Prototaxita gombák

Sziasztok!

Utazzunk ma vissza jócskán az időben, mondjuk oda, amikor a legelső primitív növények megjelentek a szárazföldön. Csak hogy nem jöttek egyedül, az ordovíciumban (485-444 millió éve) a gembák is kiszálltak a vízből. Mi az, hogy kiszálltak, 470 millió éve már faszerű és méretű struktúrákat hoztak létre! Ismerkedjünk hát meg a Prototaxita gombákkal!

A Prototaxiták a középső ordovíciumtól egészen a devon végi kihalásig húzták (~470-360 millió évvel ezelőtt). Fatörzs módjára az égbe nyúló, kb. 1 méter széles és akár 9 m magas ˝tuskókat˝ alkottak, amik aztán ˝erdővé˝ szervezték magukat. A Prototaxiták ezzel koruk egyértelműen legnagyobb szárazföldi élőlényei voltak. Fontos ugyanakkor, hogy gombáról van szó, szóval ez semmiképpen sem igazi fa, nem hordoz semmilyen fa bélyeget!

De valóban csak gemba-e? Az új tanulmányok ugyanis inkább úgy tartják, hogy gombák és algák szimbiózisáról, vagyis inkább egy marha nagy zuzmóról lenne szó. Egyesek szerint még levele is lehetett. Bonyolódik a kép, ugye? 😀 Mit tudunk még róluk? Nagyjából semmit… Szilárd váz hiányában a növények és gombák megőrződése nem túl gyakori és akkor finoman fogalmaztam. Vannak arra utaló jelek, hogy a gyökérképletei is ˝faszerűek˝ lehettek, de nem találtak egy olyan példányt sem, amin rajta lettek volna ezek a részek. Szóval ennyi…

Nézzük inkább azonban azt, mit adtak nekünk a Prototaxiták. Ahogy az első növények, úgy a Prototaxiták is részt vettek az első igazi talajtakaró kialakításában. A növények és gombák szárazföldi megtelepedése előtt valószínűleg csak kopár kőfelszínek voltak, ugyanis a málladékot és aprózott anyagot az esők azonnal bemosták a tengerekbe. Akkor lett volna igazán jó geologizálni! Minimális növénytakaró és talaj! Mondjuk az UV elhanyagolható időn belül sütött volna ropogósra… Emellett a Prototaxiták lakást (és talán táplálékot) is nyújtottak a rovarok számára. Van rá bizonyíték, hogy a Prototaxiták törzsét imádták szétfurkálni a rovarok. 😀

R.

A kép forrása: https://www.palaeocast.com/episode-69-fungal-symbioses/
David Marshall

Kalkrét

Tudjátok, gyűlöltem az egyetemen a talajtant. Nem értettem, miért kell olyan dologról tanulni 20 meg egymillió dolgot, amivel én csak addig akarok kapcsolatba kerülni, amíg lekaparom a kőről. Aztán megvilágosodtam! Azért, mert vannak fosszilis talajok is, röviden: paleotalajok. Sőt, sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk!

Én most pár kalkrétet mutatok nektek a Budai-hegységből. A kalkrét nagy mésztartalmú kőzeten (jelen esetben Budai Márgán) és száraz klímán jön létre, gyakorlatilag mészfelhalmozódás a talajban. A szárazságra azért van szükség, mert a kalkrét mészből van, a sok csapadék pedig kimossa a meszet a talajból. Tehát mikor volt a Budai-hegységben kalkrét képződéshez ideális a klíma? Hát a legutóbbi jégkorszak valamelyik glaciálisában!

R.

Utazás a Föld középpontja felé 2. – Köpenylitoszféra

Sziasztok!

Ti itt maradtatok végig ilyen mélyen? Azt hittem, közben azért feljöttök… Na mindegy, most már haladjunk tovább lefelé! 😀

Mint már arról beszéltünk, a köpenylitoszféra uralkodó kőzete a peridotit. Alapvetően sűrűbb a kéregnél, viszont mivel általában a kéreggel együtt létezik, gyakran csak litoszféraként emlegetjük a köpenylitoszféra + kéreg kombót.

Mi a litoszféra? A litoszféra egy olyan merev egység, melyben a hőátadás konduktív módon történik. Ez azt jelenti, hogy a hő nem anyagáramlással, hanem a részecskék rezgése által terjed. Szintén megkülönböztetünk kontinentális és óceáni litoszférát. Itt már gyakorlatilag a tektonikus lemezekről beszélünk, hisz a lemezekhez kapcsolatos mozgásokban az egész litoszféra részt vesz. A kontinentális litoszféra vastagsága átlagosan 100-150 km, míg az óceáni litoszféra esetében ez az adat durván 70 km körül mozog. Ez azonban értelemszerűen nem egységes, a nagy hegységek, mint pl. az Alpok alatt a litoszféra vastagsága meghaladhatja a 200 km-t is, míg mondjuk a Pannon-medencében van, ahol vasággyal is csak a 60 km-t éri el a vastagság. Na, ezért van annyi termálvizünk! 😀

Következő megálló az asztenoszféra!

R.

Rezső híradó

Sziasztok!

Először is elmagyaráznám az újaknak, mi az a Rezső híradó. 😃 A Rezső híradó intézménye februárban, a horvátországi földrengések és a média hisztériakeltése után jött létre. Igény volt egy olyan helyre, ahol hetente (általában pénteken) összeszedjük, mit műveltek a vulkánok és hol volt földrengés, valamint ezek az események miért magyarázhatóak lemeztektonikai okokkal. Egyúttal, mivel a sorozat már majdnem fél éves, figyelemmel követhetjük azt is, hogy a vulkánkitörések és a földrengések száma nem nő, a katasztrófa és világvége nem közeleg! Ezt mondjuk amúgy is csak tízmillió éves skálán volna szabad vizsgálni… Lényeg a lényeg, a rovat célja, hogy bizonyítsa, a Föld még mindig úgy működik, ahogy kell neki. Ó és a földrengésekhez még annyi, Magyarország környezetében csak a Richter-skála 4-es, a nagyvilágban csak a Richter-skála 6-osnál nagyobbakkal foglalkozunk, különben soha nem érne véget egy híradó. Na, zárójel bezárva.

Vulkánok tekintetében van némi változás a múlthetihez képest, ugyanis kettő abbahagyta a komoly működést. A kongói Nyiragongo (tudjátok, ő veszélyeztette Goma városát) most visszább vett és az aktivitása már nem komoly, míg a réunioni Piton de la Fournaise egyelőre úgy tűnik, visszaalszik. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy hamarosan hallhatunk majd még mind a kettőről.

Földrengések. Haladjunk sorban.

07.23. – Fülöp-szigetek – 6,7-es

A Fülöp-lemez alábukása az Eurázsiai-lemez alá.

07.26. – Indonézia (Celebesz) – 6,2-es

Bonyolult alábukási rendszer a Fülöp-lemez, az Eurázsiai-lemez és az Indo-ausztráliai-lemez közt.

07.29. (ma!) – Alaszka (Aleut-szigetek) – 8,2-es

Ez igen erősnek számít és szökőár riasztást is kiadtak miatta!

A Csendes-óceáni-lemez  alábukása az Észak-Amerikai-lemez alá.

Magyarán a múlt hét mind a három nagy rengése szubdukciós, lemez alábukás eredetű.

R.

1000!!!

Sziasztok!

Néhányan már tudjátok, hogy az 1000 fős álomhatár áttörése volt mindig is a titkos célunk. Szeretünk célokat kitűzni, de erről nem gondoltuk volna soha, hogy ilyen hamar, az oldal egy éves születésnapja előtt teljesül. Mert teljesült! 

Ma reggel még csak 718-an voltunk, aztán dél körül elszabadult a pokol.  A Tudományos mémek megosztásának köszönhetően így estére már 1024 embernél járunk, én pedig csak kapkodom a fejem. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani a megosztásért és megköszönni nektek is, akár régi, akár új tagok vagytok! Úgy érzem, Rezső ezzel ˝nagykorú˝ oldal lett és nagyon jól esik, hogy értékelitek a munkánkat! Köszönjük még egyszer!

Egyúttal pedig szeretnénk minden új tagot köszönteni az oldalon, remélem tetszeni fognak a bejegyzéseink és a jövőben is velünk maradtok majd!

R&J

U.I.: Bocs a fapados képért, félig még magamhoz sem tértem, meg sebtében kellett valamit összeütnöm. 

U.I. 2.0: Új billentyűzetem van, ami néha egy leütésre is duplán írja be az adott karaktert. Igyekszem figyelni, de elnézést, ha marad benn ilyen hiba.

Bersek-hegy

Sziasztok!

Ezúttal a lábatlani Bersek-hegyre és az ottani kőfejtőbe látogatunk el, amelyet minden magára valamit is adó ősmaradvány gyűjtő ismer az ammoniteszeiről.

Bersekbányán elsősorban a kora kréta korú (~140-130 millió éves) Berseki Márgát fejtették, de a rétegsor tetején megjelenik az ennél némileg fiatalabb Lábatlani Homokkő, valamint egy kis eocén fedő is. A Berseki Márga és a Lábatlani Homokkő egy a Gerecsére korlátozódó zavar a Dunántúli-középhegység krétájában. Megpróbálom nagyon egyszerűsítve elmagyarázni, miért. Mikor kontinensek ütköznek egymással, a kéreg bizonyos helyeken megvastagszik. A megvastagodott kéreg súlya miatt a szomszédos területeken a kéreg lehajlik, besüllyed. Magyarán minden friss hegység mentén kialakul egy előtéri süllyedék, vagy más néven flexurális medence. Ez először általában egy igen mély medence, amit mélytengeri, a hegységből pusztuló sziliciklasztos anyag kezd el feltölteni. Ahogy a feltöltés halad és a kéregben is beáll az egyensúly, ez a medence egyre sekélyedik, a végére szárazföldi üledékgyűjtővé válik, majd feltöltődik. A mélytengeri fázist nevezzük flisnek, bár igaz, maga a flis kifejezés egy már meghaladott, a lemeztektonika elméletet megelőző elmélethez tartozik. Na! A Berseki Márga és a Lábatlani Homokkő flis!

Huh, ez elég sok volt egy levegőre, nézzük inkább az ammoniteszeket!

BÓNUSZ1: Részben ez a bánya látta el a lábatlani cementgyárat, ugyanis a márga (félig sziliciklaszt, félig márga) kitűnő cement alapanyag.

BÓNUSZ2: Ha megnézitek a rétegsort, az az érzés foghat el titeket, hogy mintha ciklikus mintát mutatna a rétegek színe és vastagsága. Bajnai Dávid már bebizonyította, hogy ez a Föld pályaelem ciklusaihoz, a Milanković-ciklusokhoz köthető!

BÓNUSZ3: Ha erre jártok, mindenképp nézzétek meg a szomszédos Tölgyháti-kőfejtőt is! Ott felső triásztól késő juráig minden is van!

R.

Utazás a Föld középpontja felé 1. – Földkéreg

Sziasztok!

Úgy gondoltam, mi lenne, ha utazásainkkal egy merőben új irányt vennénk? Elmehetnénk mondjuk… A Föld középpontjába! Mit szóltok? 😀

Fontos mindenekelőtt azonban leszögezni, hogy terjedelmi korlátok miatt, no meg azért, mert nem akarom túlbonyolítani számotokra, nem megyünk bele nagyon mélyen a témába, inkább csak olyan rövid ismertetőt tervezek. Ha ez így megfelel, akkor kössétek be magatokat!

Az első állomás a földkéreg, amit a felszínen is tanulmányozhatunk, de gondolom érdekel titeket, mi alapján haladunk majd lejjebb, vagy honnan tudom, hol van vége a kéregnek. A rövid válasz erre a földrengések rengéshullámaiban rejlik. Mivel ezek terjedési sebessége elsősorban a közeg sűrűségétől függ, modellezni tudjuk mélység szempontjából a közeg sűrűségváltozásait. Emellett a két fajta hullám (P mint primer és S mint szekunder) közül az S hullámok folyékony közegben nem terjednek, így tudjuk azt is, hol folyékony és hol szilárd halmazállapotú a bolygó. Nagyon röviden ennyi, most már tényleg térjünk rá a lényegre, akarom mondani, a kéregre.

A kéreg a bolygó legkülső, viszonylag kis sűrűségű kőzetöve. Azt hiszem, most szó szerint idéztem az egyetemi jegyzetet… Ez van, ha valamit nagyon benyal az ember. 😀 A kérget alapvetően két részre oszthatjuk: kontinentális és óceáni kéregre. Ezek között különbség van a vastagságban, az összetételben és a sűrűségben is. A kontinentális kéreg átlagosan 35 km vastag (hegységek alatt mondjuk lehet 80 km is), ő a kisebb sűrűségű és ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, a felső része gránitos, az alsó pedig bazaltos. Az óceáni kéreg ezzel szemben átlagosan csak 6 km vastag, általános összetétele bazaltos és ő a sűrűbb, ezért is ő bukik alá szubdukciókor, hisz a kisebb sűrűségű, ˝könnyebb˝ kontinentális kéreg inkább tud úszni.

Fontos azonban, hogy alábukó lemezek esetében és úgy amúgy bármilyen tektonikus lemez esetében nem a kéregről, hanem a litoszféráról beszélünk. A litoszférába beletartozik még a kéreg mellett a köpeny legfelső része, a köpenylitoszféra is, de erről majd legközelebb.

Most inkább nézzük meg, hogy jelöljük ki a kéreg-köpeny határt. Ezt a határt nevezzük Mohorovičić-, vagy röviden Moho-felületnek, a helyzetét pedig két féle módon is megállapíthatjuk. A szeizmikus Moho az a mélység, ahol a szeizmikus hullámok sebessége megugrik, vagyis sűrűbb közegbe érünk. Ezzel szemben a kőzettani Moho az a felület, ahonnét lefelé az ultrabázisos kőzetek (klasszikusan peridotitok) uralkodóvá válnak. Mivel ez az átmenet nem éles, hanem folytonos, a két fajta Moho gyakran nem esik egybe.

Még lehetne miről beszélni, de nyilván mindenki a kérget ismeri jobban, meg inkább várjuk ki a csütörtököt és utána tudunk majd egységes litoszféráról beszélgetni.

R.

Békás-szoros

Sziasztok!!

Maradunk Erdélyben és nem is megyünk messzire a Gyilkos-tótól. Ha a tótól keletre indulunk el az úton, követve a Békás-patakot, nem sokára megpillantjuk a hatalmas szurdokvölgyet, ahova ma ellátogatunk.

A Békás-szoros kialakulásában nem csak a patak (ami egykor sokkal nagyobb vízhozamú volt) erodáló hatásának volt nagy szerepe, hanem a tektonikának is. A szoros környezetében főleg késő jura mészkövek fordulnak elő, amelyek a krétában kiemelkedtek, összetöredeztek. Az itt létrejött nagy törésvonal mentén vágódott be a Békás-patak és hozta létre a Békás-szorost.

Ez egyébként a Keleti-Kárpátok legszebb és leghosszabb szurdokvölgye, kb. 5 km hosszú. Két oldalról 200-300 m magas sziklafalak határolják, amiknek sokszor alig látni a tetejüket. Keresztülvezet rajta egy autóút, de ajánlatosabb inkább gyalog megnézni, mivel általában elég zsúfolt a szoros, főleg nyáron. Ráadásul telis-tele van különböző portékákat árusító standokkal, amik miatt (ha nem lenne amúgy is elég szűk az út) még kevesebb hely marad. 😀

Remélem, tetszett a „nyaralós” hónap, mi határozottan élveztük, hogy mutathatunk nektek szebbnél-szebb helyeket és reméljük, hogy a jövőben még sok új hellyel bővül a lista.

J.

A képek forrása: http://transylvaniatourism.ro

Gyilkos-tó

Sziasztok!!

A hónap végéhez közeledve újra Erdélybe látogatunk, a Keleti-Kárpátok egy másik gyönyörű tavához, a Gyilkos-tóhoz.

A tó 1837-ben keletkezett, mégpedig úgy, hogy a hosszú és nagy esőzések miatt a Gyilkos-hegyről lecsúszott agyagos törmelék elzárta a völgyet. Az eltorlaszolt völgyet elkezdték feltölteni a kis patakok, így kialakult egy tó. Nevét a közeli hegycsúcsról kapta, de találó név azért is, mert a tó vizében ma is látszanak az egykori fenyőfák csonkjai, amiket elöntött, elpusztított a víz. A rövidebb fatörzseket, amelyek nem nyúlnak ki a vízből, sokszor nem is látni, mivel a tó vize zavaros. Így aztán csónakázni nem tanácsos rajta, mert könnyen fönnakad vagy léket kap az ember, ráadásul a fatörzsek a kiálló hegyes végükkel elég félelmetes látványt nyújtanak. Az egész tóban van valami tiszteletre méltó. Ha valaki erre jár, mindenképp nézze meg, mert gyönyörű és páratlan látvány, de sajnos a Gyilkos-tó évről-évre veszít méretéből, így 2080-ra már talán teljesen feltöltődik.

És egy kis érdekesség a végére… Nem tudom, tudjátok-e, de nem feltétlenül kell ilyen messze utaznotok, hogy lássátok a Gyilkos-tavat, ugyanis van egy a Bakonyban is. Jó, nyilván az eredeti nagyobb és szebb és mégiscsak az az igazi, de a Bakonybél közelében lévő Hubertlaki-tó is nagyon szép. Ez igazából egy mesterségesen eltorlaszolt tó, amit eredetileg vaditatónak szántak, de túl jól sikerült. 😀

J.

A kép forrása: http://transylvaniatourism.ro

Gánt

Sziasztok!

Ahogy jóóó régen ígértem egyszer, most végre ellátogatunk Gántra, a bagoly-hegyi bemutató helyre. Miért érdekes ez a hely? Mert feltárja, hogyan érkezett meg az eocén tenger. Vágjunk bele!

Gánt a tengerelöntés szempontjából a Vértes hátterében helyezkedett el. A kiindulási állapot a triász korú, karsztosodott Fődolomit volt, mely karsztos üregei a középső eocén elején bauxittal (Gánti Bauxit) töltődtek fel. Ezt a bauxitot bányászták itt és ennek a bányászatnak köszönhető az egyéb érdekességek előkerülése is. A bauxit kora erősen kérdéses, egyesek szerint ez valójában a krétában képződött, az eocénban csak áthalmozódott, de ez számunkra most nem olyan érdekes. Koncentráljunk inkább a tengerre!

A tenger közeledésével (~ 40 millió éve) a vízszint emelkedni kezdett, egy mocsaras-tavi, néha folyóvízi, de még édesvízi környezet jött létre. Ezt nevezzük Fornai Formációnak. Jellegtelen, szürke lemezes márgával, homokkal, bitumenes mészkővel indítunk, amelyek közé itt-ott vékonyan szén települ. Ahogy a rétegsorban haladunk felfelé, a mészmárgában megjelennek az első ősmaradványok, az édesvízi Melania (Brotia) distincta csigák ép, vagy épp kilapított vázai. A kőfejtő DDNy-ÉÉK-i falában ezt az ún. molluszkumos agyag követi, mely dúskál a molluszkákban, főleg a csigákban! Csak pár név: Cerithium subcorvinum, Tympanothonus hungaricus és calcaratus, Ampullina perusta, vagy az eredeti színét is megőrző sapkacsiga, a Velates perversus. Ezeket minden magára valamit is adó geológus és magángyűjtő ismeri! 😀 Ez a szakasz már normálsósvizűnek tekinthető, de a visszatérő szén betelepülések a sótartalom ingadozására utalnak.
Ahogy a környezet egyértelműen tengerivé, normálsóssá válik, már Kincsesi Tagozatról beszélünk. Ez egy Miliolinás (egysejtű foraminifera), sárga, agyagos mészkő, melyben gyakoriak még a Cerithiumok, vagy a Perna urkutika nevű kagyló. A víz sótartalmának ingadozását jól bíró Miliolina a rétegsorban felfelé folyamatosan kimarad. Ez a képződmény már inkább az egykori bánya ÉNy-DK-i falában nyomozható.

Ez után már nincs is más hátra, mint a tökéletesen normálsós környezetben a tipikus eocén nummuliteszes mészkő, a Szőci Mészkő megjelenése! Ezzel végeztünk is, így vált a gánti terület szárazföldből, tavi-mocsári környezetté, majd alakult szépen folyamatosan, ingadozó körülmények között tisztán tengeri környezetté csupán 1-2 millió év alatt. Az eocén megérkezett!

BÓNUSZ: Az eocénre jellemzőek az intenzív tektonikus mozgások. Ezek nyomait a bánya falain is tanulmányozhatjuk, olyannyira, hogy az egyik bányafal egy az egyben egy vetőfelszín!

R.