A dunántúli-középhegységi jura – Pálihálási Mészkő

Egyéb nevei a „palihali” és a felső ammonitico rosso, vagyis a felső jura ammonitico rossoja. Ő a dunántúli-középhegységi jura utolsóelőtti képződménye, de mivel általában csak pár m vastag, ezért gyakran összevonjuk az őt fedő mészkővel.

Egy krémes hatású általában vörös, lilásvörös (ritkán fehér) mészkő, sokszor olyan, mint egy sötétvörös joghurt. Gyakran tartalmaz tűzkövet, mangán-oxidos megfestést, ammoniteszt és belemniteszt. Rétegzése sokszor nem egyértelmű, általában hullámos, gumós, tipikusan ammonitico rossos. Leggyakoribb fosszíliái a plankton életmódú tengeri liliomok (Saccocoma), amelyek mm-es becsillanó, általában elágazó pálcikákként jelentkeznek a kőzetben. Ezek a pálcikák a kőzet egyértelmű névjegyei, ezek alapján a palihali egyértelműen meghatározható. A belemniteszek gyakorisága, valamint a cseresznyeszerű Pygope brachiopodák is erre a képződményre utalnak.

Két tagozatra és egy rétegtagra osztható, de ezeket sem érdemes nekünk megjegyezni, kivéve a korábban már említett oxfordi breccsát (Hajósárki Mészkő Tagozat), ami szerintem hibásan fut a palihali alatt.

Képződési környezete valószínűleg kissé sekélyebb, mint a Lókúti Radiolarit idejében, de még mindig bőven nyílt tenger. A tengeraljzat már egyre kevésbé tagolt, a Pálihálási már szinte mindenhol megjelenik. Abban, hogy felváltotta a radiolaritot, annak lehet szerepe, hogy a radiolariák itt hirtelen visszaszorultak, míg a Saccocomák, valamint a szintén plankton, mikroszkopikus Globochaeték elterjedtek. Mivel utóbbi kettő mészvázú, újra volt elég anyag mészkőképződéshez. Néha megjelennek benne Hierlatz Mészkő típusú betelepülések (tithon hierlatz), amik az oxfordi breccsa után újra a vetőmozgások intenzívebbé válását jelzik.

Ülepedése az oxfordiban kezdődik és felnyúlik a jura legfelső emeletébe, a tithonba is. Ez kb. 10 millió évet jelent. Ez alatt a képződmény maximum 10 méteres vastagságot ér el, de általában ez csak 1,5-2 m. Ahol a felszínen van jura, ott jó eséllyel megjelenik. Fontos lelőhelyei a teljesség igénye nélkül: Herend, Sümeg, Lókút, Tata, Tardos, Lábatlan, Bakonycsernye.