Sziasztok!
Hogy képzelitek el a Szaharát? Hülye kérdés, igaz? Sivatag, forróság, véget nem érő homok, maximum pár teve… Megköveznétek viszont, ha azt mondanám, nem volt ez mindig így? Kb. 12 ezer éves sziklarajzok pl. szerte a Szaharából, sőt még az Arab-félszigetről is, tavakat ábrázolnak, zsiráfokat, krokodilokat, vízilovakat, de megjelennek haszonállatok is, mint mondjuk a bárány vagy a marha. Jó-jó, de láthatták máshol és itt örökítették meg! – mondhatnátok. De tényleg életszerű ez? Arról már nem is beszélve, hogy a rajzok nagyon részletesek, ezeknek az embereknek sűrűn kellett ilyen dolgokat látniuk, meg amúgy is, miért rajzoltak volna mást, mint amivel minden nap együtt éltek.
Ha azonban ez sem győz meg titeket, nézzük a régészeti bizonyítékokat. Szerte a Szaharában számos virágzó civilizáció nyomaira bukkanhatunk, amelyek nem mellesleg horgásztak is, ott, ahol ma maximum csak homoktenger van. Támogassuk meg egy kis geológiával is! Geológiai bizonyítékok vannak pár ezer éves folyórendszerekről és tavakról a Szahara közepéről. No, nem csak valami kis nyeszlet izékről beszélek, egy folyórendszer pl. olyan nagy volt, hogy összekötötte az Atlanti-óceánt a Földközi-tengerrel, míg az egyik tó önmagában nagyobb volt, mint az amerikai Nagy-tavak összesen! Most már elhiszitek, hogy kb. 15-5 ezer évvel ezelőtt a Szahara zöld volt, dús növénytakaróval, szavannai állatokkal és komoly mennyiségű felszíni vízzel? Helyes!
Így megvizsgálhatjuk most már az okokat is, hogyan jött létre a Zöld Szahara! Fura lehet, de ehhez épphogy melegednie kellett a klímának, amit egy precessziós ciklus minimuma hozott el. A melegedés következtében megnőtt a szárazföldek és a tengerek közti hőmérsékletkülönbség, minek következtében a monszun megerősödött és északabbra húzódott. A monszun bőséges csapadékot biztosított, a víz pedig maga után hozta a növénytakaró, a víztestek és az új állatok megjelenését a térségben. A mai Mauritánia partjai mentén megvizsgálták a tengeri üledékeket és azt kapták, ekkor megugrott a kémiai mállást jelző agyagásványok és a fűfélék pollenjének mennyisége, egyidőben viszont csökkent a szél által befújt por mennyisége. Ugyanez ma és a Zöld Szahara előtt (precesszió maximum idején) pont fordított volt, sok befújt porral, fizikai mállást jelző agyagásványokkal és szárazságtűrő növények pollenjeivel.
Megvizsgálhatjuk a helyzetet a Nílus szempontjából is. A Zöld Szahara idejéből azt látjuk, hogy a Földközi-tengerben a Nílus behordása következtében szervesanyagdús üledékek rakódtak le. Ez egyrészt arra utal, hogy több volt a beszállított növényi maradvány, illetve megnőtt a tengeri planktonok számára beszállított nutriensek száma is. Utóbbi erős leöblítésre, vagyis sok esőre enged következtetni. Emellett a megnövekedett édesvízbeszállítás felborította a tenger lokális sűrűségviszonyait, ami leállította a víz természetes átkeverődését, oxigénmentes aljzatot létrehozva. Ez az oxigénmentes aljzat értelemszerűen meggátolta a szervesanyag lebontását. Ha azonban precesszió maximumban (mondjuk napjainkban!) vizsgáljuk a Nílus üledékét, akkor azt tapasztaljuk, hogy az üledék sokkal durvább szemcsés és nem tartalmaz töredéke annyi szervesanyagot sem.
Szóval így váltogatta egymást a Zöld és a ˝mai˝ Szahara az elmúlt ~20 ezer évben. Az igazság azonban az, hogy ez a Zöld Szahara, ami 5 ezer évvel ezelőtt véget ért, csak egy volt az elmúlt 8 millió év 230 Zöld Szaharájából! Bizony, a precesszió működik és ilyen radikális klímabeli változásokat képes okozni! De ha már működik, akkor azt is biztosra vehetjük, hogy ~5-10 ezer éven belül újra zöldbe borul majd a bolygónk legnagyobb sivatagja!
R.
Rezső a geológus sün 