Pala. Vagy mégsem? Avagy mitől pala a pala.

Sziasztok!

Biztos vagyok benne, hogy sokatok belefutott már abba a problémába, hogy összezavarodott: most akkor a pala az metamorf? Vagy lehet üledékes is? És az agyagpala akkor most melyik? Nos, ennek járunk ma utána!

Szóval a történetünk ott kezdődik, hogy bár, mint majd meglátjátok, vannak fordításaik az angol kifejezéseknek, a gyakorlatban mégis palának hívjuk magyarul az angol shale-t, slate-et és schist-et is. Tulajdonképpen ez a probléma gyökere. Mi azonban most indítsunk távolabbról és jöjjön egy kis nevezéktan!

Először is a foliáció. A foliáció egy az egész kőzetet átható sík szerkezeti jelleg, melyet gyakran a nem izometrikus ásványszemcsék kitüntetett síkokba rendeződése jelöl ki. Elég zavaros volt? Nos, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kőzetben jól láthatóan kitüntetett síkok vannak, melyek mentén a kőzet általában szeret is elválni.

Robogjunk is tovább! Beszéljünk a palásságról és a klivázsról. Mindkettő esetben az ásványszemcsék kitüntetett síkokba rendeződését deformáció (általában összenyomás), vagy metamorfózis során végbemenő átkristályosodás hozza létre. Az igazi különbség, hogy klivázs esetében ezek az ásványszemcsék szabad szemmel nem láthatóak (pl. agyagásványok, szericit), míg a palásság esetében igen.

Na, most már áttérhetünk azokra a kőzettípusokra, amiket a magyar gyakorta palának nevez:

˝Shale˝ (nem igen van magyar megfelelője): Jellemzően finomszemcsés, üledékes (!) kőzetről van szó, melynél a foliáció üledékes úton jön létre. Általában agyag és aleurit/homok szemcseméretű szemcsékből álló laminák váltakozása és ezek eltérő kompakcióval szembenni viselkedése (az agyag sokkal jobban kompaktálható) hozza létre. Itt tehát semmi metamorfózisról nincs szó, ezek nem metamorf, hanem üledékes kőzetek! Magyarán tévesen hívjuk őket palának (lásd palásság definíciója feljebb).
Példa: feketepala, Posidoniás pala, Solnhofeni pala, mészpala, kovapala, olajpala (pl. Pulai Alginit), illetve egyes agyagpalák

˝Slate˝ (~zsindelypala): Az új foliáció összenyomás, azaz deformáció hatására jön benne létre és ez a foliáció klivázs a szemmel nem látható agyagásványoknak köszönhetően. Rendre finomszemcsés üledékek (gyakran ˝shale˝-ek) nagyon kis fokú metamorfózisa során születik. A foliáció tehát itt már nem követi az üledékes rétegzést, hanem azzal szöget zár be, az összenyomás irányára merőleges (redőtengely palásság). Igen, tehát valójában ez se pala…
Példa: zsindelypala, egyes agyagpalák

Fillit: Bár a fillitet annyira nem szokták a palákhoz keverni, mi most szót ejtünk róla, mert ha a metamorfózis foka nő, a ˝slate˝-ből fillit lesz. Itt gyakorlatilag csak annyi a különbség, hogy a klivázs felszínek már nem mattok, mint a ˝slate˝ esetében, hanem selymesen csillogó fényűek az aprószemcsés muszkovit csillámoktól (szericit). Még mindig nem pala!
Példa: kvarcfillit, mészfillit

˝Schist˝ (kristályos pala): Ha a deformáció és a metamorf fok még tovább halad, kristályos palánk lesz, melyben a foliációt ugyanúgy a deformáció/metamorfózis hozza létre (egyedül a ˝shale˝ üledékes!). Itt már azonban a foliációt kijelölő ásványszemcsék szabadszemmel is láthatóak, megkülönböztethetőek, így itt végre valódi palásságról beszélhetünk. Na, a definíció értelmében valójában csak ezek a palák!
Példa: zöldpala, kékpala, fehérpala, talkpala, csillámpala, szerpentinit

Gneisz: Csak a teljesség igénye miatt, bár őt aztán végleg ne keverjük a palákhoz. A gneisz egy tipikus, csak rá jellemző foliációs típussal, az ún. gneiszes szövettel bír. Természetesen ő is metamorf kőzet, de mivel róla már írtunk bővebben, nem is tépem a szám: https://rezsoageologussun.wordpress.com/2020/11/03/gneisz/

Na, most már ismeritek a paláitokat? 😀

R.