Paleomágnesesség és mágnesrétegtan

Sziasztok!

Ma kicsit visszautalunk a villányi triászos, szept. 10.-i bejegyzés utolsó képéhez. Nevezetesen, hogy mik voltak azok a fúrt lyukak a Mészhegyi Homokkövön. Tudjátok, ezek a lukak mágnesrétegtani mintavételezéshez kapcsolódnak, aminek két célja lehet, bár általában mind a két vizsgálat lefut, kéz a kézben. Mindegyik elég bonyolult, de most nagyon leegyszerűsítve elmagyarázom nektek a lényegüket.

Kezdjük először a mágnesrétegtannal, vagy szaknyelven magnetosztratigráfiával. Az alap mind a két esetben az, hogy amikor egy mágneses ásványszemcse létrejön, vagy leülepedik, beáll az éppen aktuális mágneses térnek megfelelően. Gondolom, sokat hallottatok már a mágneses pólusátfordulásról. A média időről időre megkongatja a vészharangot, hogy micsoda kataklizma lesz, mert át fog fordulni a pólus… Csakhogy ebben sem kérdezik meg soha a geológusokat, akik tudják, hogy az élővilág már kismillió átfordulást átélt és ezek egyike sem hagyott semmi nyomot biológiailag. Azonban nyomot hagy a mágneses ásványok irányítottságában! Jelenleg a mágneses déli pólus van az Északi-sark és a mágneses északi pólus van a Déli-sark közelében. Ez elég nyakatekertnek hangozhat, pláne, ha azt mondom, ezt a felállást nevezzük ˝normál˝ mágnesességnek, csupán azért, mert ma is ilyen a mágneses tér. Ellenkező helyzetben, mikor a mágneses északi pólus az Északi-sark közelében van, reverz, vagyis fordított mágnesességről beszélünk. A mágnesrétegtan lényege pedig nagy vonalakban annyi, hogy ki tudja olvasni a kőből, hogy annak ásványai éppen normál, vagy reverz mágneses tér mentén képződtek-e. Ezt aztán a rétegsor mellett egy színezett oszlopon jelölik (fekete a normál és fehér a reverz). Mivel a mágneses pólusátfordulások nem követnek semmiféle rendszert sem, ezért a fekete-fehér minta (elvileg!) adott időszakra jellemző, gyakorlatilag olyan, mint egy vonalkód. Nincs is tehát már hátra más, mint keresni egy másik, ismert korú szelvényt, ami ugyanezt a vonalkódot mutatja és akkor rögtön tudjuk, ha az annyi idős volt, akkor a miénknek is ugyanannyi idősnek kell lennie.

Egyszerű? Igen, papíron… Valójában soha az életben nem fogunk kapni két tökéletesen ugyanolyan vonalkódot két ugyanolyan korú rétegsorból. Ez egyrészt a mérési hiba miatt van így, másrészt pedig rengeteg tényező befolyásolja azt, hogy az a fránya mágneses szemcse tényleg tökéletesen a mágneses tér irányába állt-e be, vagy tényleg a kő létrejöttekor állt-e be. A legáltalánosabban vizsgált ásvány, a greigit (FeFe2S4) pl. diagenetikus eredetű, ami azt jelenti, hogy nem az üledék lerakódásának korát, hanem a kőzet kővé válásának korát mutatja. Ez ideális esetben nem eshetne messze egymástól, de pl. a Pannon-tó üledékeinél ez nemrég komoly galibát okozott, mikor kiderült, a fránya greigit miatt rossz a magnetosztratigráfia. És aztán arról még nem is beszéltünk, ha a kőzetet később hőhatás éri és a mágneses ásványok újrakristályosodnak, stb.…

A paleomágneses vizsgálatok során azonban némi bonyolult képletmegoldás után további fontos információhoz juthatunk hozzá (a korabeli mágneses tér viszonylagos ismerete és az ásványszemcse által jelzett irány alapján), ez pedig a képződmény korabeli helyzete a bolygón. Innen tudjuk pl. azt, hogy egyes lemezdarabok régen merre vándoroltak, így pl. a mai Magyarország aljzatát alkotó lemezdarabok esetében is innen tudjuk, hogy helyezkedtek el már jóval délebbre is annál, mint ahol most vannak. És pont ez volt a villányi vizsgálat lényege! Ott elsősorban inkább utóbbi, mint előbbi kérdésre keresték a választ.

R.

Mágnesrétegtani mintavétel nyomai a Mészhegyi Homokkőben.

Magnetosztratigráfiai ˝vonalkódok˝ korrelálása.
A kép forrása: Garces M. (2015) Magnetostratigraphic Dating. In: Jack Rink W., Thompson J.W. (eds) Encyclopedia of Scientific Dating Methods. Encyclopedia of Earth Sciences Series. Springer, Dordrecht.

Lagerstätten 9.

Sziasztok!

A végére is értünk, ez már a pleisztocén! Vessük is bele magunk az amerikai lelőhelyekbe!

A Waco Mammoth National Monument Texasban található. A lelőhely valószínűsíthetően három, 65-51 ezer évvel ezelőtt lezajlott villámárvíz nyomait örökíthette meg, amelyekben sajnos több csordányi mamut is a halálát lelte.

Még ennél is érdekesebb azonban a Dél-Dakotában található, kb. 26 ezer éves Mammoth Site (a képen). Itt nem csak mamutokkal, hanem a pleisztocén megafauna egyéb elemeivel is találkozhatunk. A teljesség igénye nélkül: medvék, tevék, bölények, lámák, farkasok, prérifarkasok, madarak, nyércek, prérikutyák, vakondok és sok egyéb kisemlős. Maga a lelőhely geológiailag is érdekesebb itt. Egy barlang beszakadásával létrejött víznyelőről van szó, amit a talajvíz kitöltött és így egy igen meredek falú, 20 m mély és 40 m széles tó jött létre. A mamutok és valószínűleg sok más emlős is inni és/vagy fürödni járhatott ide, azonban a meredek partok miatt sokan már soha többé nem tudtak kijönni a tóból.

Na, de elég is a katasztrófákból és a sok halálból… Mintha már október vége lenne… Remélem tetszett ez a sorozatunk is, azért sok részt megélt és végül is, csak teljesítettünk még egy kívánságot! 😀

R.

Rainbow Mountain, Peru

Sziasztok!!

Most, hogy beköszöntött az indiánnyár, nekem megint elkezdett hiányozni a nyár és a nyaralás. Úgyhogy úgy döntöttem, elutazom. Akinek van kedve, tartson velem! 😉

Peruba megyünk, úgyhogy hozzatok útlevelet! Az úticélunk a Cusco város közelében található Rainbow Mountain, vagyis a Szivárvány-hegy. Ez a hegy 5200 méterrel a tengerszint felett van, így pár évvel ezelőttig hó fedte és a völgyekben gleccserek voltak. Ám a hó elolvadása után a szemünk elé tárult egy egészen különleges és egyedülálló képződmény. A hegygerincek változatos színekben pompáznak, amit a különböző korú és összetételű kőzetek okoznak. Ülepedésük után ezek a kőzetek meggyűrődtek, kiemelkedtek, így kerültek mostani helyzetükbe. Az itteni lakosok szerint a hegyen hét szín különíthető el, amelyek a különböző ásványos összetételnek köszönhetőek. A rózsaszín réteg egy vörös agyag összlet, a fehéres rétegek magas kalcium-karbonát tartalmú márgák és homokkövek, a piros felső eocén-oligocén vastartalmú agyag, a zöld magnetitekben gazdag fillit vagy agyag, a barna kvarter magnézium tartalmú törmelékes kőzet, a mustársárga pedig kéntartalmú meszes homokkő. Persze fontos tudnunk azt is, hogy ezek a hegycsúcsok erősen ki vannak téve az időjárási viszontagságoknak, így a kémiai mállás is ráerősíthet a színes megfestésre.

Egyébként egy hasonló Szivárvány-hegy található Kínában is a Zhangye Nemzeti Geoparkban. Nézegessétek a képeket róluk, de vigyázzatok, mert nagyon sokan utómunkázott képeket raknak fel róluk! Mi nem! 😀

J.

Az első képen a perui Rainbow Mountaint láthatjátok, a másodikon a Kínában található Zhangye Nemzeti Geopark hegyvonulatait.
A képek forrása: pixabay.com

Rendkívüli Rezső Híradó

Sziasztok!

Ma megint beindult a média hiszti, ezúttal egy krétai földrengés miatt. Nos tény, hogy reggel bekövetkezett egy 6-os rengés a szigeten és azóta több 4-es utórengés is volt, de még mindig nem “Föld Anya próbál meg megszabadulni tőlünk” vagy egyéb agyament feltételezés… Ne haragudjatok, ma morcos vagyok, nincs időm és kicsit bele is fáradtam ebbe, hogy hétről hétre ilyeneket kell olvasnom.

A lényeg azonban az, hogy Kréta Európa és Afrika egy újabb ütközőzónájában helyezkedik el. Ez a térség, idevéve az Égei-tengert és egész Görögországot, na meg hozzácsaphatjuk Ciprust és az Anatóliai-félszigetet is, az egész világ lemeztektonikai szempontból talán legizgalmasabb és egyben igen aktív térszíne. Ennek megfelelően nagyon bonyolult is, még nekem is hosszú időbe tellett megértenem, mi történik itt és mi hol, ugyanis ez a terület, ha úgy tetszik, a lemeztektonika és a szerkezetföldtan magasiskolájának földi laboratóriuma.

Hogy igazán rövid és közérthető legyek, Kréta szigetén két feltolódási zóna is fut (eleve ezek miatt van Kréta kiemelt helyzetben, ezért sziget), mivel a rengés csak 10 km mélyen pattant ki, ezért biztos, hogy a kettő közül valamelyik zónához kapcsolódott. Egyébként, ha visszagondoltok töri órára és az ókorra, ott is hallhattatok Krétát megrázó földrengésekről. Új lenne tehát a jelenség, ami egyesek szerint az “emberi gonoszság ellen irányul”? Nem… Olyannyira nem, hogy a terület a késő kréta óta (~ 90 millió éve!) már biztosan aktív!

R.

Köszörűkő-bánya, földtani alapszelvény

Sziasztok!!

Nem is olyan régen írtunk egy bejegyzést a Lábatlani Homokkőről (itt tudjátok megnézni: https://rezsoageologussun.wordpress.com/2021/08/01/labatlani-homokko/ ). Ebben említettük a Köszörűkőbányai Konglomerátum Tagozatot, de részletesen nem beszéltünk róla. Én ma egy olyan helyre viszlek el benneteket, ahol ezt a képződményt meg lehet nézni részletesen, valamint megismerkedhettek a képződési körülményeivel. Irány Lábatlan!

Azon belül is a Köszörűkő-bányai földtani alapszelvényhez látogatunk el. A Búzás-hegy Ny-ÉNy-i elvégződésénél található feltárásban az alsó kréta Lábatlani Homokkő Köszörűkőbányai Konglomerátum Tagozatát ismerhetjük meg részleteiben. Az első, jól szembetűnő képződmény, egy kb. 5 m vastag konglomerátum réteg. Ez látszólag egy unalmas kavicsos falnak tűnik, de valójában ennél sokkal többet árul el nekünk. Található benne rengeteg tűzkő kavics (innen kapta a képződmény is a nevét (köszörűkő)), mészkő kavicsok, agyag kavicsok (helyei: különböző méretű lyukak), esetleg néha kvarc kavicsok is. Ezeknek a kavicsoknak a szemcsemérete a rétegen belül alulról felfelé csökken, valamint irányítottságot is mutatnak a szemcsék. Ezekből megállapítható, hogy a hatalmas konglomerátum réteg egy kavicsos zagyár (gravitáció és sűrűségkülönbség hajtotta törmelékmozgás) eredményeként keletkezett. A kavicsos rétegek mellett láthattok itt még homokrétegeket is, ezek a konglomerátumhoz hasonlóan tűzkőből, mészkőből, agyagból és kvarcból állnak, valamint találhatók bennük vékony agyagcsíkok is. Ezek nagy sűrűségű, homokos zagyár eredményeként jöttek létre.

Vagyis nagyon leegyszerűsítve, ha szembe állunk a fallal azt láthatjuk, ahogy kavicsos és homokos zagyárak üledékei váltogatják egymást. Ez a terület a krétában egy mélytengeri síkság lehetett, ahol a lejtő felől érkező zagyárak üledékei lerakódtak, majd az évmilliók alatt kővé váltak.

Remélem, azért nem volt túl bonyolult, ha nem világos valami, kérdezzetek bátran!

J.

Az első képen a konglomerátumról láthattok egy közelebbi képet.
Ezen pedig az egész konglomerátum réteget láthatjátok (kb. 5 m vastag), sajnos elég szerencsétlen szögből. A viszonylag nagy, hosszúkás lyukak szintén agyagkavicsok helyei.
Ezen a képen a homokkő- és kavicsrétegek váltakozását láthatjátok.
A negyedik képen a bánya falának egy részlete szerepel. Felül egy kavicsos rétegben egészen nagy mészkő kavicsok vannak.
Ezen a kb. fél méteres kövön azt láthatjátok, hogy hogyan néz ki, mikor a szemcseméret a réteg aljától felfelé csökken. Vagyis normált gradált a réteg. Ugyanez igaz a nagy, 5 méteres konglomerátum rétegre is.

Placodontiák

Sziasztok!

Gondolom, tegnap sokatok fejében szöget ütött a Placodontia álteknős kifejezés. Hát úgy gondoltam, kissé jobban is bemutatom őket, hiszen Magyarországnak amúgy is van egy igen híres Placodontiája.

Amit először is fontos tisztáznunk, a Placodontiák nem teknősök! Sőt, közelebb álltak pl. a Plesiosaurushoz… Tudjátok, az a hosszúnyakú tengeri hüllő. Eleve nem mindnek volt páncélja sem, sőt, egyesek testfelépítése is csak hunyorgatott szemmel hajazott teknősre. Voltak azonban olyanok is, amelyek megszólalásig teknősszerűek voltak, a különbség csupán annyi volt, hogy az ő páncéljuk nem volt összenőve a belső csontvázukkal, a páncél létrehozásában nem volt szerepe a bordáknak, mint a teknőséknél. A robusztus, hordószerű test mindenesetre mindnél közös vonás volt, de ehhez is voltak, amelyek egész hosszú végtagokkal bírtak. Egy szó mint száz, sok a különbség és a hasonlóság, de a teknősök és a Placodontiák közötti hasonlóságok is csupán az ún. konvergens evolúció eredményei, ami azt jelenti, hogy hasonló környezethez és életmódhoz való alkalmazkodás során hasonló biológiai bélyegek jönnek létre.

Na de most már igazán, kik voltak a Placodontiák, ha nem teknősök?! Röviden durofág Sauropterygiák. Nem? Nem érthető? Na elmagyarázom. 😀 A Placodontiákat magyarul kavicsfogú álteknősnek is nevezzük. Az álteknősről már beszéltünk, a kavicsfog pedig onnan ered, hogy a fogaik olyanok voltak, mintha pár kavics rögzült volna az állkapcsukba fog helyett. Ezzel rögtön rá is térhetünk a durofág szóra. A durofág azt jelenti, hogy az állat kemény héjú élőlényeket fogyaszt, elsősorban azok vázának rágás közbeni összeroppantásának segítségével. Ennek megfelelően egy kavicsfogú álteknős menüjébe is piros betűkkel voltak beírva a csigák, kagylók, brachiopodák és különféle tüskésbőrűek (pl. tengerisün). Még az igen nagyra nőtt és igen vastag héjat kiválasztó Megalodus kagylókat is megtámadták! Ezt meg is tehették, hiszen csupán a triászban voltak jelen és sekélytengerben éltek, akkor és ott, amikor és ahol a Megalodusok is gyakoriak voltak.

Térjünk azonban rá a magyar hírességre, a Placochelys placodontára! A Placochelyst Laczkó Dezső találta 1901-ben a veszprémi Jeruzsálemhegyen, stílusosan a késő triász korú Veszprémi Márgában. Előkerült a példány teljes, feltűnően ép koponyája, páncéljának egyharmada és a csontváz jelentős része. A lelet ezután alapos és hozzáértő preparálásra Németországba került, itt is lett leírva, de Laczkó Dezső igazi hazafiként abba már nem ment bele, hogy a Placochelyst kint is fogják. Így tehát a Placochelys placodonta koponyája mind a mai napig megtekinthető a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat Stefánia úti épületében, vagy pedig a másolat az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének gyűjteményében.

Na, most már tiszta, mi az az álteknős? 😀

R.

A Placochelys placodonta rekonstrukciója.
A kép forrása: https://dinopedia.fandom.com/wiki/Placochelys?file=Placochelys.jpg
A Placochelys placodonta koponyája és alsó állkapcsa.
A kép forrása: https://magyardinoszaurusz.hu/kutatastortenet/
Főzy István

Villány, Templom-hegy – triász

Sziasztok!

Ha emlékeztek, tudhatjátok, hogy a nyári anyaggyűjtésünket Villányban kezdtük meg, nézzük, mit találtunk!

Elöljáróban azonban egy kis földtörténet és rétegtan. Emlékeztek a mecseki triász sorozatra? A mecseki és villányi triász a Csukmai Dolomitig teljesen ugyanaz, így nincs szükség az idősebb képződmények bemutatására. Az első, mecsekitől eltérő kőzetek ez után, a Templomhegyi Dolomittal indulnak és a villányi Templom-hegyen, a Templom-hegyi Ammonitesz tanösvény mentén nyomozhatóak. Ma a két eltérő triász képződménnyel, a Templomhegyi Dolomittal és a Mészhegyi Homokkővel fogunk megismerkedni. Az ő ülepedési idejük alatt a Mecsekben a Kantavári Mészmárga rakódott le.

A Templomhegyi Dolomit valójában egy tagozat és a Csukmai Dolomit Formációba tartozik. Egy elég változékony képződményről van szó, ami lehet vastagpados, vékonyréteges, lemezes, tiszta dolomit, de esetenként márga is. Színe általában piszkos fehér, sárgás fehér. Jellemző, hogy agyagtartalma a rétegsorban felfelé nő, amíg az alsó része viszonylag tiszta karbonát, addig a felső része már inkább márga, dolomárga. Sekélytengerben, lagúnában rakódott le, ősmaradványban jellemzően igen szegény, vagyis… Bár nem a tanösvényen, de a Templomhegyi Dolomithoz köthető a villányi ősgerinces lelőhely, ahol Ősi Attiláék többek között Nothosaurus és Placodontia álteknős maradványokat találtak. Csak kevesen tudják, hogy ez a lelőhely az iharkúti kistestvére, pedig hasonlóan fontos!

A Mészhegyi Homokkő szintén egy elég változatos képződmény. Uralkodóan homokkő, de van benne dolomit és márga is. Mésztartalma a rétegsorban felfelé csökken, gyakoriak benne a triász dolomit (pl. Templomhegyi Dolomit) és kvarc kavicsok. Színe is elég változékony, általában szürke, de gyakran az elmállott vas-ásványok miatt narancssárga, rozsdavörös. Ősmaradványokban ő is elég szegény, tengerparti homokos környezetet, a későbbiekben már szárazföldi környezetet jelez.

Tudunk analógiát vonni a mecseki eseményekkel? Persze, hogy tudunk! A Kantavári Mészmárga a Mecsekben a tenger visszahúzódását jelzi, sőt a karni csapadékos esemény miatt ott is fokozatosan elkezd megnőni a szárazföldi törmelék (agyag-homok-kavics) beszállítás. Villány ekkor nincs olyan mélyre süllyedve, mint a Mecsek, de mint látjátok, a nagy trendek ugyanazok.

Nincs is más hátra, mint hogy megnézzük, hogy végződik a triász Villányban, mi történik, amíg a Mecsekben a Karolinavölgyi Homokkő és a Mecseki Kőszén ülepedik. A válasz rövid: nem tudjuk… Nem tudjuk, mert nem őrződött meg semmi, a Mészhegyi Homokkőre eróziós felszínnel a jura (pliensbachi) korú Somssichhegyi Mészkő települ, ami azt jelenti, hogy durván 40 millió év hiányzik! Ennek oka abban keresendő, hogy a Villányi-hegység eleve kiemeltebb helyzetben volt, mint a Mecsek és míg a Mecsek területe a triász végén intenzív süllyedésbe kezdett, addig ezt a Villányi-hegység nem igen követte. Márpedig, ha a terület nem süllyed, akkor nincs is hely üledéklerakódásnak, csak lepusztulásnak! Hogy eleve hiányoztak-e a késő triász üledékek a Villányi-hegység területéről, vagy későbbi erózió, pl. a jura eleji tengerelöntés darálhatta-e le őket, az kérdés, de ami biztos, ha volt is késő triász, a vastagsága töredéke lehetett a mecsekinek.

Hmm… Kicsit túlhúztam, be is fejezem, legközelebb a jurával és a Somssichhegyi Mészkővel folytatjuk!

R.

Képek:

Templomhegyi Dolomit az egykori Alsó, vagy más néven Vasúti kőfejtő falában.
Ma egy palackozó üzem elkerített udvara.
Jól látható a piszkos fehér szín. Az ún. Siklóbevágásban járunk, amit azért hoztak létre, hogy összekössék az Alsó és a Felső kőfejtőt, megteremtve így a Felső kőfejtő kapcsolatát a vasúttal.
Még mindig a Siklóbevágás, itt már a dél felé dőlő rétegzés is látszik.
Egy darab kézipéldány. Igazából semmi különös, tipikus triász fehér dolomit.
Itt kicsit meg vagyok lőve. Azt hiszem, ez már Mészhegyi Homokkő, de mivel nem kalapálhattam meg, nem vagyok biztos. Ami viszont fix, az az, hogy egy szép feltolódást láthatunk, ami később, a kréta közepén keletkezett, az alpi deformáció során.
Na, ő már biztosan Mészhegyi Homokkő. Lesz erről majd külön bejegyzés, de kíváncsi vagyok, van közöttetek valaki, aki tudja, miért vannak azok a fúrt lukak a kövön?

Rezső híradó

Sziasztok!

A múltheti elmaradt híradó után muszáj vagyok jelentkezni és oh boy… van is miért!

Gyorsan kezdjünk is bele a nagyvilági nagy földrengésekkel.
szept. 20.
6.0 – Új-Zélandtól északkeletre – erről már beszéltünk részletesebben a legutóbbi híradóban, itt egy lemezalábukási polaritásváltás történik a Csendes-óceáni- és az Indo-ausztráliai-lemez között.

szept. 20.
6.1 – Kamcsatka környéke (Oroszország) – a Csendes-óceáni-lemez bukik alá az Eurázsiai-lemeznek

szept. 21.
6.3 – Chile nyugati partvidéke – a Nazca-lemez alábukása a Dél-amerikai-lemeznek

szept. 22.
6.5 – Nicaragua – a Kókusz-lemez alábukása a Karib-lemez alá

Volt azonban a térségünkben is pár 4-es.
szept 22.
4.1 – Sziszek (Horvátország) – kell még mondanom, hogy Afrika és Európa ütközése?

szept. 23.
4.3 – Ukrajna, Lviv környéke – bevallom, nem sok ukrán földtani térképet láttam, úgyhogy csak erősen gyanítom, hogy az Ukrán-pajzs és a Kárpátok találkozásánál történhetett valami, valószínűleg egy feltolódás

Ezenkívül még volt két érdekes hír az elmúlt hetekben. A répcelaki rengésekről beszéltünk (https://rezsoageologussun.wordpress.com/…/rendkivuli…/), illetve tegnap terjengett egy hír egy argentin 9.5-ös rengésről (ami hozzáteszem, eséllyel pályázott volna az eddig észlelt legerősebb rengésre), ám erről kiderült, hogy csak kamu volt.

Ideje inkább a vulkánokra terelni a szót, mert ott is van miről beszélni.A legutóbbi állapothoz képest újdonság, hogy újra erőre kapott az izlandi vulkánunk (Fagradalsfjall), illetve bekapcsolódott a buliba az orosz Karymsky és a kanári-szigeteki La Palma. Előbbit a Csendes-óceáni-lemez Eurázsiai-lemez alá történő szubdukciója hozta létre Kamcsatkán, míg utóbbi működéséért egy hotspot, forrófolt vulkanizmus felelős (mint pl. Hawaii-n).

Azonban szeretném, ha többet is beszélnénk a La Palma-ról, ugyanis gyakori szereplő volt az utóbbi napokban a médiában. Mindenképpen ajánlanám újra a Tűzhányó Blog Facebook csoportot, ugyanis itt mindig friss-ropogós és hiteles infók várnak titeket a vulkáni működésekről. A csoportban már kb. egy héttel a kitörés előtt figyelték a jeleket és várták a kitörést, ami szept. 19-én be is következett, vagyis majdnem egy hete tart. Nem vagy túl naprakész, Rezső… 😃 Bocsi, nem volt időm rendkívüli híradót írni, de ezért is ajánlom a csoportot. Na de hadd foglaljam össze röviden a történteket alább!

A La Palma 50 év szunnyadás után tört ki újra, földrengések és 15 cm felszínemelkedés után. Rögtön a kitörés napján már több ezer lakost kellett kitelepíteni. Másnap már arról lehetett híreket olvasni, hogy a lávafolyam(ok) megindult(ak) a part felé és közben házakat pusztított(ak) el. Körbejárta az internetet egy videó, ahol láva folyik bele az egyik ház kerti medencéjébe, talán ti is láttátok. Közben azonban a lávafolyam sebessége lassult, így nem érte el hétfőre a tengert, mint azt korábban jósolták (ma, ha hitelesek az infók, már csak 2,5 km van neki hátra). További információim a kitelepítésekről nincsenek, de gyanítom, a sziget partjain nagyobb a népsűrűség, így szükség volt még erre az eszközre, már csak azért is, mert tegnapra már közel 250 otthonnal “végzett” a lávafolyás. Sok teória kering a neten arról is, milyen egyéb társuló veszélyek lépnek fel. Nos, a vulkánnak tekintélyes SO2 kibocsájtása volt és igen, amikor a lávafolyás találkozik majd a tengerrel, mérgező gázok fognak majd felszabadulni, illetve a vulkáni hamu belélegzése sem játék. Fontos azonban tisztába tenni, hogy a mérgező gázok csak egy nagyon lokális, míg a komolyabb hamu “terhelés” egy szintén csak a szigetre kiterjedő lokális hatás. SO2-t pedig már láttunk, nem is egyszer, nem is olyan rég. A lényeg tehát, hogy igen, vannak társuló veszélyek, de ezekkel itt Magyarországon nekünk aligha lesz gondunk. Más kérdés persze, ha szegény helyiekről beszélünk…

R.

Lagerstätten 8.

Sziasztok!

Az eocén után kihagyjuk az oligocént és rögtön átugrunk a miocénra. Irány a 23 millió évvel ezelőtti Új-Zéland, Foulden Maar.

A Foulden Maar egy vulkáni kitörés következtében létrejött krátertó volt, amiben diatomit ülepedett szubtrópusi, erdős környezetben. A szubtrópusit leszámítva nagyon hasonló a helyzet mint pl. a hazai Pulán, Sitkén, vagy Gércén. A mély, anoxikus tó alján nagyon sok, szép virág, mag, gyümölcs, gomba, rovar és hal (a képen egy ilyet láthattok) fosszília maradt meg. Tényleg mint a Pulai Alginit! Azonban ennek a helynek van egy különlegessége is, nevezetesen innen írták le az eddig ismert, legidősebb angolnát.

Nem volt túl izgi, igaz? Igen, ahogy közelítünk időben napjaink felé, egyre nagyobb jóindulattal szórták a Lagerstätte jelzőt… Hamarosan majd még jelentkezünk egy utolsó, pleisztocén résszel, de aztán ennek a sorozatunknak is vége szakad.

Sziasztok!

R.

Lagerstätten 7.

Sziasztok!

Meg is érkeztünk az eocénbe! Először 53-48 millió évvel ezelőttre utazunk, az USA-ba. A Green River Formáció a mai Green River folyó medrében lévő egykori tavak láncolatában rakódott le. Maga a képződmény varvit, amiről Józsi nemrég elmesélte nektek, mi is az. Szóval az ősmaradványokat a varvit sötétszínű, anoxikus lamináiban kell keresnünk. Van itt falevél, rovar, sztromatolit, krokodil, armadillószerű emlős, korai főemlősök, denevérek, illetve madarak, valamint két igen gyakori hal, a lelőhely ˝névjegyfosszíliái˝: a Diplomystus és a Knightia.

Sokkal érdekesebb azonban a német messeli olajpala. Itt már 1859-től fogva bányászták ezt a képződményt, a bányászat leállását követően, 1972-ben pedig az volt a terv, visszatemetik a gödröt, ezt azonban a magángyűjtők és a paleontológusok sikeresen megakadályozták, ma a lelőhely már UNESCO Világörökség. Az egykori (49-47 millió éves) szubtrópusi tó valószínűleg olyan lehetett, mint a mai Fekete-tenger, vagyis bizonyos mélység után már oxigénmentes és mérgező vegyületekkel teli lehetett a vízoszlop. Egyes kutatók szerint, mivel sok az amúgy légi úton közlekedő élőlény maradványa, könnyen lehet, hogy ezek a mérgező vegyületek időnként mérgező gázok képében fel is szabadultak, megölve így mindenkit, aki átrepült a tó felett, vagy csak a tó partjára tévedt szomját oltani.

Milyen ősmaradványok vannak itt? A teljesség igénye nélkül: halak, rovarok (néhány a színét is megőrizte!), sünök ( ☹ ) denevérek, madarak, egerek, krokodilok, teknősök (jó pár +18-as élethelyzetben), békák, szalamandrák, pálma és diófélék… Jó, elég lesz, térjünk rá a két legfontosabb leletre!

A Darwinius egy lemurszerű főemlős, aki tökéletesen, szó szerint szőröstül-bőröstül őrződött meg. Amikor előkerült, néhány kutató egyből hiányzó láncszemnek kiáltotta ki a főemlősök törzsfejlődési fáján, de később kiderült, hogy valószínűleg szegény csak egy evolúciós zsákutca, mellékág lehetett. (Mint Józsi… Khm…)

A messeli ősló szakmai körökben talán még híresebb. A Propalaeotherium egy macska nagyságú, tapírszerű lóős rokon lehetett. Ez már előrevetítette a lófélék későbbi gyors térhódítását.

R.

Diplomystus (balra) és Knightia (jobbra) Green Riverből.
A kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Green_River_Formation#/media/File:Diplomystus_and_Knightia_Green_River_Fm_WY.jpg
Eredeti színét megőrző bogár, Messel.
A kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Messel_pit#/media/File:Prachtk%C3%A4fer_aus_der_Grube_Messel.JPG
Torsten Wappler