Sziasztok!
Ha már tegnap is egy paleozoikumi ősmaradvány volt, folytassuk még eggyel! A graptoliták igen fura állatok voltak. Szerves vázú, tengeri, általában telepes félgerinchúrosokról van szó, amelyek nagyrészt plankton életmódot folytattak (vagyis a vízoszlopban lebegtek) és szuszpenziószűrők voltak (magyarán leszűrték a vizet, ami szembejött és megették belőle, ami ehető). Na mondjuk volt köztük bentosz, azaz fenéklakó és nekton, azaz aktív helyváltoztatásra képes faj is, szóval tényleg elég sokoldalúak voltak.
Nevüket a görög írott kő (=graptosz + lithosz) szóösszetétel után kapták, ugyanis az őket leíró Linné még nem tartotta őket fosszíliáknak, csak a természet fura játékainak. A középső kambriumtól a karbon elejéig éltek, az ordovícium végi kihalás nagyon megrázta őket, majd a devon végi kihalás után már csak egy kicsivel bírták tovább. Bááár… Jelenleg éles vita folyik róla, de ha elfogadjuk, hogy a ma élő Rhabdopleura nevű állatka is hozzájuk tartozik, akkor egészen napjainkig túléltek!
A geológusok nagyon szeretik őket, mivel igen jó index fosszíliák, azaz egy-egy faj időben csak rövid ideig volt jelen, azonban térben elterjedt és gyakori volt, nemmellesleg pedig fosszilizálódott. Az ilyen index fosszíliák nagyon jók a kőzetek korolásához és korrelálásához, így nem is meglepő az a tény, hogy az ordovíciumban és a szilurban a paleontológusok nagyobb, mint egy millió éves időbeli felbontást képesek elérni a segítségükkel. Ez a szakmában igen nagy fegyvertény!
Magyarországon sajnos, mivel kevés karbonnál idősebb, jól vizsgálható és nem annyira metamorf kőzet van, csak egyetlen fajt ismerünk, a szilur korú Monograptust a Lovasi Agyagpalából. Őt is igazából csak az mentette meg, hogy a palában vannak kovás gumók (ún. lidit), amelyek megőrizték őt és fajtársait a metamorfizáció rombolásától.
R.
Rezső a geológus sün 