Ma a drágakő/díszítőkő ipar egy újabb dívájával, a ˝kínai írás kővel˝ ismerkedünk meg. Hogy miért kapta ezt a nevet? Ez könnyen belátható, a fekete alapon a fehér földpát ásványok egymáson átnőtt lécei néha tényleg kínai írásjelekre hajaznak. És hogy milyen kőzettel van valójában dolgunk? Nos, ez egy egyszerű bazalt változat, egy földpát porfíros bazalt. A porfír kifejezés azt jelenti, hogy az átlagosnál és a vártnál egy vagy több ásvány nagyobb, sajátalakúbb formában van jelen, azért, mert ezek az ásványok már a kitörés előtt, a magmakamrában is szilárdak voltak és növekedtek.
Olyannyira el vagyunk havazva és emiatt lemaradva az aktualitásokról, hogy az oldal szülinapját is elfelejtettük… Hát már vagy 20+ napja volt… 😀
Na de most ennél fontosabb dolgokról kell beszélnünk! Mint megszokhattátok, minden évben megválasztják az Év ősmaradványát, ásványát és ásványkincsét, mi pedig beszámolunk a versenyzőkről. Mivel a szavazások november 10-ig tartanak, nincs már túl sok idő, hogy egyesével mutassuk be őket, mint eddig, de a szavazófelület úgyis bőségesen ellát titeket információkkal. Szóval álljanak itt a szavazáshoz vezető linkek, a kandidánsok nevei és a mi személyes választásunk egy rövid indoklással. Szavazásra fel!
Idén igen erős a mezőny, bármelyiket szívesen látnánk győztesként, de a választásunk a cirkonra esett, mert a radiometrikus kormeghatározásban elévülhetetlenek az érdemei, tudományosan kvázi pótolhatatlan ásványról van szó.
Itt már egyszerűbb volt a dolgunk, tudniillik egyikünk sincs oda az ősnövényekért, az aptychus pedig, mint ammonitesz alkatrész, nem teljesértékű ősmaradvány, így nem érződik fair versenynek. Maradt a gyapjas mamut, bár vele meg az a gond, hogy eddig többször is vitte el már a címet egy jégkorszaki megaemlős. Na de hát akkor is, mamut!
Nem szoktunk repesni annyira az építési anyagokért, de a travertínó megkerülhetetlen. Példának okáért annyi és annyi fővárosi kultikus épülettel és hellyel forrt egybe a neve, hogy nem tudunk nem rá szavazni. Mondjuk jön a tél, a földgáz meg ne sértődjön…
Szóval szavazásra fel! És ha már itt vagytok, még nincs késő a Geotóp Nap programjait sem átbogarászni: http://geotopnap.hu/turak-2023 !
Egy újabb metrókő! Ezúttal a Blue Pearl-lel, vagyis a kék gyönggyel ismerkedünk meg. A kőzet egy kékeszöld színű szienit, azon belül is egy larvikit. Norvégiából, Larvik régióból (a kőzet névadója) érkezett hozzánk, korban pedig a permben járunk (~300-250 millió éves). A kék gyöngyök valójában a kőzetben irizáló földpátok. Földpátból pedig van bőven, hisz a larvikit egyik különleges tulajdonsága az, hogy a fölpáttartalom elérheti a 90%-ot is! Mondjuk értelemszerűen nem mind az az irizálós fajta… 😀
Mindenesetre találkozhatunk még vele az M2-es metróban is, a Déli pályaudvari és a Széll Kálmán téri metrómegállóban.
Mivel a kérdést már múlt héten feldobtam, nem is húzom tovább az időt: mi történik a riolittal a ˝halála˝ után? A legkézenfekvőbb talán az, hogy átjárják agresszív, savas, meleg vulkanikus oldatok, nem? Ez egyrészt járhat azzal, hogy a kőzet egyes elemei elbomlanak, lyukakat hátrahagyva, valamint azzal is, hogy a kőzet átkovásodik/kova erek, telérek járják át, hiszen a vulkanikus oldatok mindig gazdagok kovában (1. kép). Gyakorlatilag ez történik pepitában akkor is, mikor olyan achátos/kalcedonos kiválásokat látunk, mint a 2. képen. Az sem ritka, hogy a likacsossá, de keménnyé vált kő lukacskáiban ezek után zeolit ásványok válnak ki. Leegyszerűsítve ezt nevezzük zeolitosodásnak, ám erre a kapott példányok esetében nem került sor.
Mi van azonban, ha a vulkáni oldatok inkább rombolnak, mint építenek és a kőzet hidrotermás elbontás áldozatává esik? Ilyenkor agyagosodás következhet be, ami ún. nemes agyagok létrejöttéhez vezethet (pl. kaolin). A folyamat kezdeti fázisai megfigyelhetőek a 3. képen és a 4. kép málló földpátjain.
Jó, de vonatkoztassunk el most már az oldatoktól! Mi történik, ha nem éri semmilyen meleg, kovás, hidrotermás oldat a követ és utólag sem esik áldozatul talajvíz általi, vagy diagenetikus átkovásodásnak? Nos, ilyen esetekben a neutrális és savanyú vulkáni kőzetek általában kloritosodnak, ami azt jelenti, hogy az ún. színes elegyrészek (pl. amfibol, biotit) idővel átalakulnak és klorit nevű, sötétzöld ásvány jön létre. Tömegesen. Ez gyakran az egész kőnek egy amolyan zöldes külsőt kölcsönöz (4. és 5. kép), ám savanyú vulkanikus kőzeteknél, mint pl. a riolit, az is gyakori, hogy vöröses lesz a szintén a színes elegyrészekből felszabaduló vas miatt.
Ugye mennyi minden megfigyelhető egy egyszerű vulkanikus kőzeten? 😀
Vissza a munkába. Nem is folytathatnánk mással mint a jó öreg Mohs-skálával. Hol is tartottunk? Áh, igen a 6. fokozat jön. A 6. fokozat típusásványa a földpát. Na most a földpát esetében is több ásványról kell beszélnünk. A plagioklászokról egy korábbi bejegyzésben már esett szó: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=141779027680511&id=102913271567087 . A káliföldpátokat azonban csak névleg említettük. A káliföldpátok közé az ortoklász, a szanidin és a mikroklin tartozik. Ahogy a plagioklászok Ca/Na-aluminoszilikátok voltak, úgy a káliföldpátok K-aluminoszilikátok. (Aluminoszilikát = a szilikátokat felépítő SiO4 tetraéderekbe néhol Al épül be Si helyett) Keménységükre az jellemző, hogy a kés már nem karcolja őket, de a reszelő fáj nekik.
Megjelenés tekintetében a plagioklászok jellemzően fehérek, míg a káliföldpátok rózsaszínes fehérek, húsvörösek. Alakjuk táblás, néha téglaszerű. Jól hasadnak, nevükben erre utal ugye a “pát” tag is. Gyakori esetükben az ikresedés, ami azt jelenti, hogy két ásvány egymásba nőhet. Különösen a plagioklászoknál gyakori, de előfordulhat a káliföldpátoknál is, hogy egy látszólag sima kristálylap más és más részei csillannak be a fényben forgatva.
A földpátok az egyik legáltalánosabb és leggyakoribb ásványok közé tartoznak a földkéreg tekintetében. Előfordulnak majdnem minden magmás kőzetben, a törmelékes üledékes (homok, kavics, agyag) kőzeteknek is gyakori alkotóelemei darálékként, de sok fajta metamorf környezetben is megjelennek. Talán csak a tiszta karbonátokból hiányoznak.
R.
Egy majdhogynem víztiszta plagioklász az Alpokból.
És egy kissé viseltesebb, de hazai plagioklász Szarvaskőről.
Ezt a csiszolt gránit darabot már láthattátok, most újra bekarikáztam rajta az egyik ortoklászt (káliföldpát). Szeretem a csiszolt köveket, mert oktatási szempontból megkönnyítik az ember életét, de sajnos sokkal drágábbak.
Volt szó ugye múltkor az amfibolnál a dácitról. Beszéljünk kicsit többet erről a vulkanikus kőzetről, ugyanis több magyar vonatkozása van, mint hinnénk.
A dácit neutrális-savanyú vulkanikus kőzet. Magyarán nem sorolható egyértelműen sem a neutrális, sem a savanyú csoportba, mert a kettő között csúszkálhat és kiömlési, lávából megszilárduló kőzetről van szó. Uralkodó elegyrészei között szerepel az amfibol, a biotit csillám, a földpát, néha pedig tartalmazhat kvarcot, vagy piroxént is.
A képen, amit hoztam, van egy dolog, amit érdemes összevetni a korábbi gránitos bejegyzés képeivel. A gránitnál szép nagy, kifejlett kristályok voltak, míg itt a dácitban látjátok, hogy csak mm-es légypiszkok. Ennek az az oka, hogy a gránit nem jön a felszínre, mélységi magmás kőzet, így lassan hűl ki, a kristályai szépen ki tudnak fejlődni. Ezzel szemben a dácit vulkanikus kőzet, a felszínen, hirtelen hűl ki, így pedig a kristályai aprók maradnak.
És akkor mi a magyar vonatkozás? Nos a dácitban, az “it” a kőzetnév-képző, míg a “dác” Erdély római kori nevére, Dacia-ra utal. A dácitot azért Erdélyről nevezték el, mert a Keleti- és Déli-Kárpátok vulkanikus hegységei közül sok ebből a kőzetből épül fel. Nem kell azonban ilyen messze menni, a mai határainkon belül is van dácit dögivel! Ezek a példányok például a dunabogdányi Csódi-hegyről származnak.
BÓNUSZ: Mint azt a második képen láthatjátok, a Csódihegyi Dácit Tagozat dácitjaiban is előfordulnak gránátok. Normál esetben ezeknek a gránátoknak nem kellene a kőzetben lenniük, azonban hogy mégis ott vannak, az azt jelenti, hogy a magma túl gyorsan emelkedett fel a földköpenyből és így a köpenyből származó gránátoknak nem volt idejük asszimilálódni.
R.
A Holdvilágárki Dácittufa Formáció Csódihegyi Dácit Tagozata kb. 15 millió éves. Nagyjából ugyanannyi idős, mint a másik vulkanikus kőzet (a kóspallagi andezitek), amely esetében már vizsgáltunk oda nem illő gránátokat.
Ezt ma hozta a postás. Egyenlőre hiába próbálkozom, nem tudom elolvasni. Valaki esetleg ért ezen a nyelven?
Ez a kőzet egy mélységi magmás kőzet, a gránit egy változata. Írásgránitnak nevezik, gondolom egyértelmű, miért. A “papír”, a sárgás fehér rész földpát ásvány, míg a betűk “kvarccal vannak írva”.
Nem is folytathatnánk mással mint a jó öreg Mohs-skálával. Hol is tartottunk? Áh, igen a 6. fokozat jön. A 6. fokozat típusásványa a földpát. Na most a földpát esetében is több ásványról kell beszélnünk. A plagioklászokról egy korábbi bejegyzésben már esett szó: 
Rezső a geológus sün 