén. A mászkálásnyomok és a sötét szín eltűnése ugyanakkor azt jelzi, hogy végre helyreállt az oxigénháztartás és így egy még diverzebb tengeri ökoszisztéma jöhetett létre. A tenger amekkora sebességgel jött azonban nemrég, most ugyanolyan gyorsan távozott. A térszín csaknem szárazra került, bizonyos részeket már csak dagálykor öntött el a víz. A szárazra kerülő részeken megindult az erózió, az időszakosan víz alatt lévő kis foltokban pedig megkezdődött a továbbra is képződő karbonátok dolomitosodása, megszületett a Káni Dolomit.

A legnagyobb elöntés után végre úgy tűnik, a Mecseket visszaszerzi majd a szárazföld. Vagy újra jön a tenger? Maradjatok velünk!

R.

Kozári Mészkő
Itt elég vastagpados.
A dolomitsziklagyep a Flóra-pihenőnél, ami valójában mészkő.
Itt elég vékonyak a rétegek. Felismeritek a rétegzés irányát?
Kozári Mészkő a Kozári-kőfejtőből.
Látjátok a sötétebb szürke foltokat benne? Azok az intraklasztok.
Kozári Mészkő a Bertalan-szikla környékéről.
Nem igen adja vissza a kép, de néha rózsaszínes foltok jelennek meg benne.
Ugyanabból darabok.
Zölddel bekarikázva a csillogó rész egy crinoidea darabja, pirossal bekarikázva egy intraklaszt.
Ugyanaz, ugyanonnan.
Csak tudnám, feltöltés és leokézás után miért lesz néha sokkal homályosabb?!
Mindenesetre gondolom kiszúrtátok a sötétebb golyót a kő bal felső sarka fele. Az egy onkoid.
Karsztosodó Kozári Mészkő a Kozári-kőfejtőben.
Sokkal jobban karsztosodik még a Lapisinál is, de sajnos nem olyan vastag és kiterjedt.
Töbör a kőfejtőtől nem messze.
Na ugye, hogy karsztosodik!
Ilyen jó ikerház méretűek is vannak.

Zsidó-hegy, Pázmánd

Sziasztok!!

Ma egy fiatal barátom kérésének teszek eleget és mesélek kicsit nektek a Pázmánd mellett található Zsidó-hegy geológiai értékeiről.

Először is, biztosan sokan hallottátok már, hogy a Velencei-hegység fő tömegét karbon-perm korú gránit alkotja. Azonban itt egy másik vulkanizmus nyoma is tetten érhető, csak nem olyan híres és nem is olyan öreg, mint a Velencei Gránit Formáció. Az eocénben andezites magma nyomult a Velencei-hegység keleti részébe. Ez nem más, mint a Nadapi Andezit Formáció. A megszilárdult andezitből később látványos formák jöttek létre, amelyek itt, a Zsidó-hegyen meg is mutatják magukat. Sziklák, hasadékok, szurdokok, (ál)barlangok… Ugyan mind miniben, de megtekinthetők itt. Na de álljon meg a menet, ezek a kövek ránézésre nem andezitnek tűnnek, hanem valami másnak!

A Zsidó-hegyen kibukkanó kőzetek egy része a Nadapi Andezit Formáció Pázmándi Metaszomatit Tagozatához tartozik. Mi az a metaszomatit? Metaszomatózis során létrejött kőzet. Jó, na… A metaszomatózis azt jelenti, mikor oldatok átitatnak egy kőzetet és az oldatok vagy kioldanak bizonyos összetevőket a kőzetből, vagy az oldatból válnak ki új összetevők a kőzetbe, vagy mind a kettő. Az itt található kőzet is így jött létre, mégpedig úgy, hogy az andezitet magmás tevékenység során agresszív, forró, savas oldatok járták át. Egyes helyeken az oldatok csak bizonyos ásványokat oldottak ki és helyükre mások váltak ki (pl. kvarc), így az eredeti andezit megjelenése még felismerhető. Más helyeken azonban az eredeti kőzet a felismerhetetlenségig átalakult, agyagásványokká bomlott, vagy teljesen átitatódott kovasavval. A kovasav elbontotta a kőzet nagy részét, az elbontott részek helyére pedig kvarc vált ki belőle. Így jött létre a Zsidó-hegy legjellemzőbb kőzete, a kvarcit.

Már maga a kvarcit és az ilyen módon létrejött agyagok is hasznosak az iparnak, de az ilyen jelenségekhez mindig társulnak ércásványok, drágakövek is. Itt a legjellemzőbb járulékos ásványok a pirofillit, a pirit, a vas-oxi-hidroxidok és a topáz! Mondjuk bányászatra csak a kvarcit és az agyagok esetében került sor, de cserébe a ma már felhagyott kőfejtőben a Pannon-tó egykori partvonalának nyomait (ezek alakították a legtöbb jellegzetes formát!) és a pannóniai korú Kállai Kavics Formációt is tanulmányozhatjuk.

Ja, és már csak azért is érdemes fölmászni a kis hegyecske tetejére, mert nagyon szép a kilátás!

Szép hetet!

J & R.

A kép forrása: geomania.hu

A Balaton-felvidék vulkánjai

Sziasztok!!

Tudom, hogy talán kicsit sok lesz már a vulkánokból, de már egy ideje szerettem volna nektek mesélni a Balaton-felvidék vulkánjairól, és mielőtt még kitört volna az izlandi vulkán, elterveztem, hogy ezt ma fogom megtenni. És… hát… a mosómedvék elég makacsok, szóval vágjunk bele! 😃

Nyilván már mindenki hallotta életében legalább egyszer, hogy a Balaton-felvidék területén egykor vulkánok pöfékeltek. Nézzük át gyorsan, mi történt itt. Ezen a területen kb. 8 millió évvel ezelőtt (késő-((Rezső!!!! Akkor ide most kell kötőjel?! – NEM. – szerk. Rezső))miocén) vette kezdetét a bazaltos vulkáni működés. Ez a mai Tihanyi-félsziget területén kezdődött, nem sokkal később pedig a Hegyestűnél folytatódott. Majd több mint 2 millió évet kellett várni, hogy újra megjelenjen a vulkáni működés a Balaton-felvidéken. A következő aktív szakasz több helyen hozott létre különböző méretű bazaltvulkánokat (pl. Kab-hegy). Ekkor keletkezett a már múltkor említett Ság-hegy is, bár az szigorúan véve nem a Balaton-felvidékhez tartozik. Ezek a vulkáni működéses fázisok ismétlődtek, így kialakult egy vulkáni mező, amely egészen kb. 2,6 millió évvel ezelőttig (kisebb-nagyobb szünetekkel) működött. Fontos tudni azt, hogy a folyamatok, amelyek során ezek a vulkánok létrejöttek, mind kicsit eltérőek, így ezekbe most egyesével nem megyek bele, a lényeg, hogy jegyezzétek meg, hogy nem létezik két egyforma vulkáni működés, és így volt ez a Balaton-felvidéken is.

A mindenki által talán legismertebb, vulkáni formákban gazdag táj a Tapolcai-medence. Ez a kis medence a tanúhegyeiről híres, amelyek szintén a vulkáni működés következtében alakultak ki. A tanúhegyek meredek sziklafallal és lapos tetővel rendelkeznek. Hogyan alakulhatott ki ez a forma, mikor a bazalt egy hígan folyó, nagy területet beborító lávatípus? A Ság-hegynél már meséltem nektek, hogy kialakult egy tufagyűrű, amely mint egy fal, körülvette a lávafolyamokat, így azok lávatóvá tudtak összeállni. Így volt ez a Tapolcai-medencében is, csakhogy keletkezésükkor ezek a lávatavak nem sokkal emelkedtek az akkori térszín fölé, annyira biztosan nem, mint most. Akkor mégis miért látjuk ezeket hegyeknek? Ha még emlékeztek, a miocén végén, pliocénben ezen a területen a Pannon-tó feltöltődéséből hátramaradt laza üledékből álló síkság terült el. Egy ilyen laza üledéket pedig az erózió nagyon könnyen elhord, akárcsak a vulkáni törmelékből álló tufagyűrűt. És mi az, amit nem hord el az erózió? A megszilárdult lávatavat, amelyeket ma bazaltoszlopokként (vagy orgonákként) emlegetünk. És miért hívják tanúhegynek? Hát mert az egykori térszín magasságáról tanúskodnak.

Remélem, minden világos volt és ezután más szemmel néztek ezekre a hegyekre!

J.

Ez a kép a Hegyestű tetejéről készült, elől láthatjátok szépen sorban a tanúhegyeket. Balról jobbra a Badacsony, Gulács, Szent György-hegy, Csobánc.
Itt pedig a Badacsony bazaltoszlopait láthatjátok.

Újabb horvátországi rengés

Csak hogy lássátok, hogy Horvátország környékén sem állt meg az élet (egyébként tényleg, a téli nagy rengések után is folytatódott folyamatosan, naponta volt legalább egy rengés, csak már nem volt hírértéke):

Pár perce 5,5-ös erősségű rengés az Adriai-tenger közepén, kb. Split és Szarajevó magasságában. Nem valószínű, hogy érezni lehetett itthon, de nem is elképzelhetetlen. Eddig Olaszországban, Boszniában, Horvátországban, Szlovéniában, Montenegróban és Albániában észlelték.

Érdekesség, hogy vizsgálták, fennállt a veszélye, hogy szökőár riasztást kell kiadni. Szerencsére szökőár nem várható, de azért nem tudom, hogy hallottam-e valaha szökőárról az Adrián.

A kép LastQuake alkalmazásból származik.

R.

Az árbazaltok

Nemrég egyik követőnk, Jókai Zsolt helyesen rávilágított arra, hogy kicsit elnagyoltam az árbazaltok ismertetését és lenne még értelme foglalkozni velük. Szóval árbazaltok, trapp bazaltok, Nagy Magmás Provinciák, LIP-ek… Akárhogy nevezzük őket, általában valami katasztrófaszombathoz illő esemény követte őket, amikor jöttek. De mikor jönnek? És hol? Ez, amire ma sem tudunk választ adni.

A LIP-ek tudománya egy nagyon aktívan kutatott terület. Elsősorban azért, mert látjuk, hogy a földtörténet során majdnem mindig bajt okoztak, de még mindig nem értjük őket. Maga a definíció is sűrűn változik. Az eredeti ’92-es definíció szerint azok a kiömlési bazaltos vulkanizmusok tartoznak a LIP-ek közé, amelyek százezer km2-nél nagyobb területet terítettek be bazalttal, viszonylag rövid idő, mondjuk pár millió év alatt. Eredetileg nem tartozhattak ide pl. az óceánközépi hátságok vagy az ún. hotspotokhoz kapcsolódó vulkanizmusok (pl. Hawaii), ma viszont már én sem tudom követni, olyan gyorsan változik a fogalom.  Mit jegyezzünk meg tehát ebből? A LIP-ek általában bazaltosak (bár ma már ez sem követelmény), földtanilag (!) rövid időn belül rengeteg mennyiségű magmás kőzetet termelnek (bizonyos definícióknak az sem baj, ha ezek nem érnek felszínt) és nagy az átjáróház, nehéz eldönteni, ki lehet LIP és ki nem.

Miért jönnek?

Erre több modell is van, most foglalkozzunk a kettő legvalószínűbbel, a kutatók durván 99%-a ezt a kettőt fogadja el. A két népszerű modell abban egyetért, hogy köpenyfeláramlás áll a LIP-ek mögött. A köpeny mélyéről feláramló még szilárd (!) kőzetek a hőmérsékletüket kb. megtartják, viszont a felszín felé haladva egyre kisebb a rájuk nehezedő nyomás, ami olvadást fog okozni. Tudjátok, amiért a Himalája tetején is nem 100, hanem 70 °C-on kezd forrni a víz. A modellek viszont abban már nem értenek egyet, mi indítja el ezeket a köpenyfeláramlásokat.

A szubdukció fogalmát már ismeritek. Ha a szubdukciónál húzom le a köpenybe az óceáni lemezt, akkor könnyen megérthető, hogy az a lemezben széthúzó feszültséget fog generálni. Ilyen széthúzó feszültség amúgy ezer meg egy más ok miatt is létrejöhet egy lemezben, ezt nem részletezném. Tehát ha széthúzunk valamit, az el fog vékonyodni. Ha elvékonyodik, anyaghiány keletkezik, amit pótolni kell és mivel felülről nem tudjuk, alulról kell köpenyanyagnak érkeznie. És be is indult a köpenyanyag feláramlás!

A másik teória szerint pont fordítva van. Előbb volt a köpenyfeláramlás és ez tolja, húzza szét a lemezeket, ami a lemezek túlvégén bizonyos esetekben szubdukciót okoz. A tojás vagy a tyúk tipikus esete… Azonban nem kell döntenünk, hisz a két modell jól kiegészíti egymást, teljesen mindegy, „melyik gyerek” kezdte. Ha a lemez alábukik, akkor egyrészt teret enged köpenyfeláramlásnak, másrészt ha majd megolvad, anyagot is visszapótol a köpenybe, így létrejöhet köpenyfeláramlás, ami aztán tolással rá is segíthet az alábukásra, így generálva a lehetőséget saját maga utánpótlására. Látjátok? Egy önmagába záródó folyamat! Ezt nevezzük konvekciós áramlásnak, vagy köpenykonvekciónak.

Jó sokat beszéltem már megint… Most erre a témára rászánunk pár hétnyi katasztrófaszombatot. Befejezem, amit ma elkezdtem, aztán megnézzük, milyen hatásokat váltanak ki lokálisan és globálisan, megnézzük, hol találhatunk ilyeneket és nézünk majd pár példát is. Jövő héten folyt. köv.!

R.

A mecseki triász – Zuhányai Mészkő

Sziasztok!

Nézzük, mi lesz a Lapisi Mészkőből, ha evolvál! A Zuhányai Mészkő egy egyenetlen felszínű, vékonyréteges, sötétszürke, fekete, szintén bitumenes szagú mészkő, ritkán mészmárga. Ugyanúgy megtalálhatóak benne a plasztikus iszaprogyásos szerkezetek és néha bioturbációs nyomok, de ezek jellemzően jóval ritkábbak, mint a Lapisi Mészkőben. Ez utóbbi szerkezetek egy foltos külsőt kölcsönöznek a kőzetnek, ami általában sötétebb elődjénél. Gyakori ősmaradványok benne a brachiopodák és a kagylók, ezek gyakran viharok hatására a réteglapok alján, összemosottan, tömegesen fordulnak elő. Ezenkívül előfordulhatnak még crinoideák és korallok is.

Mily’ meglepő, a Zuhányai Mészkő sem ülepedett 2 millió évnél tovább, azonban ez alatt is csak maximum 250 méteres vastagságot ért el. Mind a Nyugat-Mecsekben, mind Villányban gyakori (volt), de jellemzően lebányászták, sok helyen csak a hiányát figyelhetjük meg. A legjellemzőbb talán a Misina déli és keleti lejtőjén, illetve a volt pécsi vidámpark területén. A Tettye oldalába mélyített kőfejtők (pl. Szamárkúti-kőfejtők) is jórészt ezt a képződményt bányászták, de ma ezekben a bányákban csupán nyomait találni, nem igazán vizsgálható (saját tapasztalat!). A vörös homokkövek után Pécs és környékének legfontosabb építő és díszítőköve, a murva egyik leggyakoribb helyi alapanyaga.

A Zuhányai Mészkő idején a Mecsek tovább süllyedt (ezért az üledékrogyás), valamint ekkor, az anisusi emelet végén érte el a tengeri elöntés a maximális mértékét. Ez volt az az elöntés, ami a Cseh-masszívumot megkerülve bevitte a tengert a Germán-medencébe is és ott létrehozta a klasszikus Muschelkalkot. Hazánkban ennek megfelelően a Muschelkalknak legjobban megfeleltethető képződmény a Zuhányai Mészkő, de ne felejtsük, a Viganvári Mészkő óta abban vagyunk. Bár a Mecsek is ekkor süllyedt a legmélyebbre a triászban, láthatjátok, hogy a tenger még így is olyan sekély volt, hogy a legnagyobb viharok felkavarták az aljzatot. Ettől függetlenül az élővilág ekkor már újra komplex volt a Mecsek területén, a földtörténet során eddig talán ekkor volt a legdiverzebb. A tengerben megtelepedtek a crinoideák, visszatértek a korallok, a kagylók és a brachiopodák pedig nagyon jól érezték magukat. A mecseki triászból egyedül innen ismerünk nyílt vízi formákat, pl. konodontákat és ammoniteszeket, de ezek nagyon ritkák.

Használjátok ki a tengert, mert lassan rosszabbra fordulnak a körülmények!

R.

Alsó Szamárkúti-kőfejtó
Akárhogy nézem, itt már nem maradt Zuhányai, csak Lapisi…
Középső Szamárkúti-kőfejtő
Még a panoráma képbe sem fér bele, azt’ mégse maradt sok kalapálni való…
Felső Szamárkúti-kőfejtő
Na jó, azért valamennyit találni, csak hozzáférni nehéz.
Látjátok a réteg alján az egy irányba rendeződött kis “levágott körmöket”? Ez egy vihar üledék, lumaschella, ami tipikusan a rétegek alján jelenik meg.
Alsó Szamárkúti-kőfejtő.
Zuhányai Mészkő útfelszórásból Pécsről.
Kidobják ezt a sok jó kagylót…
Brachiopodák és kagylók ugyanonnan. Minden dudor egy dög, csak valamelyiknek már lekopott a mintája.
Na, ez már szebb brachiopoda!
A lelőhely még mindig ugyanaz.
Viseltes korallok, még mindig útfelszórásból! Elég durva, nem?
Nem a legélesebb kép… Mikrobás bekérgezéseket kéne látni, talán néhol látjátok a koncentrikus megnyúlt, amorf alakokat.
Nem, ez nem egy kutya volt… Szégyelljétek magatokat! Ez egy járat a Zuhányai Mészkőben. Ha jól megfigyelitek, van egy vastagabb fő járat, ami velünk szembe jön és erről balra kisebb mellékágak ágaznak le. A darabon egyébként további kagylók és brachiopodák is vannak, de ez innen nem látszik.
A lelőhely? Ki nem találjátok… Útfelszórás!
Az a bizonyos foltos megjelenés!
Kozári-kőfejtő.
Micsoda egyenetlen, vékony rétegzés… Már szinte lamináció.
Ez a Zuhányai Mészkő felső része a Kozári-kőfejtőből.
Útbevágás a Lapisi út mentén.
Keressétek a redőt!
Na jó, segítek…

A mecseki triász – Lapisi Mészkő

Úszógumikat izzíts, karúszókat feszíts, jön a tenger!

Lapisi Mészkő. Valószínűleg az összes Pécs környékén elő ismeri és mégsem tud róla. Nézzük, hogy néz ki ez a képződmény. Egy szürke, sötétszürke, néha barnás mészkőről van szó, mely a rétegsor alján klasszikusan vékonyréteges, néha dolomitos, a rétegsorban felfelé haladva azonban egyre vastagabb rétegek, padok jelennek meg. Az egyes rétegek felszínei gyakran hullámosak, néha áramlás és/vagy hullámfodrosak. Gyakoriak benne a plasztikus deformáció jelei, melyek arra utalnak, hogy a kőzet még lágy üledék korában gyakran volt zargatva pl. viharok vagy földrengések által. Szaga szintén bitumenes.  Legtipikusabb üledékföldtani jellege a bioturbációs nyomok sokasága, vagyis a kőzet tele van olyan szervezetek nyomaival, akik egykor a laza mésziszapban mászkáltak. Ősmaradvány-tartalma a nyomfosszíliákon kívül csekély, elvétve előfordulhat kagyló, brachiopoda, vagy crinoidea vázelem.

A Lapisi Mészkő lerakódása szintén kb. 1 millió évig tartott. Látjátok, a Mecsekben millió évente van történés! 😃 Ez alatt a földtani értelemben rövid idő alatt azonban tekintélyes, 200-300 méteres vastagságot ért el. Ez a Nyugat-Mecsek talán legelterjedtebb kőzete. Többek között a Tubes-Misina-Lapis vonal menti tetőt végig ez alkotja, így a Nyugat-Mecsek legmagasabb pontja, a Nagy-Tubes is ebből áll. Mivel a felette és alatta települő képződményeknél keményebb, ellenállóbb, jellemzően sziklás, meredek hegyoldalak kapcsolódnak hozzá. Számtalan helyen kőfejtők tárják fel Pécs határában, bár a „célkőzet” nem ez, hanem az őt fedő mészkő volt. Ennek ellenére gyakori építő és burkolókő ez is a környéken. Ennél is fontosabb, hogy karsztosodott és a belőle fakadó karsztforrások hozzájárulnak Pécs ivóvíz-ellátásához.

Na és mit mesél nekünk a Lapisi Mészkő a szárazföld és a tenger háborújáról? A mecseki lagúnát ekkor újra elönti a tenger, sőt a tengerszint folyamatosan emelkedik. Ezt jelzi, hogy a rétegek egyre vastagabbak és felfelé kimaradnak a dolomitok, tiszta mészkőbe megyünk át. Az oxigénellátottság azonban szegényes lehet (ez egy-egy friss tengerelöntés alkalmával tipikus), erre utal a bitumenes szag, a sötét szín, a kevés ősmaradvány és bioturbációs nyomok. Tudjátok, ha egy kőzetben nem látunk semmilyen járatot, mászkálásnyomot stb., az azt jelenti, hogy azt az üledéket olyan sűrűn átmászkálták, hogy eltörölték egymás nyomait (a bioturbáltság 100%), azonban ha látunk nyomokat, az szegényesebb „átmászkáltságra” és így szegényesebb élővilágra utal. A plasztikus deformáció ugyanakkor arra enged következtetni, hogy tektonikusan újra aktívvá válhatott a terület. A Tethys tágulása tovább folytatódott és ez a húzóhatás a Mecsek süllyedéséhez vezetett.

A terület tehát süllyed, a tengerszint emelkedik, az élet azonban nem állt helyre. Hiába a kedvezőbb körülmények, még az előző képződményben látott „terminátor korallok” is eltűntek. Vajon a következő részben megjelenik az élet is?

R.

A Tettye oldalában található feltárás.
Itt egy fiatalabb, vastagabb réteges Lapisi mészkő (felül) találkozik az idősebb, vékonyabb réteges Lapisi Mészkővel (alul). Látjátok mennyire eltérnek a rétegdőlések? Itt megint egy vető bújt meg!
Ugyanaz a feltárás hátulról.
Itt aztán van gubanc! Gyűrődések, törések, hajlások… Valószínűleg eredetileg egy normál vető volt a két képződmény között, amihez gyűrődések is társultak, majd később ez a vető újra aktivizálódott, de már feltolódásként. Ez újabb gyűrődéseket is okozott. Mint mondtam… Bonyolult! 😃
Újabb gyűrődések…
Ha jól megfigyelitek a kép jobb alsó sarkában, még itt is látszanak a világosabb vékony réteges élére állított rétegei.
Na, kinek ismerős ez a kép valahonnan? 😃
Újabb redők, egy részük tektonikus, egy részük viszont még finom üledék korában “rögzült” a kőbe. Ja, még mindig a Tettyén vagyunk.
Az egykori pécsi tüdőszanatórium udvara.
Gyönyörű típusfeltárása a legidősebb Lapisi Mészkőnek, ami még vékonyréteges, néha dolomitos.
Hoppá!
Újabb vetők és redők, elvetés nélküli törések (litoklázisok).
Ez már a fiatalabb vastagpados típus. Felül azonban nézzétek csak azt a hullámos rétegzést pirossal bekarikázva!
A kép a Tubes környékén készült.
Ezek a foltok, rücskök bizony mind mászkálás nyomok! Itt valakik vagy nagyon mentek, vagy nagyon jöttek!
Ugyanaz keresztmetszetből.
Szintén a Tubes-oldalból származik.
Plasztikus deformáció, üledékrogyás nyomai.
Tubes-oldal.
Ezt a képet is láttátok már. 😃
Így akkor tudjátok, hogy egy üledékes redő látható rajta, ami még kővé válás előtt keletkezett. 😃
Újabb bioturbációs nyomok!
A piros turistajelzés útjába taposva a Tubes-oldalban.
Szintén ugyanonnan.
Látjátok ezeket a párhuzamos gerinceket és barázdákat? Ezek hullámfodrok! Az egykori hullámzás belekövült a kőbe! Karbonátoknál ez elég ritka, úgy becsüljétek meg, mit meg nem teszek értetek! 😃
És végül a Nagy-Tubes mellől egy példány.
Rajta a repedések tipikus Lapisi Mészkő bélyegek, a plasztikus, üledékkori deformációt jelzik. Elfelejtettem bekarikázni, de a bal felső sarkához közel és a jobb szélén láthattok kiugrani a kőből egy-egy olyan egy centis formát. Ezek tűzkőgumók, SiO2-ből vannak, mint a kvarc! Csak itt fordulnak elő ebben a képződményben és arra utalnak, hogy kova vázú élőlények élhettek itt. Talán kovaszivacsok? Nem jellemző a triászra… Akkor radiolariák? Nem jellemző ilyen sekély vízre… Hm…

A mecseki triász – Rókahegyi Dolomit

A szárazföld visszavág!

Sziasztok!

A Rókahegyi Dolomit egy nagyon különleges kőzet. Elsősorban számomra azért, mert az egyetemen azt tanultam, hogy sárga vagy vörös színű, de a terepen azt tapasztaltam, hogy olyan fekete, mint az éjszaka újhold idején! De komolyan, ilyen bitumenes dolgot én még aszfaltozáskor sem szagoltam! Ó, bocs, hadd magyarázzam meg. Szóval a magas szervesanyag-tartalmú, fekete köveket ha eltörjük, rövid ideig bitumenes szagot érezhetünk, ha van rá lehetőségetek, próbáljátok egyszer ki! A másik, ami miatt számomra nagyon érdekes ez a képződmény, az az, hogy igen idős, kb. 245 millió éves korall és szivacs zátony maradványok találhatóak benne. Igen, bizonyára kitaláltátok, ide mentünk anno Józsival korallozni, ezt a képződményt kerestük. Mit kell még tudni róla? Újra magasabb az agyagtartalma, roppant sekély tengerre utaló üledékszerkezetek figyelhetőek meg benne ééés nagyjából ennyi.

A Rókahegyi Dolomit lerakódása 1 millió évet sem vett igénybe, vastagsága ennek megfelelően általában pár méter (egy fúrásban ennek ellenére extrém 100 méteres vastagságot mértek!). A Mecsekben elszigetelten, elsősorban a Remete-rét és a Vörös-hegy környékén fordul elő, de már a Villányi-hegységben is megtalálható a felszínen.

Nézzük, mire utal a Rókahegyi Dolomit. Ha alaposan megvizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a tengerszint ekkor újra leesett, sőt időnként ki is száradhatott az újra lagúnává csökevényesedő Mecsek. A klíma újra szárazabbra fordult, a szárazföldi anyagbehordás megnőtt és ennek köszönhetően (elvileg) a képződmény színe is visszaváltott vörösbe. A dolomitosodás és a lagúnaként újra bekövetkező lefűződés arra engedne következtetni, hogy a lagúna sótartalma időnként megnőtt, betöményedett, de a korallok jelenléte, amelyek roppant kényesek a sótartalom változására, megcáfolja ezt. Amúgy is érdekes: a tengerszint leesik, a víz talán sósabb lesz, a klíma szárazabb, több por és agyag érkezik, a víz tehát piszkos lesz, többé nem jól átvilágított. Ezek a körülmények mind-mind kedvezőtlenek a korallok számára, azok azonban mégis pont ekkor jelennek meg. Vajon miért? Ne felejtsük el, a perm végi kihalás volt az ismert legnagyobb kihalási esemény. Olyannyira megviselte az ökoszisztémát, hogy az csak a középső triász közepén kezdett magához térni igazán. És milyen évet írunk ekkor? Hát a középső triász közepét! A perm végén kihalt zátonyalkotók helyett az új típusú korallok csak ekkor kezdenek megjelenni és ekkor a tét az életben maradás, kis túlzással tök mindegy nekik, hol vannak éppen.

A háborúban tehát ezúttal csatát nyert a szárazföld, de már úton van a tenger legújabb serege és ezúttal erősebb lesz, mint valaha! Csütörtökön találkozunk!

R.

Na ugye, hogy tök fekete?!
Jó, itt meg elég vörös…
Ezt a korallt már ismeritek!
Bónusz!
A Vörös-hegy múlt alkalommal bemutatott, erősen összetört oldalából. A törések között mozgó hidrotermás meleg oldatokból kiváló apró kvarcok!