Babás szerkövek

Sziasztok!

Ma megismerjük a Nyugat-Mecsek egyik legnépszerűbb természeti látványosságát, a babás szerköveket! Babás szerkövek. Ízlelgessük a kifejezést! A ˝babás˝ arra utal, hogy a sziklákba formák, figurák láthatóak bele, míg a ˝szerkő˝ abból jött, hogy a kvarc kavicsos kvarchomokkő a keménysége és durvasága miatt sok mindenre jó volt (pl. őrölni).

A legenda szerint két megkövült, egymással versengő család lakodalmas menetéről van szó, de mi a valóság? Nos, úgy kb. 250 millió éve, mikor a mai Mecsek még a Cseh-masszívum déli előterében helyezkedett el és a klíma roppant száraz, félsivatagos volt, nagy vastagságban rakódtak le a permre és a triász elejére jellemző folyóvízi vörös homokkövek (róluk bővebben: https://rezsoageologussun.wordpress.com/2021/01/12/permi-voros-homokko/). Ezeket összetételük alapján még tovább bonthatjuk, mi most a perm végén, ~254 millió évvel ezelőtt vesszük fel a fonalat.

A permről a triászra épphogy átlógó vörös homokköveket a Kővágószőlősi Homokkő Formációba soroljuk, de ezt is tovább tagolhatjuk. Indítsunk a Kővágótöttösi Homokkő Tagozattal, hiszen főként ehhez kapcsolódott a nyugat-mecseki uránbányászat. Ezt a Cserkúti Homokkő T. és a triászra már átlógó Tótvári Homokkő T. követte, majd egy rövid üledékes hiány következett, mikor pár 10-100 ezer évig nem képződött üledék a területen, vagy ha mégis, az később lepusztult. A már tisztán triász korú Jakabhegyi Homokkő Formáció már erre a lepusztult felszínre érkezett meg, a képződmény alján egy különösen durvaszemcsés, kavicsos ún. bázis konglomerátummal.

Jó pár millió évvel később ez az egész, eredetileg közel vízszintesen települő rétegsor meggyűrődött és létrejött a nyugat-mecseki antiklinális, amit a 2. kép bal felső sarkában láthattok. Na, készen vannak már a babás szerköveink? Majdnem, türelem! Már nem is kell más, mint a jó öreg szelektív erózió! Mivel az antiklinális nem tökéletesen vízszintes, hanem kicsit ferde lett (érts: az ˝alagút˝ az egyik irányba megbillen, ˝bemegy a föld alá˝), a hagyma héjai sorra előbukkantak az erózió előrehaladtával. Volt, amelyik ˝héj˝ kevésbé volt ellenálló, kemény, mint például a permi képződményeink (ma közel lapos térszín) és volt, amelyik máig nagyon komolyan tartja magát keménységének, kovával való átitatottságának köszönhetően. Utóbbiak közül keménységével különösen a bázis konglomerátum tűnik ki, ami kavicsainak köszönheti ezt a ˝szuperképességét˝. És voilá! Létre is jött a tagolt térszínünk egy közel lapos síksággal és egy meredek lejtővel, melyen van egy ellenállóbb perem. Ezzel a peremmel és annak kopásával együtt születtek meg a babás szerkövek!

Ha tehetitek, egyszer látogassátok meg ezt a természeti csodát, ugyanis páratlan kilátás nyílik innen Kővágószőlős és az egykori urán bányavidék irányába (1. kép) és nem mellesleg nagyon szép keresztrétegzettséget figyelhettek meg a babákon (3. kép). 😀 Hogy mi az a keresztrétegzettség? Józsi itt (https://rezsoageologussun.wordpress.com/2020/12/20/uledekszerkezetek-keresztretegzes/) részletesen leírta, miről is van szó, de én is bejelöltem pár segédvonalat a fotón.

R.

Bányásznap

Sziasztok!


Mint a geológiától elválaszthatatlan dolgot, muszáj megünnepelnünk a bányászatot, illetve a Bányásznapot! Az országban ezt sok helyütt máskor tartják, talán a hivatalos szeptember első vasárnapja (?), mi viszont ezt inkább hagyományosan Szent Borbála napjához (dec. 4.) kötjük, aki a bányászok védőszentje.


Jó szerencsét!


R&J

Villány, Templom-hegy – triász

Sziasztok!

Ha emlékeztek, tudhatjátok, hogy a nyári anyaggyűjtésünket Villányban kezdtük meg, nézzük, mit találtunk!

Elöljáróban azonban egy kis földtörténet és rétegtan. Emlékeztek a mecseki triász sorozatra? A mecseki és villányi triász a Csukmai Dolomitig teljesen ugyanaz, így nincs szükség az idősebb képződmények bemutatására. Az első, mecsekitől eltérő kőzetek ez után, a Templomhegyi Dolomittal indulnak és a villányi Templom-hegyen, a Templom-hegyi Ammonitesz tanösvény mentén nyomozhatóak. Ma a két eltérő triász képződménnyel, a Templomhegyi Dolomittal és a Mészhegyi Homokkővel fogunk megismerkedni. Az ő ülepedési idejük alatt a Mecsekben a Kantavári Mészmárga rakódott le.

A Templomhegyi Dolomit valójában egy tagozat és a Csukmai Dolomit Formációba tartozik. Egy elég változékony képződményről van szó, ami lehet vastagpados, vékonyréteges, lemezes, tiszta dolomit, de esetenként márga is. Színe általában piszkos fehér, sárgás fehér. Jellemző, hogy agyagtartalma a rétegsorban felfelé nő, amíg az alsó része viszonylag tiszta karbonát, addig a felső része már inkább márga, dolomárga. Sekélytengerben, lagúnában rakódott le, ősmaradványban jellemzően igen szegény, vagyis… Bár nem a tanösvényen, de a Templomhegyi Dolomithoz köthető a villányi ősgerinces lelőhely, ahol Ősi Attiláék többek között Nothosaurus és Placodontia álteknős maradványokat találtak. Csak kevesen tudják, hogy ez a lelőhely az iharkúti kistestvére, pedig hasonlóan fontos!

A Mészhegyi Homokkő szintén egy elég változatos képződmény. Uralkodóan homokkő, de van benne dolomit és márga is. Mésztartalma a rétegsorban felfelé csökken, gyakoriak benne a triász dolomit (pl. Templomhegyi Dolomit) és kvarc kavicsok. Színe is elég változékony, általában szürke, de gyakran az elmállott vas-ásványok miatt narancssárga, rozsdavörös. Ősmaradványokban ő is elég szegény, tengerparti homokos környezetet, a későbbiekben már szárazföldi környezetet jelez.

Tudunk analógiát vonni a mecseki eseményekkel? Persze, hogy tudunk! A Kantavári Mészmárga a Mecsekben a tenger visszahúzódását jelzi, sőt a karni csapadékos esemény miatt ott is fokozatosan elkezd megnőni a szárazföldi törmelék (agyag-homok-kavics) beszállítás. Villány ekkor nincs olyan mélyre süllyedve, mint a Mecsek, de mint látjátok, a nagy trendek ugyanazok.

Nincs is más hátra, mint hogy megnézzük, hogy végződik a triász Villányban, mi történik, amíg a Mecsekben a Karolinavölgyi Homokkő és a Mecseki Kőszén ülepedik. A válasz rövid: nem tudjuk… Nem tudjuk, mert nem őrződött meg semmi, a Mészhegyi Homokkőre eróziós felszínnel a jura (pliensbachi) korú Somssichhegyi Mészkő települ, ami azt jelenti, hogy durván 40 millió év hiányzik! Ennek oka abban keresendő, hogy a Villányi-hegység eleve kiemeltebb helyzetben volt, mint a Mecsek és míg a Mecsek területe a triász végén intenzív süllyedésbe kezdett, addig ezt a Villányi-hegység nem igen követte. Márpedig, ha a terület nem süllyed, akkor nincs is hely üledéklerakódásnak, csak lepusztulásnak! Hogy eleve hiányoztak-e a késő triász üledékek a Villányi-hegység területéről, vagy későbbi erózió, pl. a jura eleji tengerelöntés darálhatta-e le őket, az kérdés, de ami biztos, ha volt is késő triász, a vastagsága töredéke lehetett a mecsekinek.

Hmm… Kicsit túlhúztam, be is fejezem, legközelebb a jurával és a Somssichhegyi Mészkővel folytatjuk!

R.

Képek:

Templomhegyi Dolomit az egykori Alsó, vagy más néven Vasúti kőfejtő falában.
Ma egy palackozó üzem elkerített udvara.
Jól látható a piszkos fehér szín. Az ún. Siklóbevágásban járunk, amit azért hoztak létre, hogy összekössék az Alsó és a Felső kőfejtőt, megteremtve így a Felső kőfejtő kapcsolatát a vasúttal.
Még mindig a Siklóbevágás, itt már a dél felé dőlő rétegzés is látszik.
Egy darab kézipéldány. Igazából semmi különös, tipikus triász fehér dolomit.
Itt kicsit meg vagyok lőve. Azt hiszem, ez már Mészhegyi Homokkő, de mivel nem kalapálhattam meg, nem vagyok biztos. Ami viszont fix, az az, hogy egy szép feltolódást láthatunk, ami később, a kréta közepén keletkezett, az alpi deformáció során.
Na, ő már biztosan Mészhegyi Homokkő. Lesz erről majd külön bejegyzés, de kíváncsi vagyok, van közöttetek valaki, aki tudja, miért vannak azok a fúrt lukak a kövön?

Fonolit

Vagy köznapi nevén pengőkő, sziasztok!

Ma egy ritka, különleges vulkanikus kőzetet nézünk meg.

A fonolit olyan lávából szilárdul meg, aminek magas az alkáli (Ca, Na, K), valamint Al-tartalma, de szilíciumban alultelített. Ilyen olvadék akkor jöhet létre, ha az alsó kéreg kőzetei csak kis mértékű részleges olvadást szenvednek.

A magas alkáli tartalom miatt van benne káliföldpát, kevés plagioklász, alkáli piroxén, esetleg alkáli amfibol, valamint biotit csillám. Emellett az alacsony Si-tartalom miatt nem jelenhet meg kvarc és sok földpát sem, helyettük ún. földpátpótlók vannak jelen (pl. nefelin, leucit, analcim). Ezek trükkje az, hogy képesek kevesebb szilíciummal ˝dolgozni˝.

Elsősorban milyen környezetben várunk ilyen kőzetet? Elsősorban kontinentális rift területeken, tehát pl. a Kelet-afrikai árokrendszerben, vaaagy, emlékeztek, mikor azt meséltem, hogy a Mecsek majdnem ˝szétszakadt˝? Bizony, a Mecsek kréta vulkanizmusához is kapcsolódik fonolit, ezt tárja fel pl. a köves-tetői fonolitkőfejtő.

Ó, és majd elfelejtettem, a hang! Próbáltam nektek keresni videót, de nem igen jártam sikerrel. Linkelek egyet, bár itt a hölgy valójában nem fonolitot kopácsol, de a végeredmény nagyon hasonló: https://www.youtube.com/watch?v=6ubAMNVXugY

R.

Danitz-puszta

Sziasztok!!

Tudom, hogy még nem értünk az Északi-középhegység végére, de közben akadt egy kis dolgom egy olyan bányában, ahova már nagyon régóta szerettem volna bejutni, így gondoltam, megmutatom nektek, miket láttam. Ez a bánya nem más, mint a híres pécsi Danitz-pusztai homokbánya. Mivel is lehet itt találkozni? Homokkal. Oké, oké, mondom!

Mint már többször megbeszéltük, a pannóniaiban a Mecsek szigetként emelkedett a vízszint fölé. Ennek a szigetnek a partján (és egyébként sok partszakaszon szerte a Pannon-tóban, lásd: https://rezsoageologussun.wordpress.com/…/10/27/kallai-kav…/) a Kállai Kavics Formáció ülepedése zajlott. Fontos vonása ennek a formációnak, hogy limonitosan cementált, tehát sárga és ugyan kavicsnak hívjuk, de sokszor homokkal együtt jelenik meg, és a kavicsot benne csak vékony rétegekként látjuk. Honnan származik ez a sok kavics és szemcse? Hát a partról, esetünkben szigetről. Beszéltünk már a Mecsek változatos kőzeteiről, ezek kavicsként vagy homok szemcsékként majdnem mind megjelennek az itt található Kállai Kavicsban. De nem csak mezozoikumi, hanem a pannóniainál idősebb, de már miocén kőzetek kavicsai is megfigyelhetők itt. Sőt, nem is csak kavicsok! Ennek a bányának a különlegessége, hogy nagyon jól látszanak benne a pannóniai végén, a Mecsek körül zajlott szerkezeti mozgások. Ezeknek köszönhetően a környéken előforduló idősebb miocén üledékek bedarálódtak, áthalmozódtak, emiatt pedig a bányában feltárt homokos összletben rengeteg idősebb ősmaradvány is található. Felsorolok párat a teljesség igénye nélkül. Találhatók itt Congeria és Lymnocardium kagylók (ők pannóniai korúak, nem újraülepítettek!), valamint rengeteg gerinces maradvány is: rája, delfin, tengeritehén, teknős, cápa (cápafog, ami sokak kedvence), disznófélék, páratlan ujjú patások, tapírok, orrszarvú és ormányosok. Huh… Szóval van mit gyűjteni, de a bányát művelik, így engedélyköteles a látogatás!

Én elsősorban nem gyűjteni mentem, hanem a rétegsort tanulmányozni, de azért nem feledkeztem meg rólatok és kerestem pár ősmaradványt is.  Sajnos az eső miatt nem csináltam annyi képet, mint szeretem volna, de mutatok azért néhányat.

J.

Ez a homokbánya nyugati falának egy részlete. Látjátok, alul milyen szépen dőlnek a rétegek, felül viszont milyen vízszintesen mennek? Valahol el van rejtve egy eróziós felület a kettő között! 😉
Itt láthattok egy nagyon kicsi vetőt. 😃
Itt már egy kicsit nagyobbat. Ez egy rátolódás, ráadásul a kalapács nyelénél látszik, hogy az egyik vető elveti a másikat.
Ezek az óriási kavicsok (inkább hömpöly) ott csücsültek a homoban a többi, kisebb kavics között. Szokatlanul nagyok, ezért mutattam meg nektek.
Ez itt nagy valószínűséggel egy delfin, vagy fóka végtagcsont maradványa. Nem értek hozzá, így ez csak tipp, de asszem ez a új kedvenc darabja a gyűjteményemnek. 😃
Itt pedig csont- és teknőspáncél töredékeket láthattok, valamint jobb oldalon valószínűleg egy lapocka csontot. Hogy kié, meg nem mondom… 😃
És végül mutatok nektek egy hatalmas Congeria kagyló kőbél töredéket. Ez olyan könnyen szétesik, hogy hozzáérni is alig mertem. 😃

A Szamárkúti-kőfejtők

Sziasztok!

Tavaly nyáron Józsival már meglátogattuk a Szamárkúti-kőfejtőket, megállapítottuk, hogy nem igen van értelme kapirgálni, majd hazakullogtunk. Idén télre teljesen elfelejtettük, hogy miért is nem álltunk ott le kapirgálni, úgyhogy megint felkerekedtünk és megint megállapítottuk, hogy még most sincs értelme, sőt hideg is van… Nem sok földtani néznivaló van itt, de azért tegyünk egy képes minikirándulást, ha már nektek fotóztunk. Legalább kiderül, hogy kezeli a facebook a panoráma képeket…

A kőfejtőket mind szépen rekultiválták, rendbe tették, kivéve talán a déli katlant. Na, itt sem a munkások végeztek trehány munkát, hanem az emberek járnak ide kirakni a szemetüket. Egy puccos ház is épül a kőfejtő tetején (nem túl biztonságos, de ő tudja) és az építkezésről is a kőfejtőbe öntik a törmeléket, hulladékot, maradék betont. Egész szemét törmelékkúp jött létre a nyugati fal mentén… Maradjunk azonban a témánál! Mint mind a három kőfejtőben, itt is Zuhányai Mészkövet bányásztak. Itt maradt meg leginkább a képződményből, itt van törmelék is és a falak sem olyan magasak, meredekek, így meg lehet őket közelíteni. Azzal azonban érdemes vigyázni, hogy két látogatásunk alatt találkoztunk itt őzzel, valamint sűrűn hintett vaddisznó nyomokkal és gondolom az építkezés tulajdonosai se szeretnék, ha rajtakapnák őket a szemét burogatáson…

A három közül messze a középső katlan a legnagyobb. Hatalmas méreteivel nagyon impozáns, de törmelék se igen maradt és a falak sem közelíthetőek meg biztonságosan. Emellett innen elvileg nagyrészt lebányászták a Zuhányait, már csak Lapisi van. Szépen ki van takarítva, bár az egyik sarkában megbúvik egy adag útépítési törmelék… Na meg úgy látszik, az egyik falból valakik céllövöldét csináltak, de őket nem akarom elítélni. Elképzelhetőnek tartom, hogy teljesen szabályosan teszik, vagy ha nem, itt akkor se nagyon ártanak vele senkinek.

Útban az északi katlan felé egy kis fennsíkra érünk. Valószínűleg ez is és az alatta húzódó meredek fal is egy-egy bányaudvar volt. Mindenesetre érdemes innen körbenézni, szép kilátás nyílik a városra délre és keletre.

Az északi katlan a korábbi kettő keveréke. Kisebb és sűrűn be van nőve növényzettel, hasonlóan az elsőhöz, de látszik, hogy annak idején jól kipucolták, mint a középsőt. Az út, ami ide vezet nem túl bizalomgerjesztő, nem hagytok ki semmit, ha idáig már nem mentek el. Na jó… A pocok panel elég menő…

R.

A déli katlan.
Jól megfigyelhető lenne a rétegzés egyre meredekebbé válása fentről lefelé, ha nem takarna ki mindent a bozót. 😃
Na jó, nem próbálkozom tovább… 😃
A középső katlan bejárata.
A falak magassága néhol meghaladja a 20 m-t, cserébe marha meredekek.
Hát ő… Jobbat vártam… Legalább már ezt is tudjuk.
Na, ez tűrhető.
Megközelíthetetlen Lapisi Mészkő. Ne verjen át senkit a kép, azon a törmeléklejtőn még négy lábbal sem lehet megállni.
Egy hozzácsatolt pici hátsó udvar.
Ide is fenyőket telepítettek, úgy látszik, itt ez a divat.
Az egyik fal előtt a fákról üres sörös dobozok lógnak, telis-tele golyónyomokkal. Erről beszéltem.
Az északi katlan.
Nem sokban különbözik.
Meredek, megközelíthetetlen falak és bozót.
A pocok panel.
Egy löszös, agyagos töltésben számolatlanul vannak üregek, iszonyat sűrűséggel. Rókának sok és kicsi, nyúlnak meg sehol sincsen nyúlbogyó. Vajon mik lakhatnak itt? Tényleg pockok?

Amikor a Mecsekből (majdnem) óceán lett

Jó, ez egy kicsit talán túlzás, de hamarosan meglátjátok, mire célzok. Tegnap ugye befejeztük a mecseki triászt. Két okból sem akarok most áttérni a jurára és a krétára: egyrészt több képződménnyel nem találkoztam még én sem, másrészt most már azért tényleg sok lesz. Egy szerintem roppant érdekes folyamatról azonban ejtenék pár szót.

Emlékeztek, hogy azt mondtam a triász végén, a Mecsek hátába egy új óceán nyílik? Folytassuk innen. Tehát a Pennini-óceán a középső jura bath emeletében (kb. 165 millió éve) vágja le a Mecseket és vele együtt a Villányt is a Cseh-masszívumról, vagyis Európáról. Ez volt a MECSEXIT, ha úgy tetszik.  Addig a Mecsekben az európai jellegű üledékképződés volt jellemző, de innentől fogva egy hirtelen ugrással áttér a Tethysi jellegűre, amilyen pl. a Dunántúli-középhegységben is volt. Itt azonban nem áll meg a történet, a Pennini-óceán tágulása hamar eléri a Mecseket és a kréta elején (kb. 150 millió éve) a Mecsek területén is megindul egy olyan vulkanizmus, mely az óceáni kéreg születésére jellemző. Ennek a vulkanizmusnak a termékeit tömöríti a Mecsekjánosi Bazalt.

Hatalmas területen bazalt borítja be az ekkor igen mély tengeraljzatot, vulkánok működnek a víz alatt, rajtuk pedig a legkülönfélébb élőlények telepednek meg. Olyan különleges vulkanikus kőzetek jönnek ekkor létre, mint pl. a Szamárhegyi Fonolit, de a vulkanizmus nyomai még az eseményektől viszonylag messze elhelyezkedő Villányban is megfigyelhetőek: pl. szerpentinásványok (a bazalt/bazalt tufa mállása során jöttek létre) találhatóak az amúgy sekélytengeri Nagyharsányi Mészkőben.

Látszólag megállíthatatlan folyamat. Azonban nem sokkal később beindul az alpi hegységképződés és a Mecsek tágulásos feszültségtérből összenyomásos feszültségtérbe kerül. Értelemszerűen összenyomás alatt nem folytatódhat egy óceán kinyílása, így a Mecsek óceánná válása megakad, sőt, nem sokkal később a Mecsek már szárazföldként funkcionál!

Na, most már értitek, mire céloztam! 

R.

Párnalávák a magyaregregyi Vár-völgyből. Tipikus víz alatti bazaltmagmatizmus jelei.
A Mecsekjánosi Bazalt kicsit közelebbről.
Nagyharsányi Mészkő a nagyharsányi kőfejtőből.
Az alján és tetején zöldes foltokat láthattok, azok a szerpentin ásványok.

A mecseki triász – Keuper

Sziasztok!

Elérkeztünk végre a felső triászhoz, vagyis a Keuperhez. Bár a késő triász durván 35 millió évig tartott szemben a középső és kora együttes 15 millió évével, hamar rájöttök majd, hogy sokkal unalmasabb. Sajnos… Vágjunk bele sorozatunk lezáró részébe!

A Keuper olyan 90%-ig Karolinavölgyi Homokkő, 10%-ig Mecseki Kőszén. Kezdjük az előbbivel. A Karolinavölgyi Homokkő alapvetően három részre bontható. Az alsó rész szürke, barnásszürke kvarchomokkő, melyben még gyakran megjelenik agyag, aleurit. Magas a földpáttartalma is. A középső szakaszban a szemcseméret durvulása figyelhető meg. Az üledék már csak homokból áll, csökken a földpáttartalom is. A felső szakasz újra finomodik kissé, de cserébe megjelennek a vékony szenes betelepülések, mocsári jellegek, gyepvasércek.

A Mecseki Kőszén a Karolinavölgyi Homokkő folytatásának tekinthető. Folyamatos közöttük az átmenet. A különbség talán csak annyi, hogy a Mecseki Kőszénben sokkal gyakoribbak és vastagabbak a szenes betelepülések, amúgy ugyanarról a szürke-barna kvarchomokkőről van szó.

A lerakódásra tehát 35 millió év volt, ez alatt a Karolinavölgyi Homokkő eléri a 600 méteres vastagságot is, a Mecseki Kőszén triászra eső részét azonban nem igen tudjuk. Fontos tudnunk ugye, hogy a Mecseki Kőszén elsősorban jura képződmény, a triászba épphogy csak lelóg picit. Rengeteg probléma van, ami miatt nehéz kis időskálán is pontosan korolni a Mecseki Kőszenet. A részletekbe most inkább nem mennék bele. Tudomásom szerint tervben van egy kutatás, ami ezt egy utolsó szalmaszálba kapaszkodva megpróbálná, de ez sem kecsegtet nagy eséllyel a sikerre. Talán majd az egyre fejlődő tudomány kitalál valami új módszert!

Ez a két képződmény, mivel puhábbak környezetüknél, a Nyugat- és Kelet-Mecsek közötti alacsonyabb részt alkotják. A Karolinavölgyi Homokkő megcsodálható a Kantavárnál, míg a Mecseki Kőszénről régebben már bőven elég ódát zengtünk. 😃

Milyen földtani folyamatok magyarázzák a képződményeket?

Először is tektonika. Emlékeztek a tufákra, ugye? Na, ezek a Pennini-óceán, vagy más néven Alpi-Tethys felnyílásának előfutárai voltak. A későbbiekben ennek az új óceánnak az egyik ága le fogja vágni a Mecseket a Cseh-masszívumról, ezzel pedig a Mecsek két óceán közé szorul majd. Mivel mind a két óceán tágul, a Mecsek is extrém széthúzást szenved. Egy nagy, aszimmetrikus árok jön létre a területén, ami folyamatosan süllyed, de a süllyedéssel a fentebb tárgyalt képződmények egyensúlyt bírnak tartani. Ezért olyan nagyon vastag a Mecseki Kőszén, mert a terület folyamatosan süllyedt és volt kitölthető tér!

Jöjjön az üledékföldtan.

A Kantavári Mészmárga tehát a végére egy tóvá vált. Tudjuk, hogy visszahúzódott a tenger és csapadékosabbra fordult a klíma. Mit vált ez ki? Folyók indulnak meg az óceán irányába a Cseh-masszívumról, de először útba ejtik a mecseki tavat. Ahogy a folyók közelednek, az üledék szemcsemérete egyre durvább lesz, majd a folyók feltöltik a tavat és továbblépnek az óceán irányába. A Karolinavölgyi Homokkő felső szakasza már ezt mutatja nekünk, egy folyódelta a parttól hátrébb elhelyezkedő, mocsaras területén vagyunk. A különbség a Mecseki Kőszén esetében csak annyi ehhez képest, hogy a partvonal kissé újra elmozdul a Mecsek irányába, így még vizenyősebbé, mocsarasabbá válik a terület. Aztán a jurában még közelebb jön a tenger, de ez már nem ide tartozik…

Érdekesség egyébként, hogy a Karolinavölgyi Homokkő közepén van 20 millió évnyi (a rendelkezésre álló 35 millió több mint fele!) üledékhiány. Ez a karni csapadékos esemény után „rövid időre” a félsivatagi klíma visszatértét jelentheti, a folyók elapadhattak, a tó kiszáradhatott, üledékképződés pedig ekkor nem történt. A középső szakasz durvább üledékeivel indul újra aztán majd a homokkő képződés.

Ezzel tehát lezártuk a mecseki triász 50 millió évét! Igazából ezzel a villányi triászt is bemutattam, ugyanis az a középső triász végéig kb. ugyanilyen, csak mindig valamivel mélyebb a tenger. Remélem tetszett nektek ez a sorozat. Szeretnétek, hogy folytassuk? Melyik tájegység és melyik időszak, kor érdekelne titeket?

R.

A kép a Flóra-pihenőnél, a Nyugat-Mecsek peremén készült. Távolban a Kelet-Mecsek csúcsai láthatók. A kettő között jellemző a két Keuper üledék. Nem is csoda, hogy itt van a Karolina-külfejtés, a Széchenyi-, valamint István-aknák, a bányásztelepek… Megannyi szénbányászati emlék!
A Kantavár, vagyis ami maradt belőle…
Nagyrészt Karolinavölgyi Homokkőből áll.
A vár ezen fala például konkrétan természet adta homokkő fal.
Egy kis kőszén kibukkanás, ezt már láttátok. 😃
Átmenet a Kantavári Mészmárga és a Karolinavölgyi Homokkő között.
Szervesanyagban gazdag, laminált aleurolit.
A Karolinavölgyi Homokkő alsó szakasza.
Látjátok a narancssárgás foltokat benne? Azok elmállott földpátok.
Egy példány a durvábbszemű homokkőből, aminek megint leromlott a minősége…
Ez se a legjobb kép a Karolinavölgyi Homokkőről, de látjátok benne a feketés foltokat? Az már szén!
Ez már Mecseki Kőszén, benne egy növény lenyomatával. Ez pontosabban a kőszén meddője, a szén közé települő homokkő. Ugye, hogy tök ugyanolyan, mint a Karolinavölgyi?
Azért kaptok egy kis szenet is… 😃
Ez is egy újrahasznosított kép az oldal hajnaláról.

A mecseki triász – Kantavári Mészmárga

Ezen képződmény esetében három dologról kell beszélnünk. Egyrészt magáról a Kantavári Formációról, másrészt két tagozatáról, a Mánfai Szideritről és a Kisréti Mészkőről.

A Mánfai sziderit vélhetően egy vékony vulkáni tufa szint, mely kissé átalakult. Nagyrészt kaolinit, kis részt sziderit, kvarc, pirit és kalkopirit. A Kisréti Mészkő újra bitumenes, sötétszürke, szintén vékony képződmény, onkoidokkal, csigákkal és Trigonodus kagylókkal. A formáció fő tömegét adó Kantavári Mészmárga ehhez nagyon hasonló, de már éjfekete, sokkal bitumenesebb kőzet. A rétegsorban felfelé haladva egyre csökken a mész- és egyre nő az agyagtartalma. Néha egészen vékonylemezes, néha viszont 10-20 centis padok is megfigyelhetőek benne. Jellemző ősmaradványai a növénymaradványok és a kagylósrákok, azonban itt van egy csavar! A kagylósrákok normál esetben csak mikroszkóppal láthatóak, itt azonban akár 1 cm-esre is megnőttek! További érdekesség, hogy a Kantavári Mészmárga márga létére barnakőszén fokot ért el a szénülés során, vagyis volt benne szervesanyag dögivel! Ettől függetlenül nem bányászták szénnek, mert a mésztartalmától bajos megszabadítani…

Mindent egybe véve a teljes formáció kb. 2-2,5 millió évet ölel fel, ez alatt pedig 50-100 méteres vastagságot ért el. Általában szintén a Nyugat-Mecsek keleti oldalán jellemző, könnyen felismerhető, hisz kis fekete csempeszerű darabokra töredezve lankásabb hegyoldalakban jelenik meg. A Kantavár ugyan nem erre épült, de közvetlen szomszédságában található típusfeltárása, a Kantavári-kőfejtő.

A magyarázatot is bontsuk három részre. Tufa… Feltűnt, hogy múlt alkalommal is volt tufa? Valami készül… Valami, ami örökre megváltoztatja a mecseki üledékképződést és egészen a 2000-es évek elejéig hatással lesz ránk is!

A Kisréti Mészkő a tenger utolsó, erőtlen próbálkozását testesíti meg. Az után, hogy a Mecsek 95%-a kiszáradt, most az egész terület újra elöntés alá kerül. Ahogy az elöntéskor lenni szokott, az oxigénellátottság akadozik, visszatér a sötét szín, de még egész sok állatka van. Majd ezt követi a Kantavári Mészmárga, mely akkor kezd kialakulni, amikor a Mecsek lefűződik a Tethysről. A teljesen körbezárt lagúna először túlsós lesz, gyakorlatilag csak a széles tűrőképességű kagylósrákok élnek itt meg (de ők virágoznak!). Azonban nem képződik dolomit, sőt nő a szárazföldi behordás, egyre több a növénymaradvány és a lagúna is idővel elkezd kiédesedni. Mit gondoltok, mi történt? Bizony, a klíma csapadékosra fordult, sőt az eddigi túlnyomórészt félsivatagi klímához képest nagyon csapadékosra! Ezt nevezzük a karni csapadékos eseménynek, aminek az egész világon nyoma van. Egyesek szerint a dinoszauruszok is ekkor vették át az uralmat.

A Kantavári Mészmárga legfelső része már egy a tengerrel párhuzamos, de teljesen édesvizű, úgy két balatonnyi tóban rakódott le. Ezzel gyakorlatilag a középső triász és így a Muschelkalk végére is értünk. A középső triász dupla annyi ideig (kb. 10 millió év) tartott, mint a kora triász, de így is mennyivel több bejegyzésre kellett bontani. Ez van, ha a szárazföldnek és a tengernek háborúzni támad kedve. 😃

R.

A Kantavári-kőfejtő.
Mint látjátok, vannak elég vastag és nagyon vékony rétegek. Itt is láthatóak, hogy sok helyen az üledék még laza korában deformációt szenvedett.
Olyan, akárcsak a bazalt…
Bekarikáztam pár héjas kagylósrákot. Bár lemaradt a méretarány, a kő bal felső sarkában lévő 12-es szám kb. 0,75 cm magas. Ez alapján van, amelyik nagyobb mint 1 cm. Tényleg nagyok!

Kozári-kőfejtő

Sziasztok!

Ha már volt szó a Kozári Mészkőről, beszélek nektek kicsit a Kozári-kőfejtőről is, ugyanis még mi, akik készültünk, is meglepődtünk, mi mindent találtunk ott!

A kőfejtőről nem sok infót találni és geológiailag az információk nagy része téves is. Lássuk, mi az, ami biztos: itt eredetileg a híres Zsolnay kerámiához bányásztak agyagot a miocén, azon belül kárpáti korú (16-17 millió éves) Budafai Formációból. Biztosan használták a bányát kőfejtőnek is, ugyanis másképp nem kőfejtő lenne a neve, hanem bánya, másodszor pedig láttunk a helyszínen vágott köveket és minek vágná az ember a követ, ha nem akarja elvinni. Talán miután kibányászták az agyagot, a hátramaradó katlan falából kezdtek el követ fejteni. Ki tudja?  Arról nem találtam infót, mióta nem működik, de az biztos, hogy ma már védett. A közepére egy kis fenyvest ültettek, a hangulatnak jót tesz, de rekultiváció szempontjából kevés, a geológus szempontjából meg zavaró.

Milyen kőzetek vannak itt? Hát Kozári Mészkő. Persze. Azt hittük mi is, hogy csak ennyi, minden leírás azt mondta, középső triász szürke mészkő… Azonban három középső triász szürke mészkő van itt! A Zuhányai Mészkő érintkezése természetes a Kozári Mészkővel, egymásból fejlődnek ki, azonban ők ketten már tektonikusan érintkeznek a Lapisi Mészkővel. A kőfejtőt egy ÉNy-DK irányú vető szeli át, amelytől északkeletre található a Lapisi Mészkő. Az agyagbányászat fő színtere is itt, a vetőtől északkeletre volt, ugyanis az itteni terület alacsonyabban helyezkedett el és így a fiatalabb üledék kitölthette. Ugyanakkor homokkő darabok és az, hogy a talaj vizenyős (az agyag nem engedi beszivárogni a vizet), arra enged következtetni, hogy a Budafai Formáció némileg átnyúlt a vető túloldalára is. Mit jelenthet ez? A vető valószínűleg öregebb a Budafai Formációnál és emiatt némileg lepusztult a környék a köztes időszakban.

Azonban miért igazán nagy szám a kőfejtő? Mi is azért indultunk, mert hírét vettük, hogy itt azurit és malachit található (na meg mert marhára hiányzott a Kozári Mészkő a gyűjteményemből). A leírások, amelyek kitérnek az ásványok létrejöttére, azt mondják, itt breccsás a mészkő. Azonban ez nem teljesen igaz. A vetők mentén valóban breccsa, úgynevezett vetőbreccsa jön létre. Az egymás mellett elmozduló kőzetek törik, csiszolják egymást, így egyrészt agyag (vetőagyag), másrészt különböző méretű kőzettörmelék keletkezik, ezek töltik ki együttesen a törészónát. Ez azonban nem elsődleges, üledékes bélyeg! A vetők mentén a törésekben gyakran mozognak oldatok, amik ásványkiválásokat okoznak. Így történt ez itt is, ahol rézásványok (kalkopirit, azurit, malachit), illetve kvarc, kalcit, aragonit, pirit, valamint galenit és egyéb kevésbé jelentős ásványok jöttek létre.

Igazán sajnálom, hogy nem úgy készültünk, hogy megvizsgáljuk rendesen a kőfejtőt. Nem számítottunk négy képződményre, sem egy ilyen jól térképezhető vetőre. Idő híján sajnos nem kerülhetett sor alaposabb térképezésre, de belenyugodtam, mondván egy ilyen jó helynek biztos van valami jó leírása. Hát, eddig úgy látom, nincs. Sajnos én sem nevezném ezt alapos, inkább csak elnagyolt, emlékezetből felskiccelt leírásnak.

R.

A feketével elkerített rész a bánya területe, a vörös vonal a vető.
A módosított kép forrása:
https://turistautak.hu/routes.php
Lapisi Mészkő az egyik falban.
Meg aztán messze tovább…
Kb. itt megy át Zuhányai Mészkőbe, vagyis itt lenne a vető túloldali metszete. Itt nem kapcsolódnak hozzá ásványok.
Minimocsár. A megrekedt víz arra utal, hogy a lábunk alatt agyag van. Vagyis nem kapartak ki teljesen minden agyagot!
A Budafai F. homokköve.
Kilátás a bánya és kb. a vető tetejéről. Középen láthatjátok az ideültetett fenyvest.
Jó nagy kőfejtő volt…
Vetőbreccsa.
A sárga anyag vetőagyag, míg a szürke, különböző méretű, koptatottságú és kerekítettségű darabok Kozári Mészkőből vannak.
Ugyanaz, csak nagyban. Kár hogy nem tettünk oda méretarányt…
Mi azonban valójában ezért jöttünk!
Bár a kőfejtő területén ma már tilos a bontás és az ehhez kapcsolódó gyűjtés, itt valaki alighanem mégis nekilátott. Ellentmondásos dolgok amúgy ezek. Nem szabad gyűjteni, jó, de hivatásos embert meg soha nem fognak kiküldeni, hogy vigye be a múzeumba az ásványt, ami így meg elpusztul az esőn, szélben stb. Amíg nem ipari mértékben “bombázza” szét valaki a lelőhelyet és a lelőhely sem valami sokkal fontosabb földtani értéket képvisel, addig nem hiszem, hogy ezzel bármi baj lenne. 
Azurit.
Malachit pikkelyek.
Azurit és piroluzit.
Malachit és piroluzit.
Aragonit.
Az alakját megőrizte, de kalcittá alakult. Ezt nevezzük pszeudomorfózának, álalaknak.