Nem, nyugi, nem kell megijedni, nem fehér porokat reklámoz itt egy bolond sün, hallgassatok végig! A dolomit meglehetősen rideg kőzet, önmagában is töredezik, aprózódik. Ennek eredményei a különleges sziklaformák (pl. Oroszlán-szikla, Sorrento-sziklák, Teve-szikla stb.), de egyben az is, hogy pl. a Gellért-hegyet folyamatosan felül kell vizsgálni, a veszélyes sziklákat leverni, mielőtt valaki fejére esnek. Mi történik azonban, ha a dolomit forró vizes oldatokkal találkozik? Ilyenkor gyakran felporlik, finom dolomit porrá válik, ezt nevezzük porló dolomitnak. Na, ilyet mutatok nektek épp az üvegcsében! 😀 Ez Zsámbékról származik.
A porló dolomitot szereti hasznosítani az ipar, elsősorban súrolószerként. Sok neves súrolószer összetétele is lebutítva víz, állagjavító, illat és színező anyag, valamint porló dolomit. Azonban a porló dolomit van, hogy épp hogy megnehezíti a geológusok életét. Hadd meséljek el nektek egy sztorit, amit egy kolléga mesélt nekem egy termálvízkút fúrás közben!
Tudjátok, a termálvíz gyakran a jól karsztosodó triász képződményeinkben búvik meg, ott, ahol ezek jó mélyre, a pannon alá merülnek. Van, hogy pontosan tudjuk, mire számíthatunk a föld alatt, de van, hogy csak elképzeléseink vannak, amik aztán vagy bejönnek, vagy nem. Pont emiatt a geológusok folyamatosan nézik a furadékot, amit a fúróiszap felhoz a fúrás során, így némi késéssel, de követni tudják, hol, milyen képződményben jár épp a fúrófej, megegyezik-e az a vártakkal. Bár a furadék általában porrá van őrölve, nagyon fontos, hogy alaposan meg legyen vizsgálva mikroszkóp alatt. Történt egyszer, hogy egy kolléga látta, hogy fehér por érkezik a fúróiszappal, de csak legyintett, mondván még a miocénban vagyunk, ez csak kaolinit (egy fehér agyag)… Narrátor: De nem kaolinit volt…
Tudjátok, azért fontos, hogy kövessük hol tart a fúrófej, mert ha előzetes előkészületek nélkül a fúrófej bejut, beszakad a víztározóba, lebutítva egy naaagy barlangba, akkor berántja az egész fúrószerkezetet. Mint amikor a fúró átér a fa túloldalára és megszalad, értitek, ha elveszíti az alsó alátámasztást, már csak a gravitáció hat. Na, így tud beszakadni a tározóba a több 10 milliós felszerelés, együtt mondjuk a különösen drága fúrófejjel. További probléma, hogy innen nem csak a felszerelés, hanem a kút, így az egész projekt, az egész addigi munka kuka, mivel biztonsági okokból csak messzebb lehet menni. Már ha lehet menni, ugyanis egy beszakadásnál a fúróiszap is lecsapolódik a tározóba és ki akarna mondjuk fúróiszapos vízben fürödni vagy azt inni?
Mi az eset tanulsága? Gondolom rájöttetek, hogy amit a kolléga kaolinitnek vélt, az valójában már porló dolomit volt, ami egyrészt jelezte, hogy a fúrófej már a triászban jár, másrészt a bontott dolomit utalt arra, hogy már a termálvíztározó sincs messze. Ja… A legyintés után pár 10 perccel az egész fúrószál beszakadt a tározóba a fúrófejjel együtt, a fúróiszap lecsapolódott a tározóba és az a tározó így már nem is vehető használatba… Nem tudom, mi lett ezek után a kolléga sorsa, de gyanítom sokáig nem maradt a szakmában…
Na, nektek azért legyen ennél jobb napotok!
Sziasztok! 😀
R.
Rezső a geológus sün 
