Borostyán

Sziasztok!

Biztosan mindenki hallott már a borostyánról, de most ismerjük meg kicsit jobban is!

Először is a borostyán semmiféleképp sem ásvány! Nem kristályos, hanem amorf, ezért nem lehet ásvány, cserébe sokkal inkább fosszília, hiszen gyakorlatilag megkövült gyanta. Általában fenyőfélék gyantája.

Ha már fosszília, azt is érdemes megemlíteni, hogy gyakran tartalmaz zárványokat, pl. rovarokat, gyíkokat, de előfordult már az is, hogy egy kicsi dino farkának végét őrizte meg egy darab. Természetesen azonban ezekből nem lesz Jurassic Park! Tényleg!

Ennek ellenére a borostyán régóta értékes drágakő, ezt őrzi pl. a római kori Szombathelyt (Savaria) is érintő Borostyánút neve is. Ez volt ugyanis az a kereskedelmi út, ami mentén a Baltikumból dél felé, Velence irányába szállították a híres balti borostyánokat (szukcinit).

Az eocén korú balti borostyánok mellett a leghíresebbek még a dominikai miocén korú borostyánok, de nekünk sem kell szégyenkeznünk. A kb. 85 millió éves, kréta korú Ajkai Kőszénben is vannak borostyánok, melyeket stílusosan ajkaitnak nevezünk. Az ajkait jellemzően vörösebb mint egy átlagos borostyán, ám sajnos nem annyira gyakori, hogy arra ipar települjön. Ennek ellenére a paleontológusaink számára izgalmas dolgokat rejtenek.

BÓNUSZ: A borostyán (görögül elektron) birkagyapjúval megdörzsölve elektrosztatikusan viselkedik, vonzza a könnyű dolgokat, például a papírlapot. Ezt a jelenséget a borostyán után a görögök elektronos (később elektromos) állapotnak nevezték el. A többi már történelem… 

R.

Egy majdnem 100 millió éves dino farok a kínai-mianmari határról.
A kép forrása: https://www.sciencemag.org/…/fossils-burmese-amber…
Hmm… Ez a kép feltöltés előtt nagyobb volt… 😃
Na, mindenesetre ez egy ajkait, látjátok, hogy vörösebb?
A kép forrása: https://www.facebook.com/Bakony.Balaton.Geopark/posts/2555740057796460
Bakony-Balaton Geopark

A dunántúli-középhegységi jura – Mogyorósdombi & Szentivánhegyi Mészkő

Mint majd látni fogjátok, a két képződmény gyakorlatilag ugyanaz, ezért tárgyaljuk őket egyben. Déli-alpi hasonló kőzetek után nevezzük őket biancone (olasz bianco = fehér) és majolika típusú mészköveknek is. Az ebbe a csoportba tartozó hazai képződményekről már volt egy bejegyzésünk, amit megtaláltok itt: https://rezsoageologussun.wordpress.com/…/biancone…/

Hogy néznek ki ezek a kőzetek? Vékonyréteges mészkövekről van szó. A színük általában fehér, krémszínű, tapintásuk és törési felszínük olyan, mint egy eltört porceláné (innen a majolika név). Ezért a megjelenésért az ekkor, a jura végén elterjedő nagyon apró kis planktonikus szervezetek, a kancsó alakú, mészvázú calpionellák voltak felelősek. A Mogyorósdombi Mészkő ettől az alaptípustól abban tér el, hogy benne tűzkőgumók vannak, valamint agyagosabb testvérénél, míg a Szentivánhegyi Mészkő felveheti a Pálihálási Mészkő színeit is. További, szemmel is látható ősmaradványaik a tüskésbőrű töredékek, az ammoniteszek (illetve aptychusaik), a kagylók, a belemniteszek, esetleg a süntüskék, valamint a Sz.iv.hegyiben a Pygope-k.

A két képződmény elterjedése, megjelenése elég egységes, ekkorra ugyanis már nem igen voltak tengeraljzatbeli különbségek a térségben. A vörös szín eltűnése arra utalhat, hogy a szárazföldről ekkor kevesebb anyag szállítódhatott be. Egyéb érdekes folyamat, hogy a radiolariák és a Saccocomák után ezúttal a calpionellák virágoztak fel, bár visszatértek a radiolariák is (ezek adják a tűzkőgumók anyagát), illetve a foraminiferáknak is komoly szerep jut. Még mindig a nyílt tengeren járunk, de ez már korántsem annyira mély, mint eddig, a mélység valószínűleg nem érte el az 1000, de lehet, hogy a 750 m-t sem. Emellett a kőzet szövete nagyon nyugodt körülményekre utal, nem voltak erős áramlások a térségben.

A Mogyorósdombi Mészkő a Zalai-medence aljzatában, illetve a Bakonyban található meg, míg a Szentivánhegyi a Bakonyban, a Vértesben, illetve elsősorban a Gerecsében. Képződésük a késő tithontól felhúzódik egészen az alsó krétáig! Ez kb. olyan 10-12 millió év. Ez alatt a Sz.iv.hegyi maximum 20, a Mogy.dombi maximum 300 méteres vastagságot ér el. Ezzel szemben felszínen általában csak pár m vastagságúak, ezek az extrém értékek mélyfúrásokból ismertek. A Mogyorósdombi fontos lelőhelyei Sümeg, Hárskút, Lókút, Bakonybél, míg a Szentivánhegyi esetében ezek a tatai Kálvária-domb, Lábatlan, Isztimér, Hárskút és Sümeg.

Ezzel pedig be is fejeztük a Dunántúli-középhegység juráját! Igyekeztem rövidebb, tömörebb, könnyedebb bejegyzéseket írni, így viszont kimaradhattak kisebb részletek, vagy előfordulhat, hogy valami, ami nekem nyilvánvaló, nektek korántsem az. Az egész sorozatot illetően, ha kérdésetek van és eddig még nem tettétek fel, ne habozzatok, várom őket! 😃

R.

Egy ammonitesz kőbél Szentivánhegyi Mészkőben.
A kibukkanás Tardos határában, egy vízmosás mentén van az erdőben.
Egy ammonitesz egy Lábatlanhoz közeli, erdei kutatóárokból.
És még egy. 😃
Meg még egy töredék is! Látjátok, eddig milyen szép fehér volt a kőzet?
A jobb oldali a tipikus Szentivánhegyi, míg a bal oldali a Pálihálásira hajazó típus a Gerecséből.
Gyakori az is, hogy a fehér mészkövet vörös erek járják át, ez is tipikus bélyeg a Gerecsében.
Egy bakonyi változat Olaszfaluról.
Ez, mint látjátok, rózsaszín és crinoideás (sárgával bekarikázva). Ezek már nem plankton Saccocomák, hanem hagyományosak.
Na, a tipikus ˝törött tányér˝ majolika! 😃
Ez azonban az eddigiekkel szemben már nem Szentivánhegyi, hanem Mogyorósdombi Mészkő, Sümegről, a Mogyorós-dombról.
Egy tűzkőgumó szintén Mogyorósdombiból, szintén a névadó helyről. Ez a legnagyobb különbség a Sz.iv.hegyi és a Mogy.dombi közt!

A Zempléni-hegység miocén vulkanizmusa

Sziasztok!!

Elérkeztünk az utolsó Északi-középhegységes bejegyzéshez. A Zempléni-hegység aljzatáról már volt szó múlt héten, de most megnézzük, mi történt a hegységgel a miocénben. Már akkor is említettem, de most is fontos hangsúlyozni, hogy a geológia nem tartja tiszteletben országhatárokat, tehát a folyamatok, amiket itt leírok, nem csak a Zempléni-hegységre igazak, hanem az egész Tokaj-Szilánci-hegységre, vagyis a szlovák részre is.

Ez a történet kb. 15 millió évvel ezelőtt, a bádeniben kezdődött, amikor árkos beszakadások mentén vulkanizmus vette kezdetét ezen a területen. Itt nem egy nagy vulkán pöfögött, hanem sok kicsi, amit a hegység dimbes-dombos képe híven tükröz. Először az árkokban tenger alatti vulkanizmus zajlott, majd ahogy a kis lávadómok épültek, a nagy mennyiségű ignimbrittel együtt szépen lassan feltöltötték a hasadékokat. Ezután szárazföldi környezetben folytatódott a vulkáni működés. Főleg andezites, dácitos láva jutott a felszínre, de bizonyos területeken riolitos központok is voltak. A vulkáni működés kb. 9 millió éve szűnt meg a hegységben.

A Zempléni-hegységnek nem is a vulkáni működése érdekes, hanem inkább a változatos tája és az itt található kőzetek és nyersanyagok sokszínűsége. Ha emlékeztek, a nyersanyagos sorozatban már írtam nektek majdnem minden itt előforduló, a vulkanizmushoz kötődő nyersanyagról. (A bejegyzés végére majd odateszem a linkjüket újra.) Heteket töltöttünk velük, annyi van. De a változatos formákról még hadd ejtsek pár szót. Biztos tudjátok, hogy a hegység nyugati felén több vár is található. Ez nem véletlen, hiszen már a Medves-vidéknél is láthattátok, milyen kiválóan alkalmas várbércnek a vulkáni kőzet. Itt is így történt. A már jól ismert völgykitöltő piroklaszt-árak (ez esetben ignimbrit) megszilárdulva, a környezetüknél ellenálóbbak, így idővel kipreparálódnak. Boldogkő várának sziklataréja, amelyen egy őrbódé is található pontosan ilyen riolitos ignimbrit üledékéből áll. A jóval északabbra található füzéri vár pedig egy kisebb lávadóm megszilárdult kürtőcsatornájára épült. Láttatok már ilyet is! 

Szóval röviden ennyit a Zempléni-hegység vulkanizmusáról és az Északi-középhegységről. Remélem, tetszett netek a sorozat és hozzátettem azért kicsit Magyarország északi részének összképéhez.

J.

És akkor lássuk, miről volt már szó:

Perlit: https://rezsoageologussun.wordpress.com/…/nyersanyag-hetfo…/

Bentonit: https://rezsoageologussun.wordpress.com/2021/01/11/bentonit/

Kaolin: https://rezsoageologussun.wordpress.com/…/nyersanyag-hetfo…/

Zeolit: https://rezsoageologussun.wordpress.com/…/nyersanyag-hetfo…/

Itt láthatjátok a boldogkői vár őrbódéját, ami a kiálló ignimbrit sziklataréjra épült.
A kép forrása: kepguru.hu
Ez pedig a füzéri vár és alatta a lávadóm.
A kép forrása: kepguru.hu

Mi van a lábatok alatt?

Sziasztok!!

Kicsaptam ma a földtani térképet, mert meg kellett rajta néznem valamit, és közben eszembe jutott, vajon tudjátok-e milyen kőzeten laktok. Arra gondoltam, leírhatnátok, ha tudjátok, vagy ha nem, írjatok nekünk egy települést, és mi megmondjuk, milyen kőzetbe akadtok, ha túl mélyre ástok a kertben.

Hajrá! Jöhetnek a kommentek!

R. & J.

U.i.: A fekete vonalakkal ne törődjetek. 

Ős-Zala-Marcal

Tudtátok, hogy a Marcal és a Zala egykor egy folyó volt? Pedig így van! Tilleg! Ezt nevezzük az egykori Ős-Zala-Marcalnak, vagy röviden Zala-Marcalnak.

A Zala-Marcal ~1,5 millió éve, a jégkorszakban jelent meg hazánkban. Míg a Rába északról, addig a Zala-Marcal délről kerülte meg a Kemeneshátat, míg végül Marcaltőnél egyesültek. Ekkor még a Zala-Marcal kb. minden tekintetben hasonló méretekkel rendelkezett, mint a Rába.

Honnan tudjuk mindezt? A legpontosabb adatokat a folyóteraszok kutatása adja, de a műholdképen ti magatok is vizsgálódhattok. Ahol az egykori folyóvölgyek falai meredekek voltak, vagy a völgyek alja máig vizenyős, tőzeges, ott a földet az emberek nem tudták mezőgazdasági termelés alá vonni. Következésképp a tárgyalt folyóink mai és egykori völgyei nagyon jól kirajzolódnak a műholdképeken!

Bejelöltem nektek őket segítségként színessel. A piros a Rába mai és egykori völgyének területe, a kék a Zala mai völgye, a rózsaszín a Marcal mai forrásterülete, míg a sárga a Marcal mai és a Zala-Marcal egykori völgye. A völgyek szélessége néha csalóka lehet, ahol be lehetett vonni a területet a mezőgazdaságba, ott ezt meg is tették, eltüntetve a nyomokat.

Na de hogy vált el a Zala és a Marcal? Váltsatok a második képre! A völgyeknek van egy olyan tulajdonságuk, az ún. hátravágódás, ami a mélyülésük következtében a magasabb térszín felé terjeszkedésüket jelenti. Ezt végezte az Alsó-Zala völgye is, ami ekkor, pár százezer éve még a Dráva-medence irányába tartott és csak egy patakot szolgált ki. Kb. 400-300 ezer éve azonban az Alsó-Zala völgyének északra vándorlása elérte a Zala-Marcal völgyét. Mivel a Kemeneshát emelkedőben volt, a Dráva-medence pedig intenzíven süllyedt, a víz a nagyobb lejtés irányába, vagyis az Alsó-Zala völgyén keresztül kezdett el lefolyni.  Ezt a folyamatot nevezzük kapturának, jelen esetben Türjei kapturának, ami a  Zala Türjénél megfigyelhető elég idétlen kanyarját eredményezte. Később aztán egy teljesen hasonló folyamat, ugyanilyen éles kanyarral fordította a Zalát a Balaton felé.

Mi történt azonban a Marcallal? A Marcal ezzel víztömegének jelentős részét elveszítette, kis folyóvá redukálódott. Az első képen sárga völgy kék és rózsaszín becsatlakozás közötti része megszűnt funkcionálni és a rózsaszín völgy, ami addig csak a Zala-Marcal egy kis mellékfolyója volt, a Marcal forrásterületévé vált. A nagy völgyben, aminek így már csak kis részét foglalta el a folyó, pangó, mocsaras, állóvizes területek jöttek létre. Ezeket a helyeket végig az egykori meder mentén bányásszák, tőzeget fejtenek innen (pl. Pölöske). A tőzeg ősmaradványokban is gazdag, sok az édesvízi csiga, de egyéb jégkorszak végi emlősök pl. szarvasok, őstulkok is bele-belefulladtak a mocsarakba.

Így múlt el egy nagy folyónk dicsősége, cserébe azonban gazdagodtunk pl. a Kis-Balatonnal, egy a Balatont tápláló stabil folyóval és tőzegtelepekkel.

BÓNUSZ: A Zala-Marcal vizének elhódításával kb. egyidős a vértesszőlősi előember, tehát elődeink már láthatták ezt a folyamatot!

R.

A műhold képe alapján körvonalazható egykori és mai völgylefutások.
Piros – Rába
Kék – Zala
Rózsaszín – régen a Zala-Marcal egy mellékfolyója, ma a Marcal forrásterülete
Sárga – a Zala-Marcal egykori völgyének folytatása, ma jórészt a Marcal
A kép forrása: Google Maps
A Zala-Marcal egykori völgyoldala (sárga) és az északi irányba hátravágódó Alsó-Zala völgye (narancs).
A kép forrása: https://slideplayer.hu/slide/5658192/
Szabó Katalin előadása (2008)
Édesvízi csigák pölöskei és pötrétei tőzegből.
Két őstulok szarv az egykori Zala-Marcal völgyének tőzegeiből.
Ugyanonnan egy majdnem 1,5 m hosszú szarvasagancs. Bocsi a kép minőségéért, évezredekkel ezelőtti fotó… 😃

Amfibolit

Az amfibolit az utolsó metamorf kőzet, amiről beszélni fogunk, ő ugyanis az amfibolit fácies típuskőzete. Általában regionális metamorfózis során keletkezik, a zöldpala után talán az amfibolit fácies a leggyakoribb metamorf fácies. 600-700 °C körüli hőmérséklet és 4-8 kbar nyomás mellett képződik.

Általában hornblende amfibolból (40% +) és anortit plagioklászból (20% +) áll. További követelmény, hogy ez a két ásvány együttesen vegyen ki 75%-nál nagyobb részt a kőzet felépítéséből. Egyéb gyakori ásványok az epidot, a gránát, a kvarc, egyes piroxének, a biotit csillám, a sztaurolit és a titanit.

R.

Egy tipikus amfibolit gránátokkal (vörös szemcsék). A fekete részek az amfibolok, míg a fehér foltok a plagioklász földpátok.
A kő Grönland nyugati részéről származik.
A kép forrása: https://www.pinterest.fr/pin/471329917237914945/
Lynton Cox
Egy amfibolit kavics a budapesti Infópark szökőkútjának kavicságyából. Valószínűleg Duna kavics.
Látjátok, geológiai különlegességek mindenhol várnak ránk!

A dunántúli-középhegységi jura – Pálihálási Mészkő

Egyéb nevei a „palihali” és a felső ammonitico rosso, vagyis a felső jura ammonitico rossoja. Ő a dunántúli-középhegységi jura utolsóelőtti képződménye, de mivel általában csak pár m vastag, ezért gyakran összevonjuk az őt fedő mészkővel.

Egy krémes hatású általában vörös, lilásvörös (ritkán fehér) mészkő, sokszor olyan, mint egy sötétvörös joghurt. Gyakran tartalmaz tűzkövet, mangán-oxidos megfestést, ammoniteszt és belemniteszt. Rétegzése sokszor nem egyértelmű, általában hullámos, gumós, tipikusan ammonitico rossos. Leggyakoribb fosszíliái a plankton életmódú tengeri liliomok (Saccocoma), amelyek mm-es becsillanó, általában elágazó pálcikákként jelentkeznek a kőzetben. Ezek a pálcikák a kőzet egyértelmű névjegyei, ezek alapján a palihali egyértelműen meghatározható. A belemniteszek gyakorisága, valamint a cseresznyeszerű Pygope brachiopodák is erre a képződményre utalnak.

Két tagozatra és egy rétegtagra osztható, de ezeket sem érdemes nekünk megjegyezni, kivéve a korábban már említett oxfordi breccsát (Hajósárki Mészkő Tagozat), ami szerintem hibásan fut a palihali alatt.

Képződési környezete valószínűleg kissé sekélyebb, mint a Lókúti Radiolarit idejében, de még mindig bőven nyílt tenger. A tengeraljzat már egyre kevésbé tagolt, a Pálihálási már szinte mindenhol megjelenik. Abban, hogy felváltotta a radiolaritot, annak lehet szerepe, hogy a radiolariák itt hirtelen visszaszorultak, míg a Saccocomák, valamint a szintén plankton, mikroszkopikus Globochaeték elterjedtek. Mivel utóbbi kettő mészvázú, újra volt elég anyag mészkőképződéshez. Néha megjelennek benne Hierlatz Mészkő típusú betelepülések (tithon hierlatz), amik az oxfordi breccsa után újra a vetőmozgások intenzívebbé válását jelzik.

Ülepedése az oxfordiban kezdődik és felnyúlik a jura legfelső emeletébe, a tithonba is. Ez kb. 10 millió évet jelent. Ez alatt a képződmény maximum 10 méteres vastagságot ér el, de általában ez csak 1,5-2 m. Ahol a felszínen van jura, ott jó eséllyel megjelenik. Fontos lelőhelyei a teljesség igénye nélkül: Herend, Sümeg, Lókút, Tata, Tardos, Lábatlan, Bakonycsernye.

R.

A mézeskalács emberke ezúttal is egy kollégát takar ki. 😃 Ő olyan 1,9 m magas, szóval láthatjátok, hogy a Pálihálási Mészkő (alsó vörös) és a Szentivánhegyi Mészkő (felső fehér) együttes vastagsága kb. 2 m-t ér csak el Tardos és Lábatlan között.
Itt látható a képződmény színének “krémes” jellege, valamint az apró fehér foltok az itt-ott becsillanó picike Saccocomák.
A lelőhelye egy vízmosás Tardos és Lábatlan között.
Ugyanaz a kő természetes fényben. Ezt csak azért lőttem, hogy a valódi, lilás vörös színét is lássátok.
Itt pláne a bal oldalin még jobban látni a vaku fényében becsillanó kis pálcikákat, azok a Sacco-komák! 😃
Lelőhelye szintén vízmosás, Gerecse.
Ha már ammonitico rosso, legyen egy ammonitesz is.
Egy kutatóárokból van a Gerecsében.
Egy igen kopott ammonitesz darab Lókútról.
Maradjunk a Bakonyban: Olaszfalu, Eperjes-hegy.
A Bakonyban van ahol még jobban beüt a “cseresznye joghurt” szín. Feketével bekarikázva egy alig kivehető, kopott belemnitesz darab látható.
Végül pedig, ha már cseresznye joghurt, legyen egy cseresznye is. Ez az extravagáns megjelenésű brachiopoda a Pygope!
A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/…/F%C3%A1jl:Pygope_diphya.3…
Faculty of Sciences of the University of Corunna.

Normafa

Sziasztok!

Mibe, hogy nem tudtátok, hogy Budapesten is vannak tanúhegyek? No nem teljesen olyanok, mint a Kisalföldön és a Balaton-felvidéken, de itt is az egykori, Pannon-tó által feltöltött térszín magasságát jelzik.

Bizony, merthogy a Normafa nem hegy, nem hegységképző folyamatok emelték ki, hanem egy kemény édesvízi mészkő sapka óvta meg a felszínt a lepusztulástól. Ugyanúgy, mint mondjuk a Badacsony vagy a Ság-hegy esetében a bazalt.

Ez az édesvízi, tavi mészkő a pannóniai-pleisztocén korú Nagyvázsonyi Mészkő, mely mindenütt megtalálható a Normafa tetején és bónuszként csigák, esetleg növénymaradványok lenyomatát tartalmazza.

R.

A kép a a Látó-hegyről egyértelmű. Csaknem 400 m anyag kopott le ott, ahol nem volt hasonló védősapka.
Egy darab a Normafa sapkájából. Nem pamut, de talán már itt észrevehettek csigakanyarulat alakú lyukakat.
A nagyobb lyukak általában csigaházak nyomai, a picikék viszont vékony növények helyei, csak a növényi részek kirohadtak onnan az évmilliók alatt.
Na, ott azért elég egyértelmű a tsiga! 😃

A dunántúli-középhegységi jura – Lókúti Radiolarit

Egy kicsit hosszabb bejegyzés következik egy 2in1 képződményről.

A Lókúti Radiolarit általában vörös, barna, szürke vagy fekete (de amúgy bármilyen színű lehet), jól rétegzett tűzkő. Néhol tűzköves, kovás márga, vagy mészkő. Mint neve is mutatja, a tűzkő kovaanyagát a feloldódott radiolaria vázak adták. Szemmel látható ősmaradvány gyakorlatilag nincs benne, sőt sokszor maga a kőzet is rejtőzködik, a felszínen lankás domboldalként jelenik meg, ami mintha fel lenne szórva vörös murvával. Ez a tűzkő roppant rideg viselkedésével magyarázható, állásában apró darabokra törik, amiken aztán megfelelő cipőben is óriási kihívás megállni, vagy felmászni. De komolyan, soha ne becsüljétek alá a Lókúti Radiolarit seggre ejtő erejét!

Két tagozatra és két rétegtagra osztjuk. Mi most ezzel nem foglalkozunk, az elkülönítés azon alapul, hol mennyire tiszta tűzkő és hol milyen színű.

Képződésére több magyarázat is van. A régi elmélet az volt, hogy az egész Dunántúli-középhegység süllyedése ekkor érte el azt a mélységet, hogy a tengeraljzat az ún. Karbonát kompenzációs szint (CCD) alá süllyedt, ahol már a mész visszaoldódik, így mészkő nem keletkezhetett többé. Ez a mai óceánokban 4000-5000 m mélységet jelent (!), de a jurában sok minden egész másképp volt, valószínű, hogy a szint valamivel sekélyebben helyezkedett el, mint ma. A másik elmélet szerint a Dunántúli-khg. soha nem érte el a CCD-t, a Lókúti Radiolarit csupán egy olyan esemény a jurában, amikor a radiolariáknak nagyon kedvező életkörülmények alakultak ki és ezért rettentően elszaporodtak.

A képződmény a Zalai-medence aljzatától a Tatabányai-medencéig mindenhol megjelenik, ahol nem kopott le a jura. Kora helyenként eltérő, van, ahol már a középső jura elején, az aaleniben megindul és van, ahol csak a késő jurában, az oxfordiban ér véget. Ez durván 15-16 millió évet jelent. Ez alatt legnagyobb vastagságát Sümegen éri el: 150 m, ennek ellenére azonban a legtöbb helyen csak pár méter vastag. Legjobb feltárásai: Lókút és a Gerecsében itt-ott. Mint mondtam, a felszínen nem szeret megmaradni.

És jöjjön a másik képződmény, ami a Gerecsében egy 10-40 cm vastag padot jelent, ami vagy lezárja a Lókúti Radiolaritot, vagy annak felső részébe települ. Ez nem más, mint az ún. oxfordi breccsa, amit hivatalosan már nem a Lókútihoz, hanem az azt követő képződményhez sorolnak, fene tudja miért… Az oxfordi breccsa egy zsírfényű, fehér-vörös foltos mészkő, gyakran áthalmozott ősmaradványokkal (belemnitesz, korall, ammonitesz) és tűzkő klasztokkal. Igazából köze nincs a breccsához, foltos megjelenését úgy nyerte el, hogy a még meg nem szilárdult mésziszap komoly mozgásokon esett át, a különböző anyagok átkeveredtek egymással. A vékony képződmény létrejöttéért valószínűleg egy rövid, de annál aktívabb tektonikai folyamat, a vetők intenzív aktivizálódása okolható, de igazából fogalmunk sincs. Az oxfordi breccsa, vagy hivatalos nevén Hajósárki Mészkő Tagozat egy nagyon meg nem értett képződmény, amit sok esetben rossz helyen kezelünk (mészkő helyett breccsa, Lókúti helyett Pálihálási stb.)

BÓNUSZ: A Lókúti Radiolarit ugye tűzkő, ami az ősembernek nagyon hasznos volt és ezért számos helyen bányászták is. A tati Kálvária-dombon például komoly rézkori bányászata folyt.

R.

Itt jól látható a vörös Lókúti Radiolarit és az őt lefedő 40 centis oxfordi pad. A kalapácstól jobbra és a Lókúti rétegek alatt láthatjátok a sunyi vörös murvát is >.>
A kép valahol Tardos és Lábatlan között készült a Gerecsében.
Ez a tipikus barnás vörös megjelenése.
A lelőhely pár kilométeres hibával ugyanaz.
Egy fekete-barna példány a sümegi Mogyorós-dombról.
És végül egy fehér-szürke a Gerecséből. 😃
A másik fele meg még kékes is.
Oxfordi breccsa a Gerecsében egy vízmosás alján. A vízmosás a könnyen aprózódó Lókútit hamar bevágta, de az oxfordival nem bírt. Megfigyelhető a fehér-vörös foltosság.
Kézipéldány méretben ugyanaz. Hol vörös, hol fehér, hol rózsaszín.
Oxfordi breccsa.
Itt a sárgás fehér rész a mészkő, míg a vörös pacák tűzkő darabok benne.
Szintén tűzkő darabos mészkő, benne egy belemnitesszel (kékkel bekarikázva).
Itt meg egy korall. Ez elég fura, hiszen a Lókúti idején több ezer méter mélységben voltunk, ahol korallok nem igen vannak. Hogy került ide?
Itt tisztán vörös az oxfordi mészkő része, tőle nem is igazán különülnek el a sárgával bekarikázott tűzkődarabok.