Sziasztok!
Ma szinte nem is telik el nap úgy, hogy ne olvashatnánk híreket az Amazonas esőerdőjéről. Sajnos ezek általában rossz hírek, de azt talán elmondhatom, mindnyájan tisztában vagytok azzal, milyen fontos ez az esőerdő és nem mellesleg milyen nagy biodiverzitási ˝hotspot˝. De vajon hogy jött létre?
Utazzunk vissza 70 millió évet az időben! Ekkor az esőerdő őse még a mai Kolumbiában helyezkedett el és egészen más képet festett, mint napjainkban. Ma Amazónia bő 50 ezer növényfaj otthona, amelyek jócskán túlnyomó része zárvatermő. 70 millió éve azonban még az erdő 52%-a nyitvatermőkből állt, bár a zárvatermők megjelenése óta (~135 millió éve) ˝ádáz csata dúlt˝ a két csoport között. Nyilvánvaló tehát, hogy valami radikálisnak kellett történnie, ha mára ennyire átfordultak az erőviszonyok.
És valóban! 66 millió éve megérkezett a dinoszauruszok végét is elhozó Chicxulub meteorit. Nem is olyan messze, a mai Mexikóban ért földet. A becsapódás nyomán világszerte futótüzek gyérítették meg az erdőket, amely növények pedig ezt megúszták, azok a majdnem egy évig tartó sötétségbe pusztultak bele. Na, nem kell temetni a növényvilágot, az ellenálló magokból és spórákból hamar új élet fakadt, a bábuk újra a játéktérre léptek, a játéktér azonban már örökre megváltozott.
Mikor a hamu és a törmelék végre lerakódott a légkörből, gyakorlatilag megtrágyázta a sivárrá vált területeket. Míg a nyitvatermők nem szeretik annyira a tápanyagdús környezetet és nem is nőnek gyorsan, addig a zárvatermők virágoznak (szó szerint!) ilyen körülmények között és jóval gyorsabban is nőnek. Szóval a zárvatermők egyszerűen jobban hasznot tudtak húzni az új helyzetből, gyakorlatilag ˝túlnőtték˝ vetélytársaikat. Legalábbis ez az egyik hipotézis…
Azt ugyanis biztosan tudjuk, hogy amint visszatértek az erdőségek, az új erdőkben már 84%-os túlsúlyban voltak a zárvatermők. Az azonban még kérdés, hogy az előbbi volt-e a döntő faktor, vagy a most következő, esetleg a kettő együtt.
A másik faktor pedig az ún. dino-effekt. A hipotézis az volt, hogy a hatalmas növényevő dinoszauruszok egyrészt biztosan feltörték/letaposták az aljnövényzetet, másrészt pedig komoly ablakokat hamiztak a lombkoronákba, amiken keresztül lejutott a fény az aljnövényzethez is. Ma ugye, mint tudjuk, az esőerdők teljesen összezáró lombkoronaszinttel rendelkeznek és az aljnövényzet többé-kevésbé félhomályban tengeti a napjait. A kutatók megvizsgálták tehát a fosszilis leveleket és a növények szén-izotópos összetételét, ugyanis ezek árulkodnak arról, mennyire volt átvilágított az esőerdő alsó traktusa. Az eredmények pedig igazolták a hipotézist! Kiderült, hogy a dinoszauruszok idejében egyáltalán nem volt összezáró lombkoronaszint még az esőerdőkben sem, míg a kihalásuk után ez azonnal megváltozott. A zárvatermők pedig köszönték szépen, ők ezt az új körülményt is jobban tudták hasznosítani, elviselni.
Tehát itt a válasz, az Amazóniai esőerdő, mint olyan, kb. 66 millió éve nyerte el mai formáját, bár azóta a kontinensek vándorlása miatt kissé áthelyeződött és ki is terjedt. Hogy kinek melyik hipotézis tetszik jobban, azt mindenki döntse el maga, szerintem jól megfér egymás mellett mind a kettő.
R.
Rezső a geológus sün 