Jáde

Sziasztok!

A jádéről érintőleg beszéltünk már egyszer (https://rezsoageologussun.wordpress.com/2020/11/25/piroxen/), de most nézzük meg alaposabban, mi is az a jáde!

Előszöris fontos leszögezni, hogy nem ásvány, hanem kőzet! Méghozzá típusától függően piroxenit, vagy amfibolit (főként piroxén (előbbi link), illetve amfibol (https://rezsoageologussun.wordpress.com/2020/11/24/amfibol/) ásványból felépülő kőzet). Két féle ásványból, vagy azok keverékéből létrejött kőzetet nevezhetünk így. Az egyik ásvány a nefrit nevű amfibol (belőle van az amfibolit), míg a másik a jadeit nevű piroxén (ő meg a piroxenit).

Közelítsünk azonban kicsit távolabbról. A jáde ugye egy tipikus, zsírfényű zöld kő. Vagyis… Van sárga, barna, de még fehér változata is (utóbbi a juh zsír jáde)!

A jáde elsősorban a Távol-Keleten, Kínában, illetve Délkelet-Ázsiában fontos drágakő, de sokan nem tudják, hogy komoly kultusza volt Latin Amerikában is (pl. maják). A neve is a spanyol ˝ágyék kő˝ (piedra de ijada) kifejezésből ered, mert úgy tartották, jól gyógyítja az ilyen tájéki panaszokat. Maga a nefrit is ugyanezt jelenti egyébként, csak latinul.

Viszont gondolkodjunk kicsit geológusul! Hol jelenik meg sok nefrit és jadeit? Ott, ahol a jádénak nagy kultusza lett? Nos, a nefrit elég gyakori metamorf ásvány, igazából vas-tartalmú tremolit, így nem akkora nagy kuriózum. A jadeit viszont már annál inkább, ugyanis az csak olyan kőzetekben jelenik meg, amelyek megjárták a szubdukciós zónát, de onnan visszatértek! Ezek alapján az is könnyen megérthető, hogy a nefrites változat sokkal gyakoribb, de olcsóbb és rosszabb minőségű.

Na, akkor a Távol-Keleten biztosan sok a jadeites, ugye? Hát nem… Ott a nefrites változat dominál, csakúgy, mint Európában. Aki igazi jadeites jádéra vágyik, annak a Kordillerákba kell ellátogatnia, Amerikába, ugyanis ott van a legnagyobb esélye egy jó találatra.

Egyébként fontos résen lenni, mert gyakran árulnak egyszerű szerpentinitet jádeként, amit sokszor igen-igen nehéz elkülöníteni az eredetitől. A szerpentinit egy elég gyakori kőzet és nincs is akkora értéke, így ezt benézni nyilván nem éri meg senkinek. Az egyetlen jó elkülönítő bélyeg talán a keménység. Míg a szerpentinit karcolható körömmel vagy tűvel (Mohs 2-3-as keménység), addig egy jó jádét már nemhogy a tű, a kés se fog (Mohs 6-7-es keménység). Újabban a malachit is kedvelt jáde-pótlék lett, itt is a keménység (tű vagy kés még fogja), illetve a koncentrikus sávozottság lehet feltűnő.

Szóval igen. Mint sok drágakő esetében, a jáde név alatt is jó sok minden megbújhat, ezúttal még akkor is, ha végig tényleg jádéról van szó.

R.

Amazonit

Sziasztok!

Gondoltátok volna, hogy az amazonit valójában egy igen-igen basic és gyakori ásvány változata? Pedig ő a mikroklin (KAlSi3O8) nevű káliföldpát zöld, zöldeskék megjelenése. A fölpátok, és így a káliföldpátok is, az egyik, ha nem legalapvetőbb ásványai a magmás kőzeteknek. A káliföldpátok elsősorban a savanyúbb változatokban gyakoriak (pl. gránit, riolit).

Na de hogyan lesz zöld az amúgy víztiszta, fehér, vagy rózsaszínes mikroklin? Hát erről vita van, valószínűleg a szín több módon is elérhető. Az egyik teória szerint minimális ólomra és vízre van szükség, hogy beépüljön az ásvány kristályrácsába, míg a másik szerint ehelyett redukált vas, rubídium és titán kell.

Az amazonitot bár az Amazonasz partjáról írták le (innen a neve is), de nagyon sokáig csak Oroszországban (Miassz város, gránitból) volt jellemző a bányászata drágakőként való értékesítés céljából. Ma már jelentős termelése folyik Kínában, Líbiában, Mongóliában, Dél-Afrikában és az USA-ban is, a bennfoglaló kőzet szinte minden esetben gránit.

Látjátok? Újabb bizonyítéka annak, hogy valami végtelenül hétköznapi dologból kis ˝szennyezés˝ hatására valami csodálatos jöhet létre. Tisztára mint egy Marvel film…

R.

Béda-Karapancsa

Sziasztok!!

Ma országon belül maradunk és délre vesszük az irányt, egy, a szívemnek kedves helyre.

Az ország azon részére megyünk, ahol kilép a Duna Magyarországról. Mohácstól délre, a Duna árterében található egy elvarázsolt hely, a Béda. A Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó tájegység Magyarország egyik legfontosabb vízi élőhelye, ugyanis itt él hazánkban a legtöbb fekete gólya és rengeteg más vízimadár is fészkel itt.

A Béda területén holtágak, mocsarak, nádasok és nedves rétek is találhatók, így nem csak állatvilágát tekintve, hanem a növényvilág szempontjából is nagyon fontos terület. Itt található Magyarország legnagyobb fekete galagonya populációja és sok, hazánkban máshol nem megtalálható szubmediterrán növény is megél e helyen.

De más érdekessége is van a területnek. Mivel remek vadászterület, ezért a Habsburgok is előszeretettel jártak ide. Vadászkastélyt is építtetek Karapancsán és sok nemest meghívtak vadászni.

Lehet itt kenuzni, horgászni, a kölkedi fehér gólya múzeumba menni, lovaskocsizni, biciklizni, vagyis mindent, ami jó. Mindenképpen látogassatok el ide, csak vigyetek magatokkal szúnyogriasztót. 😊

J.

Rezső híradó

Sziasztok!

Dőljön mindenki hátra és nézzük, mi történt a nagyvilágban!

VULKÁNOK 🌋

A komoly aktivitást mutató vulkánok listája egy új taggal bővült, üdvözöljétek a Chikurachki vulkánt Oroszországból, Kamcsatkáról. Az ő működéséért a Csendes-óceáni-lemez Eurázsiai-lemez alá történő szubdukciója felelős.

FÖLDRENGÉSEK 🌅

Elég sok 5.9-es volt az elmúlt héten, de csak egy ugrotta meg a bűvös 6-os magnitúdójú határt:

jún. 24. – a Csendes-óceán déli medencéje – 6.0
Egy transzform vető követte el a Csendes-óceáni-lemez és a Nazca-lemez közti óceánközépi hátság mentén.

Emellett azonban sajnos muszáj szót ejtenünk az egyik 5.9-esről is. Ez Jún. 21-én következett be az afgán-pakisztáni határ mentén. Az igen sekély (10 km) fészekmélység miatt igen nagy pusztítás követte a rengést, amelyben eddig legalább 920-an életüket vesztették. A sérültek és az összedőlt épületek száma is meghaladja az 1500-at. Mivel az érintett terület a Himalája része, a mentés és a károk felmérése nagyon nehezen megy a hegyvidéki terep miatt, így sajnos valószínűleg még több áldozat és sérült lehet. A rengés a Himalájához és így az India, illetve Eurázsia között zajló ütközéshez kapcsolható.

Esetleg ti olvastatok valamit az újságokban, amit szeretnétek megbeszélni?

Na de most már térjünk át egyéb híreinkre, stúdió!

R.

Babás szerkövek

Sziasztok!

Ma megismerjük a Nyugat-Mecsek egyik legnépszerűbb természeti látványosságát, a babás szerköveket! Babás szerkövek. Ízlelgessük a kifejezést! A ˝babás˝ arra utal, hogy a sziklákba formák, figurák láthatóak bele, míg a ˝szerkő˝ abból jött, hogy a kvarc kavicsos kvarchomokkő a keménysége és durvasága miatt sok mindenre jó volt (pl. őrölni).

A legenda szerint két megkövült, egymással versengő család lakodalmas menetéről van szó, de mi a valóság? Nos, úgy kb. 250 millió éve, mikor a mai Mecsek még a Cseh-masszívum déli előterében helyezkedett el és a klíma roppant száraz, félsivatagos volt, nagy vastagságban rakódtak le a permre és a triász elejére jellemző folyóvízi vörös homokkövek (róluk bővebben: https://rezsoageologussun.wordpress.com/2021/01/12/permi-voros-homokko/). Ezeket összetételük alapján még tovább bonthatjuk, mi most a perm végén, ~254 millió évvel ezelőtt vesszük fel a fonalat.

A permről a triászra épphogy átlógó vörös homokköveket a Kővágószőlősi Homokkő Formációba soroljuk, de ezt is tovább tagolhatjuk. Indítsunk a Kővágótöttösi Homokkő Tagozattal, hiszen főként ehhez kapcsolódott a nyugat-mecseki uránbányászat. Ezt a Cserkúti Homokkő T. és a triászra már átlógó Tótvári Homokkő T. követte, majd egy rövid üledékes hiány következett, mikor pár 10-100 ezer évig nem képződött üledék a területen, vagy ha mégis, az később lepusztult. A már tisztán triász korú Jakabhegyi Homokkő Formáció már erre a lepusztult felszínre érkezett meg, a képződmény alján egy különösen durvaszemcsés, kavicsos ún. bázis konglomerátummal.

Jó pár millió évvel később ez az egész, eredetileg közel vízszintesen települő rétegsor meggyűrődött és létrejött a nyugat-mecseki antiklinális, amit a 2. kép bal felső sarkában láthattok. Na, készen vannak már a babás szerköveink? Majdnem, türelem! Már nem is kell más, mint a jó öreg szelektív erózió! Mivel az antiklinális nem tökéletesen vízszintes, hanem kicsit ferde lett (érts: az ˝alagút˝ az egyik irányba megbillen, ˝bemegy a föld alá˝), a hagyma héjai sorra előbukkantak az erózió előrehaladtával. Volt, amelyik ˝héj˝ kevésbé volt ellenálló, kemény, mint például a permi képződményeink (ma közel lapos térszín) és volt, amelyik máig nagyon komolyan tartja magát keménységének, kovával való átitatottságának köszönhetően. Utóbbiak közül keménységével különösen a bázis konglomerátum tűnik ki, ami kavicsainak köszönheti ezt a ˝szuperképességét˝. És voilá! Létre is jött a tagolt térszínünk egy közel lapos síksággal és egy meredek lejtővel, melyen van egy ellenállóbb perem. Ezzel a peremmel és annak kopásával együtt születtek meg a babás szerkövek!

Ha tehetitek, egyszer látogassátok meg ezt a természeti csodát, ugyanis páratlan kilátás nyílik innen Kővágószőlős és az egykori urán bányavidék irányába (1. kép) és nem mellesleg nagyon szép keresztrétegzettséget figyelhettek meg a babákon (3. kép). 😀 Hogy mi az a keresztrétegzettség? Józsi itt (https://rezsoageologussun.wordpress.com/2020/12/20/uledekszerkezetek-keresztretegzes/) részletesen leírta, miről is van szó, de én is bejelöltem pár segédvonalat a fotón.

R.

A világ legmélyebb fúrólyuka

Sziasztok!

Ma meglátogatjuk a világ legmélyebb fúrólyukát Oroszországban, a Kola-félszigeten. Mert hol máshol is valósították volna meg, ha nem a Szovjetunióban? 😀

A cél eleve ez volt, vagyis a lehető legmélyebbre lefúrni. A fúrás 1970-ben indult meg és megelőzte már egy sikertelen próbálkozás Amerikában, az 1957-1966 között zajló, de végül totálisan befuccsoló Project Mohole (Moho – a köpeny és kéreg határa + hole – angolul lyuk). Egyébként bár a Project Mohole csak 183 m-t fúrt át a Csendes-óceán kérgéből, ami magunk közt szólva is bakfitty, de az itt szerzett tapasztalatok gyakorlatilag megalapozták a későbbi mélytengeri DSDP fúrásokat.

Vissza azonban Oroszországba! A választás azért esett egy idős pajzs, kraton területre, mert ilyen helyeken a kéreg vastagsága miatt lassabban nő a hőmérséklet lefelé és lassabban érjük el azt a mélységet is, ahol már nem a töréses, hanem a plasztikus (mint a kenyértészta) deformáció az uralkodó. 1979-ig, azaz 9 év alatt mélyítették le a fő lukat, amiből aztán különböző irányokba elágazva próbáltak meg minél mélyebbre jutni. A legmélyebbre jutó elágazás 1989-ben mélyült le és 12 262 m-ig jutott. Érdekesség, hogy 2008-ig ez nem csak a világ legmélyebbre jutott, hanem leghosszabb fúrása is volt, de 2008-ban utóbbi címet elhódította tőle egy katari ferde fúrás (hossza 12 289 m, de ebből ~11 km-t vízszintesen haladt, vagyis a mélysége csak durván 1,3 km volt).

Az SG-3-as jelű orosz fúrás egyébként a vártnál jóval nagyobb sűrűség és porozitás (repedések, lukak, pórusok a kőben) miatt állt le. Illetve a várt kb. 100 °C helyetti 180 °C-os ˝hőség˝ és az így fellépő plasztikus deformáció miatt sem volt teljesíthető a kitűzött 15 km-es cél.  

De milyen fontos infókat tudtunk meg a kéregről? Nos, a fúrás végig archaikumi, azaz több milliárd éves kövekben (főleg gránit) haladt és a Balti-pajzs kérgének 1/3-át átütötte (összehasonlításképp Magyarország alatt átlagosan 22-25 km vastag a kéreg). A kutatók még 7 km mélyen is találtak vizet, amit a felszínt elérni képtelen kristályvízként azonosítottak. Ez azt jelenti, hogy az egyes kőzetek bizonyos ásványai, melyek vizet tartalmaznak a kristályrácsukban (pl. amfibol, csillámok), a süllyedés hatására alkalmazkodnak a mélyben uralkodó nyomás- és hőmérsékletviszonyokhoz és átalakulnak ott stabilabb, vízmentes ásványokká. Így víz szabadul fel, ami az alacsony porozitás miatt ilyen mélységből már képtelen a felszínre jönni. Hasonlóan érdekes felfedezés, hogy az élet egészen 5 km-es mélységig jelen volt mikróbák képében. A fúrás továbbá rengeteg hidrogén gáz felszínre törésével is járt, amit szintén nem igen tudtak hová tenni a tudósok.

A projekt később pénzügyi források hiányában jegelésre, majd 1995-ben teljes leállításra került. 2008-ig a fúrást végző vállalat épületeit és infrastruktúráját is elbontották, a kalandvágyó felfedezők szerint a helyszín teljesen el van hagyva, a fúrólyuk pedig le van zárva.

Egyébként fontos még megemlíteni, hogy 1987 és 1995 között Németország is megpróbálta elhódítani a címet egy észak-bajorországi fúrással, de az csak 9 101 m-ig jutott az Alpok lábán. Hasonló megfontolásokból itt is az igen vastag kéreg volt a hívogató a helyszín kiválasztásában.

R.

Építőkövek – budafoki kálvária

Sziasztok!

Térjünk vissza kicsit Budafokra és nézzük meg, melyik kő a leggyakoribb. Nyilván ez a cím a már fő bejegyzésben (https://wordpress.com/post/rezsoageologussun.wordpress.com/4325) is említett, ~13-12 millió éves Tinnyei Mészkövet illeti, de van ám itt más is. Például a település kálváriájának tetején!

Míg maguk a szobrok és a korlát az imént említett, jól faragható szarmata durvamészkőből készültek (1. kép), addig a keresztek ~200-190 millió éves, kora jura korú Pisznicei Mészkőből vannak, amit tévesen neveznek tardosi márványnak is. Ezzel a képződménnyel már jó sokat foglalkoztunk, most csak egy linket teszek ide be: https://rezsoageologussun.wordpress.com/2021/05/25/a-dunantuli-kozephegysegi-jura-pisznicei-meszko/ Még egy ammonitesz is megbúvik benne (2. kép!) 😀

Egyébként muszáj megjegyeznem, hogy eddig ez a legszebb kálvária, amit végigjártam!

R.

Blue Lake Cave

Sziasztok!!

Ma Brazília délnyugati határához utazunk képzeletben. Barlangászni fogunk, úgyhogy hozzatok fejlámpát!

Bonito város közelében van egy barlang, amit Blue Lake Cave-nek vagyis Kéktó-barlangnak hívnak. A szépségén kívül két különlegessége is van ennek a képződménynek. Az egyik, hogy olyan dolomitban alakult ki karsztosodás révén, ami nagyon régen, még a proterozoikumban keletkezett, egészen pontosan az ediakara (635-541 millió éve) időszak alatt.  A másik pedig, hogy sokfajta és szebbnél-szebb cseppkövekkel találkozhat, aki ellátogat ide. A barlangba (224×184 m-es), amely kb. 50 m mélyen van a felszíntől, egy folyosón áthaladva lehet bejutni. Ezen a folyosón keresztül az év egy részében besüt a Nap, ami élénk kékre festi a benne található tó vizét. Innen kapta a nevét is. De ezen a folyosón keresztül nem csak a napsugár jut be, hanem állatok is. Emiatt a tó mélyén egészen sok pleisztocén korú csontot találtak, amik óriáslajhárok, kardfogú tigrisek és armadillók csontjai lehettek.

Mutatok képeket, mert szebbek, mint a leírt szavak. 😉

J.

A képek forrása: Google Earth, Dedé de Zé Luca

Antarktisz geológiájáról röviden

Sziasztok!

Gondolom, közületek is sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon mi búvik meg az Antarktisz jege alatt! Nyilván ennek elég nehéz utánajárni, nagyjából csak a partokról, néhány hegycsúcsról és fúrásokból vannak infók és ezek mindegyike sem publikus, de azért ma teszünk egy igen egyszerűsített kísérletet.

A Transzantarktikus-hegység két részre osztja a kontinenst. Tőle keletre a Kelet-antarktiszi pajzs helyezkedik el, míg tőle nyugatra elsősorban a Nyugat-antarktiszi-árokrendszerről és az Antarktiszi-félszigetről vannak infóink.

Kezdjük most a Transzantarktikus-hegységgel. A hegység 550-450 millió éve, vagyis az ópaleozoikum elején jött létre az ún. Ross-orogén során, ami a nagyobb, ún. Pán-Afrikai-orogén része volt. Ez utóbbi rakta össze Gondwana túlnyomó részét. Az itt található kőzetek ennek megfelelően igen idős, prekambriumi-ordovíciumi kőzetek, amelyek a hegységképződés során erős metamorfózis szenvedtek. Mivel a hegység az ordovícium végére lett kész, a kiemelt helyzet miatt nem igen vannak üledékek a szilúrból, az üledékképződés csak a devonban (~420 millió évvel ezelőtt) tért vissza és a triászig közepéig tartott (~240 millió évvel ezelőttig). A devonban szárazföldi üledékek (vörös homokkő) és sekély tengeri mészkövek rakódtak le, míg a karbonból a tipikus kőszenet és a permokarbon jégkorszak nyomait találjuk meg. A perm és a triász ezekután szintén szárazföldi, főleg folyóvízi vörös homokkövekből áll. A jurából megvannak itt még a Ferrar magmás provincia bazaltjai is, melyek a Karoo-Ferrar LIP részei. Utóbbi egyébként csak úgy mellékesen Gondwana széteséséhez vezetett és előidézte a híres Toarci anoxikus eseményt (https://rezsoageologussun.wordpress.com/2021/04/24/toarci-anoxikus-esemeny/). Találunk még a hegység közvetlen környezetében kevés paleogén és neogén (65-1,5 millió év közt) üledéket is, mind tengeri, mind pedig szárazföldi eredettel, de ebből az időből is inkább a vulkanitok fontosak, melyek egykor az Andokkal álltak kapcsolatban, ha mást nem, genetika szempontjából.

Na hát egész sok mindent tudunk, nem? Innen sajnos hamar változik a helyzet… 😀 A Kelet-antarktiszi pajzs, ahogy a neve is mutatja, egy igen idős kraton terület, melynek eleve nem volt sok üledékes fedője és a jég még azt is lekaparta. A helyenként több milliárd éves kőzetek egyébként Dél-/Délnyugat-Ausztrália, Kelet-India és Délkelet-Afrika kőzeteivel mutatnak rokonságot. Eddigi ismereteink szerint a legidősebb magterület a Mac Robertson-föld körül lehet, azonban ennek korát nem sikerült kiderítenem. Annyi biztos, hogy több milliárd éves. Ahol mégis találunk valami ˝fiatalabb˝ üledéket, az is jórészt maximum az ordovíciumig megy fel, nagyon ritkán megtalálhatóak itt is a devon-triász összlet tagjai, vagy a Karoo-Ferrar bazaltok.

Az Antarktiszi-félszigetről fontos tudni, hogy egykor a paleo-Andok déli folytatása volt, így ugyanazok a magmás kőzetek, illetve jura-kréta (200-65 millió éves) korú ősmaradványgazdag üledékek találhatóak itt is.

A Nyugat-antarktiszi-árokrendszer túlnyomó része vastag jég alatt van, így sokat nem tudunk róla, de egy nagyjából a Kelet-afrikai-árokrendszerhez hasonlatos struktúrát kell elképzelnünk. A riftesedés valószínűleg Ausztrália leválásával állhat kapcsolatban és a vulkáni kőzetek alapján a legaktívabb a kréta végétől a miocénig lehetett (~80-5 millió évvel ezelőtt). Antarktisz ma is aktív vulkánjai közül a legtöbb mindmáig ehhez az eseményhez kapcsolódik.

Szóval… Eléggé leegyszerűsítve ennyit tudunk. Ám tudom, hogy egy kérdés még valószínűleg motoszkál a fejetekben: Mennyi nyersanyag lehet itt elrejtve, ami miatt komoly háborúk indulhatnak, ha egyszer elolvad a jég? Nos, szénhidrogént, vagyis olajat és gázt nem nagyon valószínű, hogy sokat találunk (legalábbis a kontinensen magán!), hisz a jég lekapart mindent, amit tudott, a triásznál fiatalabb üledékes kőzetek ritkaságszámba mennek a kontinensen. Van viszont karbon kőszén, csakhogy ez nem túl értékes már napjainkban. Annál fontosabbak lehetnek azonban az ércek, azon belül is főleg a színes- és nemesfém, valamint ritkaföldfém ércek! Ne feledjük, hogy Antarktisz kratoni területei egykor összeköttetésben álltak pl. Dél-Afrikával, ahol szintén ebből az időből rengeteg ércet és nem utolsó sorban, gyémántot bányásznak. Vagy tudjuk ugye, hogy az ilyen területeken gyakoriak az ún. sávos vasércek (https://rezsoageologussun.wordpress.com/2021/01/08/vaserc-savos-vaserc/), amelyek a legjobb minőségű vasércnek számítanak. És ha még ez sem elég, ott vannak a vulkanikus vonulatok, amik szintén rengeteg ércet tartalmazhatnak (lásd: kapcsolat az Andok és az Antarktiszi-félsziget között). Szóval igen, van anyag az öregben… Szerencsére azonban az antarktiszi bányászatot pont emiatt egy 1998-as nemzetközi egyezmény tiltja.

R.

A módosított kép forrása: https://artsandculture.google.com/asset/schematic-geological-map-of-antarctica-first-edition-r-j-tingey/aQHdoZjxeGZyIA
R. J. Tingey (1991): Schematic geological map of Antarctica (first edition)

Balatonites

Sziasztok!

Talán már sokan hallottatok a Balatonites balatonicus ammoniteszről, mely 2018-ban elnyerte az év ősmaradványa címet. Igazán hungarikum ősmaradvány már csak a neve miatt is, de nem szabad elfelejtünk azt sem, hogy igen hasznos a kőzetek korolásában is!

A Balatonites balatonicus a középső triász anisusi emeletének pelsoi alemelétében jelenik csak meg (igen, a pelsoi név a Balatonra utal!), annak is az alsó részében. Ez azt jelenti, hogy 244,34-243,89 millió év között volt tényező a világ tengereiben. Magyarán 450 ezer év pontossággal belőhető annak a képződménynek a kora, amiből előkerül. Ez nagyon nagy szó! Pláne, hogy a pelsoi alemelet nevet is miatta használjuk globálisan.

Igen, globálisan, mert bár a Balatonitest a Balaton-felvidék középső triász kőzeteiből írták le, a világon már számos helyről előkerült ugyanebbe a nemzetségbe tartozó ammonitesz, így pl. tehát Törökországból, a Himalájából, Tibetből, Japánból vagy Nevada államból.

Van mire büszkének lennünk, na! 😀

Aki egyébként jobban szeretne utánaolvasni, annak dobok egy linket a Magyar Természettudományi Múzeum oldaláról: https://mttmuzeum.blog.hu/2018/04/19/2018_osmaradvanya_a_balatonites_balatonicus

Itt aztán tényleg mindent megtalálhattok!

Bónusz: Szintén a Balaton-felvidék középső triász képződményeiből írták le az ugyanúgy magyaros nevű Arpadites-t és Hungarites-t is.

R.